A svéd hétpróbázó nyilatkozni is tud

Bár a hétpróbázó Carolina Klüft folyamatosan tiltakozik e jelző ellen, tény, hogy ő az atlétika egyik új csillaga. Rengetegen kíváncsiak rá, az utcán felismerik, akárhova megy: ünneplik. Ha szponzora, a Reebok sajtótájékoztatón mutatja be, zsúfolásig megtelik a terem. Így volt ez leutóbb is az Eiffel-torony első emeletének éttermében, ahol a sportszergyártó cég főhadiszállását berendezte.
A húszéves atlétanő népes családjával érkezett a helyszínre, három lánytestvére megszeppenve szemlélte az ünneplő sereget. Először Klüft is visszafogottan ült a vakuk kereszttüzében, ám amikor látta, hogy csupán a fotósok dolgoznak, megszólalt: "Szóval nincs kérdés?… Ezek szerint mehetek.”
Természetesen kitört a nevetés. A svéd lány minden pillanatban tudja, miként hódítsa meg az embereket.
– Hogy érzi magát mint az atlétika legújabb sztárja?
– Hogy én sztár lennék? Nem, nem. Csak azt csinálom, amit szeretek. Azért, mert jók az eredményeim, és az újságok írnak rólam, még nem vagyok sztár.
Az ilyen válaszokhoz is tehetség kell.
– Miként lett atléta?
– Mindenáron futballozni akartam, de a nővérem – ott áll önök mögött, jól nézzék meg! – atléta akart lenni. Csak egy helyre járhattunk, választanunk kellett. Tehát ő az oka mindennek.
– Még csak húszéves, de kétszeres junior-világbajnok, tavaly Münchenben Európa-bajnokságot nyert, most majdnem Európa-rekorddal lett világbajnok. Mire számít a jövőben?
– Nem tervezgetek. Azért atletizálok, mert élvezem. Ha egy nap nem lelném örömömet az edzésben, azonnal abbahagynám. Csak az eredményért egy percig sem csinálnám tovább. Nem hiszem hogy azért, mert 7001 pontot teljesítettem, máris a világrekordra kellene gondolnom.
– Az olimpiára csak gondol!
– Életem nagy álma válik valóra, ha Athénban pályára léphetek. De éremre, helyezésre, pontokra nem gondolok. Az érdekel, milyen izgalmas lesz odautazni, az olimpiai faluban lakni, s átélni a rám váró élményeket. De addig még egy év van hátra, ami nagyon hosszú idő.
– Távolugrásban kétszer belépett. Mit érzett a harmadik kísérlete előtt?
– Egy kicsit ideges voltam, de nem különösebben. Csak tettem a dolgom. Nem volt rajtam különösebben nagy teher, hiszen Svédországban nagyon pozitívan állnak hozzá a sporthoz. Ha rosszul szerepelek, akkor is szeretnek. Nagyon boldog vagyok, hogy a városunkból, Växjőből ilyen sokan elkísértek Párizsba, és hogy biztattak engem.
– Elindul távolugrásban?
– Ha a bőrömben lennének, nem kérdeznének ilyet. Rettenetesen fáradt vagyok, s bár örülök, teljesen üres a fejem. Egyébként már otthon eldöntöttem, hogy a távolugróversenyt kihagyom, nekem ez még sok lenne. Talán később vállalkozom majd ilyen duplázásra, ha tapasztaltabb leszek. A négyszer százas váltónkban viszont futok, ezt megígértem.
Pedig Klüftnek távolugrásban is kiváló esélye lenne. Júliusban az utánpótlás Európa-bajnokságon ezt a számot választotta, mert a világbajnokság előtt már nem akart hétpróbában indulni. A távolugrók legnagyobb megrökönyödésére 685 centiméterrel győzött.
– Mit gondol, edz olyan keményen, mint a többiek?
– Nem tudom, mások miként tréningeznek. Nekem hetente ötször két edzésem van, vasárnap pihenek. Úgy érzem, sokkal többet tudnék edzeni annál, amit az edzőm megenged. Egyébként csak csoportban érzem jól magam. Ha egyedül kellene tréningeznem, az rettenetesen unalmas lenne.
– Mi a véleménye arról, hogy sokan a női tízpróba bevezetését erőltetik?
– Brrr… A tízpróba a tízpróbázóknak való. A hétpróba a hétpróbázóké. Én sohasem lennék tízpróbázó.

El-Guerrouj megállíthatatlan

Bekele Gebrénél is jobb hajrás

A csütörtöki program – Vaszi, Szabó indul

Egymillió dollárt érő világbajnoki győzelem

Szaif Szaid Sahin akadályfutásban véget vetett a kenyaiak 1991 óta tartó győzelmi sorozatának. Valójában ez persze nem igaz, hiszen az újdonsült világbajnok alig egy hónapja még maga is kenyai volt. A pletykák szerint Katar egymillió dollárral bírta rá arra, hogy hazát változtasson.
,,Ez nem felel meg a valóságnak – cáfolta a verseny előtt a húszéves futó. – Valóban pénzért vállaltam azt, hogy katari színekben indulok, de a megállapodásunk másról szól. Havonta ezer dollárt kapok, s ez az egész életemre szól, vagyis így lesz akkor is, ha már visszavonultam. Három éve álmodom erről, végre elértem a célom.”
Szerdára kiderült, honnan ered a hír az egymillióról: a katariak a győzelemért fizetnek ennyit Sahinnak. ,,Nem hallottam még a katari himnuszt, izgatottan várom, hogy milyen lesz – mondta a győztes. – Egyébként nem tudok arabul, így nem is énekelhetném.”
Az egykori kenyai a családjában is vihart kavart a döntésével, rokonsága fele ellenezte a váltást, másik fele egyetértett vele. Egyik testvére, Abraham Cherono, aki ugyanebben a döntőben Párizsban ötödik lett, a célba érkezés után nem fogott vele kezet. Legnagyobb riválisa, a második helyezett Ezekiel Kemboi azt vetette a szemére, hogy pénzért eladta a hazáját.
Katar nem egyedül Sahint "igazolta” Kenyából, a hosszútávfutó Albert Chepkurui új hazája színeiben Ahmed Hasszan Abdullah néven versenyez. S hogy a kenyai szövetség miért adta áldását az ügyre? Mert cserébe Katar műanyag pályát épít a legfőbb kenyai edzőközpontban, Eldoretben.