A hatodik tusa a tánc lehetne

- Volt kabala?
- Mindig van. Most különleges volt - mondja az olimpiai bajnok öttusázó, Vörös Zsuzsanna. - Egy emlékplakett, amit 1896-ban adtak az első, athéni olimpia résztvevőinek. Egy kedves ismerősömtől kaptam, de hogy ő honnan szerezte, bevallom, nem tudom.
- A verseny során végig ott volt a táskájában?
- Igen, egy percre sem váltam meg tőle.
- Ahhoz képest, hogy este még ünnepelt, elég kipihentnek látszik.
- Eleve későn értem vissza a doppingvizsgálatról…
- Magyar sportolónál nem jó előjel…

- Nem volt semmi gond, sikerült, minden rendben ment. Szóval visszajöttem az olimpiai faluba, aztán kimentünk a városba az edzőkkel, és egy kellemes helyen vacsoráztunk. Utána még egy televíziós szereplést is letudtam, majd olyan fáradt voltam, hogy lefeküdtem aludni. Pihentem, bár sokáig képtelen voltam elaludni.
- Tudom, az öröm, az arany, az izgatottság…
- Nem, a szomszéd szobába beköltözött egy kabóca. Ciripelt, ciripelt, én meg forgolódtam az ágyban.
- Aztán elhallgatott?
- Nem, elaludtam.
- Kívülről úgy tűnt, könnyedén lett olimpiai bajnok.
- Én másképp éltem meg. Nehéz volt, hiszen én voltam az esélyes, el kellett viselnem azt a terhet, hogy mindenki arra számít, itt is nyerni fogok. ---- - Ebbe a teherbe egyszer már beleroppant. Négy éve Sydneybe is favoritként ment, aztán sehol sem volt.
- Éppen ezért tudom értékelni a mostani aranyérmet. Sydneyben átéltem már, milyen érzés vesztesnek lenni. Négy éve hasonló volt a helyzet a rajt előtt, mint most. Előtte világbajnokságot nyertem, berobbantam a legjobbak közé. Aztán a lovaglás során minden szertefoszlott. Nagyon magam alá kerültem, hoszszú ideig képtelen voltam megemészteni, hogy nem sikerült. És akkor értettem meg azt a mondást is, hogy az igazi barát a bajban ismerszik meg.
- Sokan cserbenhagyták, amikor már nem arany fénylett a nyakában?
- Akik a világbajnoki címem után úgymond a barátaim lettek, közülük sokan Sydney után egyszerűen eltűntek. Fájt, de talpra álltam.
- Nehezen?
- Pokolian nehezen. Úgy másfél évig tarott.
- Mikor jött el a fordulópont? Amikor már azt érezte, nincs gyötrelem, nincs önmarcangolás.
- A kapitány, Kulcsár Antal sokat segített ebben. Ô is érezte, képtelen vagyok feldolgozni a történteket. Azt tanácsolta, hogy a TF-en az öttusa-szakedzői dolgozatomnak legyen az a témája, amit Sydney előtt és után átéltem.
- Okos…
- Először nem akartam megírni, halogattam a dolgot, de aztán nekikezdtem. Három nap alatt leírtam mindent. A budapesti világbajnokságtól indultam, azzal, amikor reflektorfénybe kerültem, amikor ünnepeltek, amikor ismert lettem. Aztán eljutottam Sydneyig, a lovaglásig és az azt követő apátiáig.
- Magyarán: kiírta magából a keserűséget.
- Megkönnyebbültem, többet nem gyötört a félresikerült olimpiai szereplés. ---- - Az egyetemen is értékelték az önvallomást?
- Ötöst kaptam érte.
- Mit gondol, ha tegyük fel, Sydneyben aranyérmet nyer, most itt beszélgetnénk?
- Nem, szerintem nem…
- Ezt kifejtené?
- Sydney előtt minden olyan egyszerű volt. Jöttek a sikerek, és ennek a része lett volna az ottani arany is. Azt hiszem, ha ott nyerek, itt biztosan nem győztem volna.
- Tehát ne is reménykedjünk a pekingi olimpiai aranyban?
- Peking idején harmincegy éves leszek, az öttusázóknál az még nem kor. Felkészülök rá, megpróbálom.
- Még májusban, a moszkvai világbajnokság után azt mondta, bárhogy szerepel Athénban, mindenképpen indul a szeptemberi Európa-bajnokságon. Arannyal a zsebében is tartja?
- Igen, sőt, a Világkupa-döntőn is ott leszek.
- Hogy bírja? Azt gondolná az ember, legszívesebben rohanna haza, vagy valamelyik tengerpartra és hónapokig kerülné az öttusát.
- Erre az évre eleve így készültem. A világbajnokságot és az olimpiát megnyertem, szeretném az Eb-t és a Világkupát is. Egyébként egyáltalán nem vagyok az a típus, aki kifekszik két hétre a tengerpartra. Jól tudok pihenni otthon is. Olvasgatok, zenét hallgatok vagy a párommal elmegyünk kutyát sétáltatni.
- Hány kutyusa van?
- Kettő, Border Collie fajtájúak. Pásztorkutyák, a vérükben van a terelgetés. Éppen ezért rendszeresen járunk terelőversenyekre.
- Jól értettem: terelőversenyekre?
- Így, ahogy mondom. Az olimpia után is lesz egy. Birkákat kell terelniük, de nem csak úgy magukban, különböző akadályok között.
- Az olimpiai bajnoknak a kutyái is versenyeznek. Ez jó.
- Ráadásul hamarosan többen lesznek, ugyanis kiskutyákat várunk. Az apakutya nem a miénk, Hollandiában él.
- És hol volt a nász?
- Kint, a gazdájával leveleztük le a randevút. Nagyon szép kutya, egy magyarországi versenyen tűnt fel nekem és a páromnak. Ott néztük ki magunknak. Úgy tervezzük, hogy egy kicsit tartunk majd meg. Már kiderülhetett, imádom a kutyákat.
- A lovakat is szereti?
- Sydneyben nem szerettem annyira, de amúgy igen.
- Itt, Athénban a lovaglás után vált egyértelművé, hogy aranyat vihet majd haza a nap végén. Tartott Guelfo del Belagaiótól?
- A férfiak versenyén átrendezte a pályát, ám én megértettem vele, hogy most nem csinálhatja ezt. A lósorsolásnál kicsit féltem, aztán a nyeregben már nyugodt voltam.
- Miért van az, hogy amíg a férfiak egy nappal korábban estek-keltek, a hölgyek ugyanazokkal a lovakkal általában könnyedén vették az akadályokat?
- Ez örök vita. Szerintem az állatok, így a lovak is, megérzik a nők gyengédségét.
- Még a versenynél maradva, a vívás során remekelt, de az első asszót elveszítette Füri Csilla ellen. Mindenki azt gondolta a lelátón, hogy pont fordítva történik majd.
- Fel sem vetődött, hogy nekem adja a győzelmet. Nem csapatverseny volt, mindenki a saját sikeréért hajtott. Azt hiszem, így egészséges.
- Lövészetben, vívásban, úszásban, lovaglásban és futásban elsőrangú. Ha azt mondanák, holnaptól hat tusa az öttusa, milyen sportágat venne fel szívesen az étlapra?
- A táncot.
- Fura látvány lenne, vívás után tánc a parketten…
- Komolyra fordítva, nincs ilyen sportág, viszont imádok táncolni.
- Érdekli még a grafológia?
- Régebben izgatott, de mostanában inkább az asztrológia köt le.
- Nos, akkor biztosan tudja, milyen tulajdonságokkal bír Vörös Zsuzsanna.
- Önfejű, konok, sértődékeny, nyugodt és jó a tűrőképessége. ---- - Tényleg sértődékeny?
- Igen, de nem csinálok nagy cirkuszt, inkább megjegyzem magamnak az illetőt.
- Azt tudja, hogy hányadik olimpiai bajnoka Székesfehérvárnak?
- Persze, hogy tudom. Az első.
- Alighanem ünnepelt a város.
- A Főtéren volt egy kivetítő, ott nézték a versenyt az emberek. Ezt onnan tudom, hogy az eredményhirdetés után felhívtam a páromat, aki szintén ott volt a tömegben. Amikor megtudták, hogy velem beszél, sokan kikapták a kezéből a telefont.
- Sohasem vonzotta Budapest?
- Nem, kedvelem Székesfehérvárt, pont akkora, hogy elviselhető legyen. Az emberek kedvesek, szeretek ott élni.
- Van saját lakása?
- Az önkormányzattól bérlem, ott élünk a párommal. Nem messze a belvárostól egy lakótelepi lakásban. Jól érezzük magunkat.
- Az arany mellé tízmillió forint is jár. Talán éppen lakást vesz belőle?
- Benne van a kalapban.
- Azt mondta, sértődékeny, így félve teszem fel a kérdést: az eredeti haja ugyebár nem vörös?
- De, vörös. Milyen is lehetne egy Vörösnek…