A szórakoztatásra is odafigyeltek

Mert egyébként korán reggel, éhgyomorra egy, a pólósszlengben csak "kozákokként" emlegetett gárdával találkozni három gyilkosan kemény csatában, iszonyatosan erős ellenfelekkel szemben kivívott győzelem után…
Nem lesz könnyű ugyanúgy odafigyelni. Nekünk csupán ilyen "lukas" parti jut, "hála" a görögöknek, akik az olimpiai sorsoláson a hat szűk kehelybe pakolt golyópárokból mindenféle keverés nélkül kivetették a felülre rakottakat egy dekoratív hölgyikével, így alakult a mi csoportunk meg az ő csoportjuk.
Mindegy, ezzel a csapattal nem lehet kikukoricázni.
Mindazonáltal összpontosítani kell, elvégre nyolc év alatt sokat fejlődtek a kazahok. Illetve, érkezett annyi, az "anyaország" válogatottjába kevés eséllyel pályázó orosz, hogy megizmosodjanak. Egy sevillai tornán, 1997-ben 15-0-ra vertük meg őket (kacagva mondogattuk, egy teniszezőnek elég egy jót szerválnia ugyanehhez…), a perthi vb-n 17-2-re. Fukuokában ugyanakkor már szenvedtünk ellenük, 0-2-ről csimpaszkodtunk vissza, itt pedig a nyitányon a frászt hozták a testvéreikre (az oroszok végül 5-2-re nyertek ellenük), de az amerikaiak és a szerbek is kiköpték a tüdejüket a meccs végére (9-6, illetve 9-5).

Ehhez képest a továbbra is nagy létszámban kiözönlő magyar drukkerhad a harmadik negyed unalmasabb pillanataiban - egy szokványosan reménytelen kazah támadás során - már önmaga szórakoztatásával is törődhetett. Fiaink ugyanis egy félidő alatt elrendezik ellenfelüket.
Amikor Kásás bődületes erejű pattintásos góljára néhány elszórakozott támadásunk között Elke egy kontra végén válaszolt, még azt hihettük, nehéz dolgunk lesz, ha ennyire koncentrálunk csupán. Ám nemsokára kiderült, semmi vész.
Kásás négyest harcol ki, Kiss Gergő bepattintja, majd Biros fejez be úgy egy kontrát, ahogy csak nagyon kevesen tudnak - pusztán azért nem vezetünk többel, mert néhány léha passzon két fór és két lefordulásos akció is elmegy. A kazahok nem zavarnak sok vizet, megúszni nem tudnak, felállt védelem ellen fórra sincs esélyük, Gergely Pista meg jól takar a kapuban.
A második felvonásban aztán bekövetkezik az, aminek a meccs képe alapján be kell: állva hagyjuk Aszkar Orazalinov gárdáját (a kazah kapitány remek pólós volt, aki a kilencvenes évek elején nézte a Szentes bajnokijait, az tudja, mire volt képes a labdával). Jóformán akkor szerzünk gólt, amikor akarunk, hátul még az emberhátrány sem kottyan meg, avagy félidőre padlón a vetélytárs: Kásás ezúttal a balkezesek oldalán pompázik, utána Kiss Gergő következik, és Madaras is megzúgatja kétszer a harangokat, így a félidő 7-1, marad a szórakozás a folytatásra.
Illetve, a szórakoztatás. Magyarul: show-time! Ahogy Biros kihasznál egy tökéletesen kijátszott előnyt, ahogy Vári behúzza Kiss passzát egy kontra végén, ahogy Fodor elszórakozik kissé szegény kapussal egy lefordulás végén, ahogy Kiss Gergő bevágja a labdát az újabb előnyből - szóval, ezt hívják vízilabdának. A negyed végén röpke kiengedés, kapunk két gólt egy perc alatt, de 11-1 után ez még csak nem is a bocsánatos bűn kategóriája.
A záró felvonásban lassítunk a tempón, ezért lövünk csupán hármat: Kásás igazít be egyet, majd Benedek következik. Kétszer is. Ez fontos. Csapatkapitányunk az első három mérkőzésen nem tudott beköszönni, holott neki, az örök góllövőnek azért fontos az az érzet, hogy elengedi, utána néz, és a labda megakad a kapus mögött. Azért ugyanakkor minden tiszteletet megérdemel, hogy nem kezdett el puffogtatni a "kéj" átélése érdekében, az amerikaiak ellen például egyszer ha felemelte a labdát - Sydney óta tudja, eljön az ő ideje is.
Most mindenesetre két elsőrangú felsősarkossal ő is feliratkozik, megvan a közte tíz, ha azt vesszük, hogy utánunk a kívánságműsor vezető számának tartott Egyiptom ellen az olaszok csak 13-4-re nyernek (3-2-es félidővel), akkor még inkább értékelhetjük ezt a 14-4-et. A közönség mindenesetre ünnepel, a semlegesek is, a nézők láttak végre játékot is a megannyi küzdelem után - és persze nem meglepő, hogy éppen mi adtunk ízelítőt belőle.
Ha itt lenne Kudlik Júlia, nyilván úgy konferálná le a partit: ennyit mára, a tudomány és a technika világából. ---- Szerencsére nem akartak mindenáron brillírozni
Nehéz szakmailag bármit is mondani, akkora volt a különbség a két csapat között. Amit mégis kiemelnék, az az, hogy sportszerűen játszottunk, amin azt értem, hogy nem álltunk le, nem becsültük le az ellenfelet, nem akartunk mindenáron brillírozni, hanem végig mentünk előre, katonásan tettük a dolgunkat, ahogy eddig is. Így volt jó, mert veszélyes lehet, ha szándékosan nem a tudásunk legjavát adjuk, hogy valaki félvállról veszi a meccset, valaki pedig hajt - ennek szétesés lehet a vége. Tisztában voltak ezzel a fiúk, és gondoskodtak a folytonosságról. A kazahokat is dicséret illeti, sportszerűen küzdöttek, vagyis nem akarták mindenáron, akár túlzott durvasággal megmutatni, hogy partiban lehetnek velünk.

Kósz Zoltán (olimpiai és Európa-bajnok) ---- "Az elmúlt találkozókon a kazahok nagyon masszív csapatnak mutatkoztak, úgyhogy mindenképpen értékesnek tartom azt, hogy jól játszottunk és hogy magabiztosan nyertünk" - így a meccs után Kemény Dénes, a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
"Mások sincsenek egy súlycsoportban a magyarokkal, nemhogy a mi együttesünk. Megpróbáltunk ugyanúgy ellenállni, mint az előző mérkőzéseken, ám a magyarok ugyanolyan komolyan vették ezt a meccset is, mint a legfontosabbakat, így nem volt esélyünk. Ráadásul sokat is hibáztunk, ennek csakis súlyos vereség lehetett a következménye" - jegyezte meg Aszkar Orazalinov, a kazah válogatott szövetségi kapitánya.
"Hajnalban keltünk, egy kicsit pofozgattam az arcomat, hogy minden rendben legyen, és talán magamat is meglepve, sikerült teljesen normális állapotba kerülnöm a meccs kezdetére" - mosolygott a korai kezdéseket enyhén szólva nem kedvelő Kásás Tamás.


Ésszel kell megoldani

Négy éve együtt sírtak az olaszok és a magyarok Palermóban: Sydneyről mindkét együttes lemaradt. Most gond nélkül kiharcolták a részvételt - ugyanakkor érmet csak egyikük nyerhet.
"Természetesen alábbhagyott az öröm ma reggelre - kezdődő szorongást érzek a lányokon, de ez nem baj" - közölte a továbbjutás kiharcolását az utolsó, a kanadaiak elleni meccsre hagyó együttes kapitánya, Faragó Tamás.
A tréner elmondta: eddig a legnagyobb gondot az okozta, hogy "ellenfeleink tudták, négy év alatt nem tudtunk kinevelni egy, az övékéhez hasonló minőségű centert, akit szoros emberfogásnál meg lehet játszani, és gólt lő vagy előnyt harcol ki. Most viszont az lesz a gond, hogy bár az olaszok ugyanazt a kultúrát képviselik, mint mi, fizikailag is hasonló állapotban vannak, ám hiába nem fognak minket szorosan, a feladat még nehezebb lesz: pontosan kell gondolkodni."
Faragó szerint csak úgy nyerhetünk, ha "nem izomból akarjuk megoldani a helyzeteket, hanem szellemből". Külön ízt ad a meccsnek, hogy a kezdő hetes öt tagja Itáliában keresi a kenyerét.