Három egységünk máris a fináléban

Sőt, náluk senki sem tudja jobban. Most például hátulról, meglehetősen erősen. Négy éve azonban a viharos erejű légáramlat sem zavarta a mieinket, úgyhogy nyugodtan bízzunk abban: most sem fogja.
A versenyt Kökény Roland mintegy rutinból kezdi. Négy évvel ezelőtt is ő dugta először hajója orrát a rajtgépbe, s azóta több nagy versenyen bizonyított. A sorsolásától ezúttal nem lehet elragadtatva, hiszen egy előfutamba került az új-zélandi Fouhyval, a K-1 1000 méteres világbajnoki címvédőjével, illetve a szintúgy a világelithez tartozó argentin Correával és a lengyel Seroczynskivel. A viszonylag lassabb kezdést követően (250 méter után nyolcadik, féltávnál ötödik) olyannyira beleerősít, hogy utóbbi kettőt végül faképnél hagyja. Második helyezése szerdán a középfutambéli részvételre jogosítja fel.
Vajda Attila ellenben teljesen szűz kézzel ragadott lapátot. Izgalmas kezdés: élete első világversenye épp egy olimpia. Európa-bajnokságon és vb-n még nem indult, most pedig a kétszeres olimpiai bajnok Martin Doktorral lapátolhat egy futamban. A sztárok, Doktor, Chacon és Fumicsev harcába nem szól bele, ám a negyedik helyet sem adja másnak, így vár még rá a középfutam.
A női K-4-esek selejtezőjében a rajthoz egymás mellé áll be az olimpiai címvédő német és a vb-aranyérmes magyar kvartett. Ôsi riválisunk hajójában - amiként az elmúlt majd’ három évtizedben (!) - ismét Birgit Fischer diktálja a tempót három ifjú hölgy előtt. Ez továbbra is jól megy neki, a mieink szempontjából: váratlanul jól. Az elején szerzett előnyt ugyanis végig tartják, a végére azonban, ha nem is látványosan, de jócskán lelassulnak. Az utolsó előtti időt lapátolják a táv második felében, míg Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga az időeredményt tekintve szinte hajszál pontosan két azonos kétszázötvenet produkál. Mozgásukat tekintve azonban fokozatosan javulnak, és a finisre válnak igazán összeszedetté. Hiába látjuk azonban végül tökéletesnek a produkciót, a németek megőriznek valamicskét az előnyükből. Keseregnünk fölösleges, e számban a második hely is döntőt ér, ám jó látni a lányainkon: kissé máris felbőszítette őket, hogy most Fischerék mögött siklottak a célba.
Az imént még Kökény életét keserítő Fouhy most K-2 1000 méteren Benkő Zoltán és Beé István vérét szívná Ferguson társaságában. De van itt még kellemetlen figura bőven: az olasz hajóban az atlantai és sydneyi győztes Rossi, a svédben az ausztráliai második Oscarsson, az ausztrálban a négy éve rövidebb távon olimpiai második, idén egy kilométeren Vk-győztes Collins. Benkőék végül a címvédő előtt érnek célba, az ötödik hely azonban - azon túl, hogy középfutamot ér - kissé álmos kezdésnek hat egy sokra hivatott duótól.

Kenu párosunk ellenben friss és fiatalos. Kolonics Györgyön nem látszik, hogy negyedik olimpiáján nyűvi magát, a fiatalabb Kozmann Györgyön pedig semminek sem szabadna látszania, de ehhez orvosi segítség kellett. Négy-öt nappal ezelőtt még úgy fájt a válla, hogy féltek, a sérülés nagyban befolyásolja majd a teljesítményüket. Most meg akkorákat húznak az utolsó métereken, hogy attól kell tartani, zátonyra futnak, mert kimerik maguk alól a vizet. Ösztönzőleg hat rájuk a mellettük erősködő spanyol egység, amellyel óriási csatározásba kezdenek a döntőbe jutást jelentő harmadik helyért. Jelentjük: víz maradt alattuk elég, s idejük is jut a regenerálódásra, hiszen ők csípték meg egyenes ágon a finálét.
A versenynap végén ötkarikás címvédőhöz illőn, méltóságteljesen áll be a rajthoz a Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor alkotta férfi négyes. Balról a németek, jobbról a fehéroroszok készülnek meglepetésre. Utóbbiak az első, a második és a harmadik időmérő pontnál is azt hihetik, megráncigálták az oroszlán bajszát. Arra azonban csak vízcsepp hullhat Mahnyevék lapátjáról. A magyar négyes olyan könnyedén tör előre a hajrában, és hagyja faképnél a többieket, mintha edzésen, Sári Nándor sípszavára indulnának meg egy résztávozás erejéig.
Az előző futamban győztes szlovákoknál sokkal jobb időt mennek, ami arra enged következtetni, hogy… Jóslásokba bocsátkoznunk persze szigorúan tilos. Maradjunk annyiban, Vereckei Ákos csütörtökön születésnapját ünnepli, mint tette azt már máskor is, pénteken pedig talán és remélhetően mást ünnepel majd, mint tette azt már máskor is.

---- - Közepesre értékelem az első versenynapot - mondta határozottan Angyal Zoltán szövetségi kapitány, akit felkértünk a nap értékelésére.
- Hat szám közül háromban máris döntőben vagyunk. Ezzel nem egészen elégedett?
- Ez önmagában dicséretes, ugyanakkor a lányoktól egy kicsivel többet vártam, és a Benkő, Beé párostól is. Utóbbiak erős előfutamba kerültek, de én arra számítottam, hogy közelebb lesznek a legjobbakhoz. Ahhoz ugyanis, hogy a későbbiekben is jól teljesítsünk, valamennyi számban erősítenünk kell az önbizalmunkat, és tekintélyt illik kiharcolnunk. Ennek érdekében a minapi csapatértekezleten is azt kértem, hogy mindenki tiszta erőből zakatolja végig az előfutamokat.
- A lányok azonban a döntőben vannak, és ott kell a legjobb formát futniuk.
- Természetesen. Szó sincs arról, hogy most leszúrnék bárkit is, tudom, külső körülmények akadályozták őket. Például a hínáros vízen jól alkalmazható, de a mai szélben a hajót kevésbé stabillá tévő kormánylapátot szereltek fel. A rossz rajt és a billegés miatt csak a végére tudták összekapni magukat. A fináléban reményeim szerint minden rendben lesz.
- A férfi négyes produkciójában talált kivetnivalót?
- Valóban hibátlanul mentek, de az eddig nem említettekre sem lehet panaszom. Kolonics és Kozmann a gyengébbik számában rögvest döntős, egyesben pedig Kökény és Vajda is azt nyújtotta, amit vártam. ---- Birgit Fischer alighanem azért jött Athénba, hogy sporttörténelmet írjon. Mindenből nyert már annyit, hogy hasonló kollekcióval egy teljes nemzeti olimpiai csapat díszmenetben térhetne haza, ő azonban kétgyermekes anyaként, negyvenhárom évesen a legendák közé vágyik. A németek hétszeres olimpiai arany- és kétszeres ezüstérmes, valamint huszonhétszeres világbajnok kajakosa két számban indul Athénban (K-2 és K-4 500 m), és ha - előre leszögezzük: legnagyobb szomorúságunkra - mindkettőben megvédené címét, kilenc olimpiai bajnoki elsőségével olyan hatalmasságok közé emelkedne, mint Larisza Latinyina, Paavo Nurmi, Mark Spitz és Carl Lewis. A "fischeri időszámítás" történelmi voltát jól példázza, hogy 1979-ben nyerte meg első világbajnoki címét, akkor, amikor a K-4-es számban egyik nagy magyar riválisa, Viski Erzsébet még meg sem született. Fischer egyébként már rég elérhette volna az áhított célt, ha az 1984-es olimpián indulhatott volna a keletnémet csapat tagjaként. ---- Viski Erzsébet: "Sydneyben a legjobb idővel jutottunk a döntőbe, végül be kellett érnünk az ezüsttel. Most a németek az eminensek…"
Kovács Katalin: "Beragadtunk a rajtnál, a futam közepén a széllel küzdöttünk, csak a finisre álltunk össze. Ha a fináléban az elejétől a végéig ki tudjuk evezni magunkat, minden rendben lesz."
Kozmann György: "Ahhoz képest, hogy néhány napja még nagyon fájt a jobb vállam, egész jól sikerült a bemutatkozás. A tartalékom azonban már megvolt: a sógorom felajánlotta, beugrik helyettem Koló elé…"
Kolonics György: "Hiába indulok a negyedik olimpiámon, a nagy tét itt mindig különösen hat. Félelem azért nincs bennem. És örülök, hogy egyenes ágon kerültünk a döntőbe."

Kammerer Zoltán: "A rajtnál megleptek minket a fehéroroszok, de a végén magabiztosan kormányoztam be az egységet az előfutam első helyére. Ezzel együtt nekem nem tetszett annyira ez a menet."
Storcz Botond: "Szép verseny volt, de nem sétagalopp. Máris úgy érzem, hogy a szeles időben és a nagy hajtásban kissé leégett a torkom."
Horváth Gábor: "Kajakozni nem lehet fájdalom nélkül: nekem az izmaim mellett a fogaim fájdultak bele a vicsorgásba. Ha megvédenénk a címünket, az sem érdekelne, ha a végére az összes kihullana…"
Vereckei Ákos: "Elnézve Horváth Gábort, már-már irigykedem, hogy neki csak ezerméternyi kajakozás van hátra a pályafutásából. A viccet félretéve, remélem, pénteken korunktól függetlenül azt mondhatjuk, megérte újra összekovácsolni a sydneyi négyest."