A Törekvéstől a Juventusig

A Törekvés csapatában mutatkozott be az élvonalban. A kőbányai együttesben alkotott Hirzer Weisz Árpáddal egyre eredményesebb és híresebb balszárnyat. Az 1921–22-es idényben a bajnok MTK-val és a Ferencvárossal is döntetlent ért el a Törekvés, a következő szezonban legyőzte az UTE-t és kétszer döntetlenre végzett az FTC-vel. Hirzer (pályafutása későbbi szakaszában Híres néven játszott) még nem volt 20 éves, amikor 1922 júniusában Kiss Gyula szövetségi kapitány beállította a válogatottba, Weisszel együtt. Elég rossz kritikát kapott a balszárny a Svájc ellen 1:1-re végződött meccs után, bár a kőbányai kettős tehetségét mindenki elismerte. A kapitány bizalma sem rendült meg az ifjú Hirzerben és elvitte a válogatott nyári túrájára (Németország, Svédország, Finnország), amelyet a csapat veretlenül teljesített, s Hirzer mindhárom meccsen jól játszott, sőt a svédek ellen megszerezte első válogatottbeli gólját. Az itthoni rendezetlen futballviszonyok miatt egyre több játékos próbált külföldön igazi profiként kecsegtető szerződéshez jutni. Hirzernek pompás játékával nem volt nehéz csapatot találnia, 1923 nyarán a brnói Maccabi együtteséhez igazolt. A válogatottban tagja volt az 1924. évi párizsi olimpiai küldöttségnek; a lengyelek ellen parádésan futballozott, két gólt szerzett. Aztán jött az egyiptomi csapás, a bombaerős magyar csapat ismeretlen ellenfelétől simán 3:0-ra kikapott. Több játékosnak is a válogatottkarrierjébe került ez a vereség, Hirzer is kimaradt a nemzeti csapatból. Pedig hamarosan a Juventushoz szerződött és az 1925–26-os idényben olasz bajnoki címet nyert. A torinói publikum szökellő futása miatt Gazellának becézte. 1926-ban Magyarországon is bevezették a profizmust, a futballisták legálisan kereshettek és a külföldön játszók megindultak hazafelé. Hirzer az MTK profialakulatához, a Hungáriához szerződött és 1927 őszén, háromévnyi mellőzés után újra játszhatott a válogatottban, az osztrákokat 5:3-ra legyőző együttesben az ötödik gólt ő szerezte. Az olasz bajnok az 1928–29-es idényben a magyar bajnoki címet is elnyerte a Hungária meghatározó futballistájaként. Egy évvel később újabb csapás ingatta meg válogatottbeli pályafutását. Az olaszok elleni Európa-kupa-meccset az Üllői úti stadion zsúfolt lelátói előtt 5:0-ra nyerték a vendégek, Hirzer feje ismét hullott, ám ezúttal csak fél év kihagyásra kényszerült. A nemzeti csapatban utoljára 1932 májusában éppen az olaszok ellen játszott (1:1), a frissítés jegyében került sokadszor vissza az együttesbe, ugyanis két héttel korábban Bécsben 8:2-re kiütötték válogatottunkat. A címeres mezben összesen 32 alkalommal futballozott és 14 gólt szerzett. Harmincévesen újra felkerekedett, és a svájci Young Fellows csapatához szerződött, aztán itthon, a III. ker. TVAC együttesében fejezte be pályafutását. Nem vállalt edzői munkát, szorosabb kapcsolata nem maradt a labdarúgással. A negyvenes évek második felében sokan emlegették, mert a fiatal Puskás Ferenc játéka erősen emlékeztetett az ő produkciójára. Fiatalon, 48 éves korában az olaszországi Trentóban hunyt el az egykoron minden szempontból híres futballista.