Kopeczky Lajos: Most már nem titok, a Ferencváros volt mindig a csapatom

Ez ám a nagy szám – néhány nappal ezelőtt, egészen pontosan július 26-án, kilencvenedik születésnapját ünnepelhette korábbi kollégánk, Kopeczky Lajos, aki zenei konzervatóriumot végzett, építészmérnöki diplomát szerzett, mégis televíziós sportújságíróként ismerjük: 1960-tól a Magyar Televízió külső, 1969-től belső munkatársaként dolgozott. Volt a Telesport riportere, két évtizeden át a Híradó sportkommentátora; 1996-ban a Köztársaság Párt elnöke, parlamenti képviselő-jelölt volt, 2002-től Erdőkertes alpolgármestereként tevékenykedett szűkebb pátriájáért. 

Kilenc évtized!

„Nagyon köszönöm, hogy gondoltak rám – mondta lapunknak Kopeczky Lajos. – Nem hittem volna, hogy ezt a kort megélem, pedig édesanyám kilencvenegy, édesapám kilencvenhat évesen költözött egy új világba. Szóval, bízhattam a hosszú életben, jó alapokat kaptam. Nemrég volt egy betegségem, de felépültem belőle, és egyre jobban érzem magam.”

A korábbi nagyszerű televíziós szakemberről tudni lehetett, hogy a labdarúgás a kedvence, különösen emlékezetes riportja volt, amikor a nyolcvanas években a Ferencváros szurkolóiról készített filmet – kiderült, hogy a sokat kritizált táborban érző, érzékeny emberek, normális fiatalok drukkolnak a lelátókon.

„Ráérek, minden meccset megnézek" – nevetett Kopeczky Lajos, amikor természetesen a futball került szóba. – Talán most már elmondhatom, amiről sokan tudhatnak: a Ferencváros volt mindig a csapatom. Ott születtem, ott voltam gyerek, az édesapám a Haller téri templomban volt orgonista, hetvenhat éven át. Nem véletlen, hogy engem is a zene felé terelt, tizennégy évesen már helyettesítettem időnként őt, így mondhatom, a zene és a sport volt a két kedvencem. Természetesen most is követem a Ferencváros mérkőzéseit, tudom, a világon mindenhol ez a divat, de nekem már túl sok külföldi játékos szerepel a csapatban – miközben a meghatározó labdarúgók továbbra is a magyarok. Le a kalappal a Paks előtt, hosszú évek óta nagyszerűen szerepel, csak magyar játékosokkal.”

Furcsa kérdés lehet, de mert Kopeczky Lajos sokat látott, rengeteg élménye van, indokolt lehet: melyik ferencvárosi labdarúgót szerette a legjobban?

„Lehetetlen felsorolni, annyi nagyszerű egyéniséget láttam. Mégis, mondok két nevet és ez talán kifejezi, milyen hosszú is kilencven év. Gyerekként láthattam Kocsis Sándort – micsoda fantasztikus futballista volt! Nagyon szerettem nézni a játékát, a csodálatos fejeseit, a góljait. A másik pedig Tóth Alex, aki a jövő nagy sztárja lehet, a klub saját nevelésű játékosa, tinédzserként is tapasztalt játékosokat megszégyenítő módon helyezkedik, jól lát a pályán, és nagyon remélem, hogy sokra viszi.”

Kilencven év – minden futballkedvelő nevében kívánunk jó egészséget.