Falvakban, búcsúk idején, de még a városokban is jeles, ünnepi alkalmakkor kicsinosítják az emberek portájukat.
Nos, annak, aki szereti a labdarúgást, nincs nagyobb ünnep a bajnoki rajtnál. Az pedig egyenesen földöntúli boldogságot jelent a szurkolóknak, ha csapatuk a legjobbak között szerepelhet. Békéscsabán szeretik a futballt, ezt különösképpen nem kell bizonygatni, hiszen a hetvenes, nyolcvanas években állandó telt ház előtt játszott a csapat a Kórház utcai stadionban. Most szombaton ismét nagy eseményre készültek a helyiek, hiszen négy év után újra élvonalban szereplő csapatnak szurkolhatnak. Így aki csak tehette, ünneplőbe öltözött, s igyekezett a stadionba, hogy ott lehessen az első meccsen.
Csak a város illetékesei feledkeztek meg a nagy eseményről.
Elfeledkeztek a stadion csinosításáról… Csabán csupán a gyepszőnyeget újították fel a nyáron, a meszelésre, a felújításra már nem futotta. A pénztelenség egyébiránt a csapatot is jellemzi, mert bár tizenegy új játékost igazoltak a vezetők, egy sincs köztük olyan, akinek nevének hallatán megijednének az ellenfelek. Tegyük hozzá gyorsan, a békéscsabai együttest soha nem a nagy nevek, sokkal inkább a jó játékosok jellemezték, olyanok, mint egykor Pásztor József – aki ma a gárda vezetőedzője –, Kerekes Attila, Vágási Sándor, Zsíros György, Árgyelán János, Kulcsár Sándor, Fodor Tibor, avagy éppen a jelenkorban éppen a Győrt erősítő Mracskó Mihály.
És ha már Mracskó… A 34 éves labdarúgó hat évvel ezelőtt még az Előrében futballozott, aztán hatodmagával gondolt egy merészet, és a távoli Győrbe költözött, az ETO játékosa lett. Szombaton így ellenfélként tért vissza, de a védőre még ma is jó szívvel emlékeznek az emberek. Éppenséggel a 82 éves Sipos Aladár, a hódmezővásárhelyi nyugdíjas, aki a Békéscsaba törzsszurkolójának számított, egészen 1996-ig. Mracskóék akkor klubot cseréltek, ő pedig úgymond szívet, mert a nagy kedvencek miatt az idős ember az ETO szurkolója lett. A közelmúltban gyakorta előfordult, hogy Hódmezővásárhelyről éjszaka, hőségben, fagyban utazva elindult Győrbe, hogy ott lehessen az ETO mérkőzésein. Sipos Aladár természetesen ott volt szombaton Békéscsabán is, és könnyes szemekkel várta a találkozó kezdetét, s mint mondta: a szívét kettéosztotta, egyik fele a Győré, a másik az Előréé lett.
Mestermérleg
Ha egy–null után jobban kihasználjuk lehetôségeinket, akkor növelhettük volna elônyünket, és másként alakul a mérkôzés. Azonban az elsô húsz percben rossz döntéseket hoztunk, és rosszkor is jött a gyôriek egyenlítô gólja.
Pásztor József (Békéscsaba)
A gyors hazai gól után négyet mi lôttünk, ráadásul idegenben, és ez, azt hiszem, mindennél többet mond. Voltak hibáink, de azokon igyekszünk javítani.
Tamási Zsolt (Győr)
S a lelkes szurkolók még el sem foglalták a helyüket a lelátón, máris ünnepelt a hazai együttes: Szilveszter Ferenc harmadik percben szerzett gólja alapozta meg a hangulatot, és a lelkesedés akkor sem csökkent, amikor Szanyó Károlynak és Herczeg Miklósnak köszönhetően idővel fölénybe kerültek a győriek, sőt egyenlítettek is.
Az első félidei lagymatag, kissé álmosító futball után alaposan rákapcsolt mindkét csapat.
A Békéscsaba lelkesen futballozott, az ETO viszont szervezettebben, és ez utóbbi ért többet, hiszen Nagy Tamás az 55. percben már vezetést szerzett a vendégeknek. Ettől még nagyobb lett az iram, bár a színvonal nem emelkedett. Hajtós, izgalmas mérkőzést láttak a szurkolók, s aztán a 61. percben Megyesi László egyenlítését.
Űzte, hajtotta a hazai publikum az Előrét, ám mindhiába – Herczeg Miklóssal ezúttal nem lehetett versenyt futni, és az Újpestről visszatérő csatár második gólja megpecsételte a hazaiak sorsát. Érdekesség, hogy míg Herczeg Miklós az elmúlt bajnokságban csupán két gólt rúgott Újpesten, addig a mostaniban már az első fordulóban teljesítette a penzumot.
Fény és árnyék
Négy évet kellett várni arra, hogy a futballcsapat újra az élvonalba kerüljön Békéscsabán. Ugyanennyi idôt kellett várni arra, hogy ismét működjön az elektromos eredményjelzô tábla. Bár vannak manapság is hibái, mert hiszen a gyôri Nagy Tamás keresztneve kisbetűvel kezdôdött, de hát kit érdekelt ez – fontosabb, hogy négy év után újra világítottak a kicsiny lámpák.
Ez idáig három tulajdonos működtette a csabai labdarúgócsapatot. A napokban azonban 38 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Dénes Zoltán, és bizony a labdarúgást imádó sportvezetô rettentôen hiányzik a vezetôi gárdából. A klub közleménye szerint Dénes Zoltán temetése 29-én 10 órakor lesz Békéscsabán a Berényi úti temetôben.
A kérdés: vajon mi lesz a további fordulókban?
Jönnek-e az újabb Herczeg-gólok, vagy itt megtorpan a korábban a válogatottnál is számításba vett, sőt címeres mezben eddig tizenkét alkalommal szereplő csatár. Mindenesetre Békéscsabán a támadó volt a csapata egyik legjobbja. Az Előre mindent megpróbált megtenni az egyenlítésért, és még a hosszú sérülés után egyelőre csak hetvenszázalékos erőállapotban lévő Keresztúri Andrást is pályára küldte Pásztor József vezetőedző, de a rutinos labdarúgó sem tudott segíteni. Nem, ugyanis Igor Nicsenko gólja már a kegyelemdöfést jelentette az újonc csapat számára. Szervezetten, magabiztosan futballozott az ETO, és megérdemelten nyert az egyelőre csak NB I B-s formát mutató Békéscsaba ellen.