A Redskins nyert az idénnyitón

Washington már 4 napja az amerikai foci bűvöletében élt. A főtéren korábbi sztárok osztogattak autogramokat, s csütörtök este több órás koncert vezette fel a meccset, melyet kivetítőkön lehetett követni.
A mérkőzéssel kapcsolatban, melyet a Washington Redskins 85.000 férőhelyes stadionjában tartottak, a házigazdákkal szemben voltak nagyobbak az elvárások. A tavalyi szezon után a New York Jets 4 kezdő (és meghatározó) játékosa költözött a fővárosba, s az sem javította a zöld fehér Jets esélyeit, hogy irányítójuk a szezon előtt lesérült.
A kezdésre megteltek a lelátók, s a történelmük során először tiszta fehérben játszó washingtoniak rögtön magukhoz ragadták a kezdeményezést. 9 perc játék után egy 3 pontot érő mezőnygóllal szereztek vezetést, melyet éppen a New Yorktól igazolt John Hall ért el 50 yard távolságból (kb. 46 méterről).

A folytatásban felváltva vezettek a csapatok, s 8 másodperccel a vége előtt is ott tartottak a csapatok, ahol elkezdték, 13-13-as döntetlent mutatott az eredményjelző. Nem sokkal ezután a washingtoniak már a győzelmet jelentő mezőnygól rúgásához készülődhettek, köszönhetően irányítójuknak, aki karrierje leghosszabb futásával (24 yard) biztosította a kedvező pozíciót. A döntés így újra a Jetstől igazolt Hallon múlott, aki az est folyamán harmadszor sem hibázott, biztosítva a Redskins 16-13-as győzelmét. A mérkőzésen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a szintén az ellenféltől igazolt Coles (5 fogás, 106 yard), valamint Lavar Arrington a házigazdák középsővédője.

NY Jets-Washington Redskins 13-16
NYJ: V. Testaverde (15-24, 105), C. Martin (15-48)
WAS: P. Ramsey (17-23, 185), L. Coles (5-106)

Sokan várták a St. Lousi-i irányító, Kurt Warner visszatérését, de az első félidő inkább bakiparádéra emlékeztetett, semmint a (korábbi) sztár fénykorára. A mérkőzésen Warner összesen hatszor ejtette el a labdát, ebből háromszor az ellenfél szerezte azt meg, és egyszer azonnal sikerült touchdownt is elérniük vele. A listát még egy ellenfélnek passzolt labda és 6 sack is súlyosbítja, ám utóbbiért elsősorban a szezonkezdetére láthatóan összeszokatlan támadósor felelős. Hogy a meccs mégis izgalmas maradt az utolsó pillanatokig, az részben Warner időnként megcsillanó tehetségének, részben viszont a New York-iak hibáinak volt köszönhető. (5 labda elejtés, ebből 3-at a St. Louis-iak szereztek meg). A vége 23-13 lett az Óriásoknak (New York Giants), kiemelkedőt nyújtott a New York-i futó Tiki Barber (146 futott és 19 fogott yard) valamint a Kosok (St. Louis Rams) két fogója Isaac Bruce (120 fogott yard) és Torry Holt (111 fogott yard, 1 touchdown).

St. Louis-NY Giants 13-23
STL: K. Warner (34-54, 342), I. Bruce (8-120)
NYG: K. Collins (14-26, 202), T. Barber (24-146)

Baltimore merész lépésre szánta rá magát, amikor egy újonccal futott neki a szezonnak az irányító poszton, de hát ugyebár a szükség nagy úr. Hogy az egyetemi szintről a profi szintre való áttérés nem egyszerű, azt mi sem illusztrálja jobban, mint a Pittsburgh gárdájától elszenvedett 34-15-ös vereség. A Steelers által szerzett 34 pont egyúttal azt is jelzi, hogy a 2000-ben (főként a védelemnek köszönhetően) bajnok Hollók (Baltimore Ravens) védői sem teljesítettek elfogadhatóan. Nagy szerepe volt ebben persze a Pittsburgh irányítójának Tommy Madox-nak, (21 sikeres passz a 29 kísérletből, 260 passzolt yard, 3 TD) akit sokan az évtized visszatérőjének tartanak. Az eldobott labdát persze meg is kell szerezni, Maddox teljesítményéhez elengedhetetlen volt két fogójának, Plaxico Burresnek és Hinew Wardnak a teljesítménye (előbbi 91 fogott yard, 2 TD, utóbbi 116 fogott yard). Habár a meccsen nem érezte meg a csapat a hiányát, Jerom Bettis, a Pittsburgh-iek korábbi sztárfutója, szintén csatlakozik lassan a kiöregedő sztárok táborához.

Baltimore Ravens-Pittsburgh Steelers 15-34
BAL: K. Boller (22-43, 152), J. Lewis (15-69)
PIT: T. Maddox (21-29, 260), P. Burress (6-116)

Dallasban nagy várakozás előzte meg a szezonnyitó meccset. Egyfelől újra visszatért a kispadhoz, s a Cowboysnál vállalt munkát a korábbi sikeredző, Bill Parcells, másfelől az ellenfél Atlanta Falcons irányítója a szezon előtt lesérült. Az amerikai foci legnagyobb ígéretének tartott Michael Vick helyett így Doug Johnson kezdett, s az első félidőben nem igazán tudta megcáfolni a kétkedőket. A félidő 7-3-as eredménye ugyanakkor azt mutatja, hogy Dallasban is még idő kell az edzői munka gyümölcsének beéréséhez. A Cowboyok minden olyan hibát elkövettek, amiknek a kiiktatásán Bill Parcells dolgozik. Az ellenfélhez passzolt labdát egy kihagyott mezőnygól-kísérlet, s később egy kihagyott extra pontrúgás egészítette ki. 20-13-nál felébredni látszottak a dallasi esélyek, de a Sólymok (Falcons) egy hosszú meneteléssel biztosították az előnyüket, s egyben azt is, hogy az ellenfélnek ne legyen már ideje újabb pontokat szerezni. Kiemelkedőt nyújtott a dallasiak fogója, Joey Galloway, (139 fogott yard, 1 TD) aki többször is okosan használta ki, hogy a Sólymok sérülés miatt csereembert tudtak csak ellene felsorakoztatni. Szintén említésre méltó az atlantai Alge Crumpler teljesítménye (94 yard, 1 TD) különösen, ha figyelembe vesszük, hogy fogó-blokkoló, s nem tisztán fogó poszton játszik.

Atlanta Falcons-Dallas Cowboys 27-13
ATL: D. Johnson (16-27, 228), A. Crumpler (5-94)
DAL: Q. Carter (15-32, 268), J. Galloway (7-139)

A National Football League (NFL) 2003-as idényének rajtjára a Nemzeti Sport Online új, hiánypótló összeállítással jelentkezik. Az alábbi linken minden információt megtalál, amit az amerikai futballról tudni kell.

NFL 2003/2004