Autogramosztásban is bajnokok lettek

Az információs pultnál egy édesapa - három kisgyermek toporog a lába mellett - érdeklődik, miképpen tudnának a hősök közelébe férkőzni, ám megértően tudomásul veszi, hogy lehetetlenre vállalkozott. A hölgy tudatja, legfeljebb a kilátóteraszról pillanthatják meg őket, miután a betonpályáról egyből buszba ül a csapat, és irány a SYMA csarnok, az ünnepi fogadás.
Amit nekik nem lehet, elérhető az újságíróknak.

Százhetvenhét utas, kilenctonnányi csomag

Ferihegy 1-en gyülekező, közben udvariasan közlik, késik a gép, egyelőre várni kell az indulással. Végül buszba szállunk, s amíg elzötyögünk a 2-re, Krebs Adrienn, a Malév szóvivője a Boeing 767-es töltőtömegéről világosít fel bennünket. Természetesen nem az érmek számáról beszél - ez mégsem az ő területe -, hanem hogy 177 utassal landol nemsokára a repülő, 12 konténerbe fért bele a 9210 kilogrammnyi csomag. A forró betonon rostokolva egyre-másra látjuk leszállni a gépeket, a fotosók már beélesítettek, ám sokáig az "ez még nem az" hangzatú reakciók futnak végig az egybegyulteken. A párizsi járat sem a mienk, utána viszont - 50 perc késedelemmel - landol a Malév legnagyobb és ez esetben legértékesebb vasmadara.
Ahogy gurul a melegben remegő betonpályán, láthatóan magyar zászlót lobogtat valaki a pilótafülkéből. Nem, nem Zámbó Mihály kapitány a zászlótartó, hanem kétszeres aranyérmesünk, Janics Natasa lóg ki derékig az ablakon, és legalább olyan eufóriában lengeti a piros-fehér-zöld lobogót, mint amilyenben a dobogó tetején láthattuk.
"Együtt az érmekért" - fogadja a gépet a légitársaság plakátja. Az első érkező a frissen matricázott (Athens 2004, Gratulálunk!, no meg öt karika) lépcsőn lefelé lépegető Vörös Zsuzsa, aztán megcsillan a második, harmadik és negyedik egyéni aranyérem - azaz Janics Natasa, Kovács Katalin és Majoros István következik. Gyorsan birtokba veszik őket a kérdezők, de hát sok idő nincs a csevegésre, a buszok indulásra készen állnak. "Isten vagy, Norbi!" - szalad végig a pusztán a Madarast éltető ordítás, ami jelzi, a vízilabdázók szaporázzák a lejárón. Esetükben könnyebb a munka, hiszen a 13 játékos szépen megoszlik a tollforgatók között. Mi mást is kérdezhetnénk Molnár Tamástól, mint hogy mit érzett a döntő harmadik negyede után, 7-5-ös szerb vezetésnél. "Azt, hogy van még egy negyed, meg kell próbálni fordítani. Eszembe sem jutott, hogy veszíthetünk." Ünneplés? "Sok időnk nem volt, a faluban igyekeztünk élvezni a sikert. De már jó, hogy itthon vagyunk" - így a kétszeres olimpiai bajnok.
A másik center, Steinmetz Ádám viszont még az elsővel barátkozik. "Fantasztikus, elmondhatatlan érzés - örvendezik szőkesége. - A harmadik negyed után is bíztam magunkban, hiszen nemegyszer előfordult már, hogy vert helyzetből felálltunk." Ô sem tagadja, várta már a hazaérkezést, többek között azért is, mert már unta a kaját. ---- Közben szép lassan mindenki leszáll a repülőről, tizenöt perc múltán pedig a buszokban ülnek, csak Vörös Zsuzsa állja még a kérdésrohamokat. Végül ő is csatlakozik, így az öt járgány a SYMA csarnok felé veheti az irányt, ahol lelkes szurkolósereg, hozzátartozók, egyesületi képviselők várják már türelmetlenül az ügyeletes boldogságfelelősöket.
"Legalább egy órát késnek" - futótuzként terjed a hír a csarnok előtt összegyult tömegben, ám ezen a napon senki sem bosszankodik. Csak Vári Attila kisfia vág oda a földhöz egy ásványvizes palackot, bár ő sem türelmetlenségből teszi, mindössze azért, mert olyan jó hangja van. A virágok már kókadoznak a harmincfokos hőségben, az arcokról azonban nem olvad le a mosoly, a vízilabdás feleségek és barátnők egy kupacban trécselnek, nevetgélnek, szakáll és napszemüveg mögé bújva befut Benedek Tibor papája, Benedek Miklós is, aki végigpuszilja a hölgykoszorút. Az öttusázó Vörös Zsuzsa kutyái még barátja, Tomi autójában készülődnek a nagy találkozásra, a honvédosok pedig (Novák Ferenccel, a Domino pólócsapatának szakosztály-igazgatójával az élen) igazán csinos virágcsokrokat szorongatnak, hogy köszöntsék a klub aranyérmeseit: a hét vízilabdázót (Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Gergely István, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Vári Attila), valamint Nagy Tímeát, Horváth Gábort és Vereckei Ákost. De itt van vagy ezer szurkoló is, akik többször hangpróbát tartanak. Hangulatfokozóként a csarnokban elhelyezett óriáskivetítő szolgál, amelyen egyre-másra peregnek le az elmúlt napok történései, újra és újra átéljük a csodás perceket.

Vastaps harsan, szemek könnyeznek

Aztán a "dísztermet" elválasztó függöny mögül kiles a tömegre a sportlövő Igaly Diána. Hát persze, hogy ő is itt van, ahogyan Nagy Tímea, Gyurta Dániel és mindazok, akik felejthetetlen élményekkel feltöltődve már korábban maguk mögött hagyták Athént.
"Itt vannak!" - kiált valaki a tömegből, és valóban, a sportolók számára kialakított VIP-helyiségben mozgolódás támad. Mindenki lábujjhegyre áll, és a szemeit meresztgeti, hátha megpillant valakit a félig elhúzott függöny mögött. Kovács Katalin kikukucskál, majd szélesen elvigyorodik, a tömeg kapcsol, és ütemesen skandálni kezd. "Gyer-tek ki!" - szólongatják legjobbjainkat, akik nem sokáig várakoztatják a rajongókat. Elsőként két vízilabdázó, Molnár Tamás és Biros Péter tunik fel, majd jönnek a többiek is, így a döntőben négy gólt vágó Kiss Gergely, akinek nyakában már ott csimpaszkodik kislánya, Viktória. "Ez hihetetlen!" - néz a kajakos Szabó Szilvia barátnőjére, Viski Erzsébetre, akinek a szeme most is megtelik könnyel. A sportolók elfoglalják a helyüket: elöl az aranyérmesek, utána az ezüstösek, a bronzosak, a pontszerzők és a helyezettek, akik - ezt a szunni nem akaró taps is mutatja - valamennyien ugyanolyan kedvesek a szívünknek. Aztán elcsitul a tömeg, "Szeretünk, Kozmann Gyuri!" - harsan fel még egy öblös kórus, majd elkezdődik a hivatalos program, legjobbjaink köszöntése. ---- "Úgy jöttünk haza, hogy tisztességgel magvívtuk harcunkat, és megtartottuk hitünket. Végig bíztunk abban, hogy örömet szerzünk a szurkolóknak. Szeretném megköszönni a sportolók, edzők, segítők munkáját, ők mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a világ tizenharmadik, legerősebb sportnemzete legyünk - mondja Schmitt Pál, a MOB elnöke, aki azonban e szép napon a játékokat és az örömünket beárnyékoló doppingesetekről is szólt. - A kétszáztizenhét sportoló közül öt megszegve esküjét, méltatlanul viselkedett, megígérhetem, hogy az ügyeket kivizsgáljuk, és gondoskodunk arról, hogy többé ilyenek ne fordulhassanak elő."
Aztán egyenként a színpadra szólítja érmeseinket, kezdve az első bronzérmet szerző Cseh Lászlótól az utolsó diadalt arató vízilabda-válogatottig. A taps, az éljenzés, no és egy kis ajándékcsomag mindenkinek jár, és a szeretetért cserébe az autogramok sem maradhatnak el. A ceremónia után már egy csapatot alkotnak a sportolók és az értük szurkolók, utóbbiak újságokkal, pólókkal, zászlókkal, emlékkönyvekkel felszerelkezve "indulnak csatába". A teremben kisebb kupacok alakulnak ki, kedvenceink pedig nem győzik osztani az aláírásokat.
"Hu gyerekek, ez az olimpia megnyerésénél is nehezebb feladatnak ígérkezik!" - nevet a kétszeres aranyérmes Janics Natasa, akinek a nagy felhajtásban a fején már egy kissé félrecsúszott a babérkoszorú.
A férfi kajak négyes tagjai közül Horváth Gábor és Kammerer Zoltán is a családtagjait keresi. "Elképesztő ez az ünneplés, csak ebben a felfordulásban nem találom a szüleimet. Jó újra itthon lenni, és ahogy magunkat ismerem, most következik a véget nem érő bulik ideje" - magyarázza a hajó rangidőse, egyúttal a négyes egyik legbohémabb tagja, Horváth Gábor.
"A dáridó már Athénban megkezdődött, én szombat estétől kezdve pontosan három telefont fogyasztottam el - mondja a népszeru "Kamera", azaz Kammerer, aki bermudanadrágja zsebéből némi homok kíséretében egy SIM-kártyát húz elő. - Látja, az egyik a tengerben végezte, a másik egy medencében, most pedig itt állok telefon nélkül. De a fene se bánja!"
Végre Vörös Zsuzsa is randizhat kutyájával, Dzsússzal (vagy Juice-szal? - a törzskönyvről nem érdeklődünk), és a vidám eb vadul nyaldossa öttusakirálynőnk arcát. A fekete-fehér kutyus - társához, Sissyhez hasonlóan - border collie fajta, öröme pedig határtalan. Mint ahogy öröm nézni a Steinmetz család férfitagjait, akik összeállnak egy közös kép kedvéért. Az Európa-bajnok (1977) és olimpiai bronzérmes (1968) papa immár két olimpiai bajnok sráccal büszkélkedhet, hozzátéve, Barna immár a második elsőségét gyujtötte be.

Steinmetz Apuka inkább az utcán sétált

"Ennél többet kívánni sem lehet - mondja csillogó szemekkel Steinmetz János. - Megmondom őszintén, akárcsak a sydneyi döntőt, az athénit is csak utólag néztem meg, inkább elmentem sétálni. Számomra az jelezte a győzelmet, amikor egy nyitott ablakon keresztül óriási ordítás hallatszott ki az utcára a meccs végén. A feleségem végigizgulta, és azt mondta: nekem volt igazam, hogy inkább sétáltam egyet."
Egy csoportosulással odébb Nagy László 208 centis termete magaslik ki, a Barcelona kézilabdázója már görcsbe rándult kézzel termeli az autogramokat. "Az olimpián is sok szurkolóval találkozhattunk, nagyon kedvesek voltak, és derekasan bombáztak minket papírjaikkal és tollaikkal." A kézilabdacsapat negyedik helyéről szólva a következőket mondja: "Ha valaki az olimpia előtt ezt mondja, akkor aláírom, de most valahogy mégis keseru a szám íze."
Az érdeklődők nem fogynak, a legvégére Kovács Katalin, Janics Natasa, Igaly Diána, Nagy Tímea és Steinmetz Ádám marad, erőnlétük irigylésre méltó. Nagy Tímea ezúttal sem hazudtolja meg magát, rendkívül szimpatikusan megjegyzi: "Legszívesebben egész nap itt lennék, annyira jó érezni az emberek szeretetét." ---- Olimpiai bajnok vízilabdázóink feleségei, kedvesei egyenpólóban pompáznak, s mindegyikük ruhadarabján párjuk sapkaszáma virít. Lám, nemcsak a férjek és barátok, hanem a feleségek és barátnők is remek csapatot alkotnak, az arany tehát nekik is jár. S hogy kinek az ötlete volt az egységes megjelenés? A választ - 7-es mezben - Kiss Gergely felesége, az egykor szintén pólós Valkay Anna adja meg: "Benedek Tibi, Madaras Norbi, Steinmetz Barna és Fodor Rajmund barátnője találta ki. Pénteken megszervezték, vasárnapra pedig el is készültek a pólók." A hölgyek összetartását fokozottan bizonyítja, hogy az oroszok elleni egyik meccset közösen nézték meg a tévében. A finálét viszont már külön-külön, illetve kisebb csoportokban kísérték figyelemmel. "Nekem megvan a megszokott, szerencsét hozó tévénézős társaságom, a döntőt már velük néztem meg" - teszi hozzá Valkay Anna, aki alig várja, hogy hitvese kiszakadjon a rajongók gyűrűjéből, kislányuk ugyanis lassacskán elalszik a nagypapa karjában. ---- A Kecskeméti Univer KTE vezetői igencsak kitesznek magukért: birkózóbajnokuk, Majoros Isván fényképével ellátott kötegnyi dedikálnivalóval ácsorognak a Körcsarnok előtt, a fák árnyékában. Na és egy méretes dobozzal, amelyben egy falatnyi magyar vizsla szundikál. "Erős Pista Erős Vizslája" - mutatja be az ajándékot a kíváncsiskodóknak Majoros edzője, Tihanics Tibor.
A kiskutyus még akkor is mélyen alszik, amikor begördül az olimpikonokat szállító busz. Sőt, látszólag az sem hatja meg, hogy 55 kilós aranyérmesünknek szánják - álmos szemekkel pislog a birkózóra. Az új tulajdonos viszont egy szempillantás alatt "beleszeret" az új jövevénybe, akit boldogan ölel magához, majd milliónyi puszit nyom a kis kobakjára.
"Hogy mi lesz a neve? Még nem tudom, majd ha hazavittem, eldöntjük. Nagyon édes ez a kutya. Mindjárt visszaalszik" - mondja elérzékenyülve a bajnok, de sokáig nem becézgetheti újdonsült kedvencét, ugyanis egyre gyűlnek körülötte az autogramvadászok. Erős Vizsla így visszakerül a dobozba, Erős Pista pedig percek alatt bebizonyítja, nem hogy sok, kifejezetten kevés az előkészített kötegnyi dedikálnivaló. ---- Úgy tud mosolyogni, hogy annak nehezen tudnak ellenállni a férfi rajongók. Kislányosan nőies lénye sokakat magával ragad, így biztosra vesszük, hogy nem csak két olimpiai érme (ugye nem felejtik, párosban arany, négyesben ezüst!) az, ami miatt szemvillanás alatt több tucat férfi (fiatal és aggastyán) veszi őt körül. És Kovács Katalin csak mosolyog, mindenkihez van egy kedves, elbűvölő szava, érthetően fürdik a népszerűségben, és ha csak egy-egy lopott pillanatra is, de "megmártózik" egy kitartóan rászegeződő tekintetben. Kedvese, az egykori kenus Hoffmann Ervin néhány méterrel odébb büszkén tekint rá, és a mindig jókedélyű "Hofi" - kezében nemzetiszín szalaggal díszített csokorral - birkatürelemmel várja, hogy végre rá is sor kerüljön…