Leverkusen: Nem teniszezniük, futballozniuk kell

"A következő hónapokban gyógyszer nélkül akarok futballt nézni” – jelentette ki Reiner Calmund, a Bayer Leverkusen menedzsere, miután csapata a tavaszszal némi szerencsével kiharcolta az élvonalban maradást. Calmund az idény második felében már csak nyugtatók segítségével tudta nyomon követni a Bayer meccseit, a Leverkusen olyan mélységeket járt meg, amelyek 1996 óta ismeretlenek voltak a számára. A hat év alatt nyert négy (!) ezüstérem után az előző szezonban a kiesés ellen küzdött (jellemző, hogy a BL-t is "feladta” a Bundesliga kedvéért), és ha nem segítenek be a vetélytársak (főképp az Arminia Bielefeld), akkor két és fél évtized után ismét kénytelen lett volna belekóstolni a másodosztályba. A klub végül megmenekült, és most mindenki abban bízik, hasonló felemelkedés következik, mint az 1996-os pokoljárás után.
Akkor új edző, Christoph Daum került Leverkusenbe, a gárda pedig azonnal az élmezőnyben találta magát. Az új edző most is megvan (igaz, Klaus Augenthaler már az utolsó két tavaszi fordulóban is a Bayernél tüsténkedett), a sikersorozat elindulása azonban nem magától értetődő. A tavalyi szenvedések emléke minden bizonnyal megmaradt a fejekben, ezért a hajdani Bayern München-védőnek pszichológusként is jeleskednie kell. Nem ártott volna a keret felfrissítése sem, csakhogy ez anyagiak híján nem lehetett teljes. A közelmúlt átigazolási hadműveletei 23.9 millió eurós mínusszal zárultak, a nemzetközi kupaporondról származó bevételekkel ezúttal nem lehet számolni, a költségvetésben keletkező lyukakat valahogyan be kell tömni, így marad a spórolás. Pénzért senkit sem vettek (azért többek között Hertzschet és Lucicot megszerezték), viszont igyekeztek néhány drágább, de nélkülözhető játékosuktól megválni. Ez sem jött össze, legnagyobb sikerként azt könyvelhették el, hogy Simakot és Brdaricot sikerült kölcsönadni a Hannovernek…
A keret összetétele így sem gyenge, ha mindenki a maximumot nyújtja, még az ötbe kerülés sem elképzelhetetlen. Pláne akkor, ha Augenthalernek sikerül megértetnie a játékosokkal, hogy nem teniszezők, hanem futballisták, és csapatként többre mennek.