A munka gyümölcsére várva

Újabb csapat vezetőinek a fantáziáját mozgatta meg a harmadik hatalom fogalomköre, a sorozatunk előző részében tárgyalt Schalke után a most bemutatásra kerülő Hertha elöljárói is azt tűzték ki célul, hogy az övék legyen a Bayern München és a Borussia Dortmund mögötti harmadik legerősebb német alakulat. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Bayer Leverkusen sem akarja ennél alább adni – sőt! –, akkor talán érdemes elgondolkodni azon, mekkora harc lesz a terület – értsd: a különböző kupahelyek – (újra)felosztásáért.
Mindenképpen hiba lenne, ha a berliniekkel nem számolnánk ebben a csatában. A Német Ligakupa megnyeréséből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni (tavaly is az övék lett a serleg, majd alig értek oda Európába), ám az edző személye, a keret összetétele és a felkészülési időszakban mutatott játék egyaránt bizakodásra adhat okot. A Schalkét hat év után három trófeával (egy UEFA-kupa, két Német Kupa) elhagyó Huub Stevens személyében sztáredző költözött a Spree partjára – a posztra Arséne Wenger volt a másik jelölt, de ő inkább hosszabbított az Arsenallal –, Deisler és Ali Daei személyében csak két neves futballista távozott, az érkezési oldalon eközben például egy világbajnok (Luizao) is szerepel, a BVB és a Schalke ellen mutatott játék pedig elsőrangú volt.
"Tulajdonképpen együtt maradt a gárda, a két nagy távozó, Deisler és Daei jó futballista, ez nem vitás, de az előző idényben sérülés miatt mindketten keveset játszottak – mondta csapatáról Dárdai Pál, a Hertha magyar középpályása. – Érkezett a világbajnok Luizao, aki az első csere volt a brazil csatársorban, és ez a poszt Rivaldo, valamint Ronaldo mögött azért nem hangzik olyan rosszul. De őt még nem ismerem, honfitársát, Alex Alvest viszont igen, s mivel végigcsinálta a felkészülést, egy edzésről sem hiányzott, tudom, hogy jó erőben, jó formában várja a rajtot. Új edzőnk, Huub Stevens nagyon jó hangulatot teremtett, és kitűnő a memóriája: minden szituációról megmondja, ki hova helyezkedett, ki merre ment, mi volt a hiba. Elképesztő, amit meg tud jegyezni! Hivatalosan a dobogót kellene elérnünk, de itt, a fővárosban titokban mindig az aranyra számítanak. A felkészülésünket Rehmer és Beinlich sérülése, továbbá az én személyes tragédiám, öcsém, Balázs tragikus halála zavarta meg. Hogy ez miként hat a teljesítményemre? Tudja, én is csak ember vagyok, nagyon megviseltek a történtek, majd kiderül, miként tudom mindezt feldolgozni. Mielőtt haza kellett jönnöm, úgy tűnt, helyem van a csapatban, azóta megváltoztak a dolgok. Jó lenne játszani, de amivel eddig is tisztában voltam, arra most végképp megtanított az élet: nem ez a legfontosabb…”

Ha hinni lehet a Kicker című szaklap esélylatolgatásának, akkor Dárdai is játszani fog, méghozzá egy bivalyerős sorban, ahol a válogatottság szinte alapkövetelmény. Karwan (lengyel), Dárdai, Marcelinho (brazil), Beinlich (német) és Goor (belga) egyaránt nemzetközi rutinnal felvértezett futballista, ők azok, akik a 3-5-2-es hadrendben villoghatnak. Dárdai és Beinlich végezné a piszkos munkát, a többiek pedig elsősorban a rohamozással lennének elfoglalva. (A Stevens által kedvelt másik felállás, a 4-4-2 esetén az egyik védekező középpályás maradna ki, és az ő helyére Hartmann kerülne be.) Elöl főképp a két brazil mágus, Luizao és Alex Alves, valamint a Hertha gólcsúcsára hajtó Preetz (az utolsó idénye előtt álló támadó eddig 76 gólt rúgott a berlini csapatban, héttel kevesebbet, mint a rekorder Erich Beer) vetélkedik a két helyért, míg hátul a Rehmer, Van Burik, Simunic trió állhatja a rohamokat, ha mindenki egészséges. A futballszamba szinte garantált (elég csak a Dortmundnak lőtt első gólra gondolni, és megértjük, miért), azt viszont nem tudni, mennyi ideig szól majd a muzsika.
Utoljára hagytuk a kapusokat, nem véletlenül. A holland tréner hivatalosan még nem döntötte el, hogy a rajton Király Gábor vagy Christian Fiedler ballagjon ki a dortmundi Westfalen-stadion gyepére. Az előkészületi meccseken felváltva védtek, mindkettőjüknek akadtak jobb és rosszabb meccsei, ha hinni lehet a külföldiekkel általában szigorúbb szaklapok értékelésének, akkor picit Király szénája áll jobban. Azért is fontos, hogy ki lesz az első számú kapus, mert az, aki mellett Stevens az eddigi állomáshelyein letette a voksát, csak kényszerű okok miatt maradt ki.
"Mindenkinek, így nekem is az a célom, hogy játsszak – nyilatkozta Király. – De ez egy egyesület, itt a közös cél a fontos, így annak kell védenie, aki a legjobb. Ha Christian a jobb, akkor neki, ha én, akkor nekem. A nemzetközi porondra kell kijutnunk, én személy szerint a Bajnokok Ligájába vágyom. Biztos, hogy ezt nagyon nehéz lesz elérni, de nem tűnik lehetetlennek. Már nem vagyunk kezdők, mindenkinek van a háta mögött néhány meccs, egy-két passz vagy védés, a rutinunk tehát megvan. A mozdulatok rögzültek, most már lassan be kell érnie az eddigi munkának.”