Ismét aranyérmes a férfiváltó

A Balaska Zsolt lovasedző által legproblémásabbnak tartott lovat ezúttal Kállai Ákos kapta – vagyis "családban maradt” a négylábú, hiszen előző nap Kállai felesége, Simóka Bea ült rajta.
"Már szóltunk a rendezőknek, hogy a házaspárnak kisgyermeke is van, úgyhogy tegyék el a lovat, mert előfordulhat, hogy évek múlva még szüksége lesz rá a családnak” – csapta le azonnal a kínálkozó poént Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány.
Igaz, hogy ezúttal magasabbak voltak az akadályok, mint a női versenyen, de tény, míg a nők két akadályveréssel teljesítették a feladatot, a férfi versenyzőink ötöt vertek.
Mivel nagyon szoros volt az élmezőny – a magyar csapat a harmadik helyen várta a lovaglást, de mindössze 40 pont választotta el az elsőtől –, az utánunk következő váltók szereplése még átrendezhette volna az állást. De nem nagyon rendezte át.
"A fehéroroszok nem vertek eleget. De úgy is fogalmazhatok, hogy mi vertünk sokat” – állapította meg tömören a kapitány.
Hatvan pont, vagyis 15 másodperc hátrány a fehéroroszokkal szemben, 32 pont, azaz 8 másodperc előny a svédek, 44 pont, azaz 11 másodperc az ukránok előtt. Így állt a záró szám előtt a magyar férfiváltó. De ne bonyolódjunk bele a számokba – hiszen bárhogy is néztük, bárhogy is számolgattuk, nagy futás várt a fiúkra. Egyrészt üldözniük kellett a fehéroroszokat, másrészt "menekülni” a többiek elől.
Vajon mire lesznek képesek, mennyire bírják az élet-halál futást a két éve világ- és Európa-bajnoki aranyat nyerő magyar váltó tagjai úgy, hogy ez már a harmadik versenyük a cseh városban? Hiszen ők a hagyományos viadal selejtezőjét és döntőjét is végigküzdötték, míg több válogatott – élve a szabályok adta lehetőségekkel – friss embereket vetett be a stafétára.
(A magyar csapat összeállításáról csak annyit: a legeredményesebb egyéni versenyző, Balogh Gábor eldönthette, hogy indul-e a váltóban, és ő nem élt a lehetőséggel. Esetleges sérülés esetén természetesen a csapat rendelkezésére állt volna.)
A kapitány úgy döntött, hogy a két remek futó, Horváth, majd Fülep kezdjen, és Kállai legyen a befutó. Általában a legjobb futókat szokták utolsónak hagyni, most az elképzelés szerint a két első embernek akkora előnyt kellett szereznie, hogy az elég legyen Kállainak, aki ha 3000 méteren nem is olyan jó futó, de a váltó féltávját "hozni tudja”.
A taktika bevált. Horváth az első 750 méteres körben már ráfutott Biszovra, majd a 15 másodperces hátrányból csak kettő maradt, amikor Fülep rajtolt Meliahhal. Fülep is rávert fehérorosz vetélytársára, és több mint tíz másodperces előnnyel vághatott a távnak Kállai – aki megtartotta ezt a különbséget.
Férfiváltónk 2001-ben világ-és Európa-bajnok volt, tavaly mindkét világversenyen elvesztette ezt a trónt (igaz, nem ebben az összeállításban szerepelt), és az idén újból a magyarok a legjobbak a váltó "műfajában”.
A magyar küldöttség 3 arany- (női csapat és váltó, férfiváltó) és 2 ezüstéremmel (Vörös Zsuzsanna és a férficsapat), továbbá Füri Csilla olimpiai kvótájával zárta az Eb-t.

Aranyszavak

Fülep Sándor: – Ebben az összetételben három világversenyen szerepeltünk, és mindháromszor aranyérmesek lettünk. Ez volt a legnehezebb győzelem.
Horváth Viktor: – Régen volt ilyen jó verseny futásban, hogy ennyire kelljen izgulni. Négy csapatnak is esélye volt a győzelemre. Nagyon jóleső siker részese lehettem.
Kállai Ákos: – Világversenyen még sosem voltam befutó ember, de azt hiszem, még hazai viadalon sem. A táv közben nagyon rossz volt, de a befutás fantasztikus élmény.
Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány: – Nagyon jól futottak a fiúk, és egész nap remekül küzdöttek.