Újra ezüstérem – 27 év után

Benjámin Gabriella, Boksay Zsuzsanna, Deák Éva, Gulyás Ildikó, Kelemen Ilona, Kovalik Mónika, Kovács Ilona, Nagy Mariann, Németh Ágnes, Sepsei Andrea, Szabó Ildikó és Szöllősi Judit. Ez a tucatnyi hölgy alkotta az akkori ifjúsági nemzeti csapatunkat, amelyet csak egyetlen együttes előzött meg. Történetesen a szovjeteké. Most az oroszok múlták felül a mieinket, és ki tudja, lehet, hogy ebből a társaságból is kikerül néhány olyan csillag, mint Boksay vagy Németh, akiket a földrész legjobbjának is megválasztottak a nyolcvanas években. De ennél sokkal fontosabb, hogy a csapat sikeres legyen, és hasonló eredményeket érjen el a felnőttek között is, ami már a következő lépcsőfok. A számmisztika alapján minden esélye megvan rá: két éve bronzérmes lett a 18 évesek között, az idén ugye ezüstöt nyert az U20-as mezőnyben, két év múlva tehát a legfényesebb medália következne.

Tursics ötven játékossal kezdte

Na de miért is ne folytatódna a szép sorozat, amely ehhez a generációhoz köthető, és amelynek csúcsa a soproni siker? Ketten – Honti Kata és Horti Dóra – már a felnőttválogatottba is bekerültek a csapatból, amelynek tervszerű alapokon nyugvó felépítése egyértelműen Tursics Sándor érdeme. „A koncepció? Erős bázis, megerősítve egy-két tehetséggel, aki kívülről jön, de megüti a megkívánt szintet – árulta el a receptet a mester, aki egészen a múlt évig edzette ezt a korosztályt.

– Ez az alap volt a Csata Utcai Általános Iskola, ahol a feleségemnek, Iván Krisztinának köszönhetően felépített, kész utánpótlás-nevelő műhely várt, amikor eljöttem a Ferencvárosból. Kriszta szakmai véleménye volt, hogy ha már jövök, nyúljunk bele a tehetségcsoportunk válogatottjába: bementem hát Horváth Frigyeshez, az MKOSZ akkori főtitkárához, mondtam, hogy van egy tehetséges korosztályunk, a nyolcvanhatos születésűeké, és hogy szeretnék a szövetségi kapitánya lenni. Ennek az együttesnek kilencvenkilenc júniusában volt az első összetartása, akkor ötven embert teszteltem a Csata utcában, aztán kétezerben érdekes módon éppen Sopronban és éppen az oroszokkal játszottuk annak a kupának a döntőjét, amely a kadettnél is fiatalabb korosztálynak nemzetközi versenylehetőséget adott.”

Tursicsék tehát sokat dolgoztak a csapat gerincével egész évben saját egyesületükben, de hogy mások is szem előtt legyenek, régiókra osztották az országot, és rendre meccseket szerveztek a területi válogatottakkal. Aztán a befektetett nem kevés munkának lassan, de biztosan meglett a gyümölcse, az apró sikerek után jöttek a nagyobbak: az is nagy szó, hogy a saját korcsoportjában öt éven keresztül veretlen volt itthon a Csata DSE, ám az igazi nagy durranást az akkor nyolc csatást felvonultató válogatott U18-as Európa-bajnoki bronzérme jelentette 2004-ben, Pozsonyban. Ezután azonban szétszéledt a keret, egy évig szinte nem is látta együtt a lányokat addigi edzőjük, aki szerint emiatt tavaly már csupán 60 százalékos teljesítményt nyújtottak a világbajnokságon Honti Katáék. Merthogy oda is eljutottak, méghozzá a magyar korosztályos válogatottak közül elsőként!

Az Edző változott, a csapat viszont alig

Ezzel a seregszemlével kapcsolatban azonban kellemesebb élmény a felkészülési időszak – amikor sikerült itthon legyőzni a későbbi győztes amerikaiakat –, mint maga a viadal: nyolcadik lett a 12-es mezőnyben a társaság Tunéziában, ami ugyan nem rossz eredmény, de Tursics Sándor jobbat várt. Le is adta a csapatot a vb után, mondván, megszűnt az a fajta homogenitás, amely öt éven át jellemezte az együttest, mivel már nem az ő kezében vannak a játékosok. Ettől függetlenül természetesen figyelemmel kísérte a mostani szereplést: „Maga az eredmény csodálatos, manapság nagyon nagy dolog dobogóra állni egy ilyen versenyen. Óriási siker, amihez gratulálni kell a játékosoknak és a mögöttük dolgozóknak is.”

Akiknek első számú reprezentánsa Székely Norbert, az új szövetségi kapitány, aki az MKB-Euroleasing Sopron női csapatának új szakvezetője is egyben, ez az esztendő tehát a nagy lehetőségek éve a 33 éves tréner számára. Már 20 esztendősen belekezdett az edzősködésbe az U20-as hölgyek sikerkovácsa, a fővárosból indulva végigjárta a szamárlétrát, hiszen hat budapesti csapat mellett is tevékenykedett, mielőtt bemutatkozhatott a felnőtt első osztályban a zalaegerszegi női klub vezető-edzőjeként. Természetesen kikértük az ő véleményét is a mostani csapatról, amelynek 12 tagja közül tízen ott voltak a két évvel ezelőtti keretben is: „Sok tanulnivalója van ilyen korban egy játékosnak szakmailag, taktikailag és technikailag egyaránt. Ezek közül néhány dolgot még nem sajátítottak el a lányok, de mint csapat kitűnően funkcionálnak együtt. A legutóbb Eb-ezüstöt nyerő generációból gyakorlatilag világlasszisok kerültek ki, ez annyiban más együttes, hogy Európa-klasszisok kinőhetnek belőle, de igazából csapatként erős a társaság.”

No meg büntetődobásban és gólpasszadásban, merthogy eme statisztikai mutatókban mindenkit maga mögé utasított az Eb-n a magyar válogatott, amely ezzel meghosszabbította mandátumát az utánpótlásban: a négy közé kerüléssel ugyanis kvalifikálta magát a jövő évi világbajnokságra. Íme egy remek recept nőknek, hogy miként lehet megállítani az idő múlását, elvégre a sikerei által csak két év múlva nevezhető felnőttnek ez a kiváló korosztály.

Azért küzdöttek, hogy együtt maradjanak

„Így van, és erre hadd meséljek el egy történetet: amikor a belgák elleni középdöntőn kicsit felborult a cserélési szisztémánk, csak úgy tudtuk megnyerni a mérkőzést, hogy az első számú irányító, Semsei Barbara harmincnégy percet volt kénytelen a pályán tölteni – mesélte Székely. – Szinte a végkimerülés határán volt, mire vége lett az öldöklő meccsnek, de azt mondta, azért csinálta, mert annyira szereti ezt a csapatot, hogy mindenképpen hozzá akart járulni a vébére kijutáshoz, és ezzel az együtts továbbéléséhez. Elképesztően büszke vagyok a lányokra, annyira megérdemelték ezt a sikert, annyira jó volt látni őket a győztes, de akár a vesztes meccsek után is mosolyogni…!”