A törökök másodszor is udvariatlanok voltak

A dél-koreaiak eddigi hozzáállása alapján nem illett kételkedni abban, hogy képesek lesznek a megszokott lelkesedéssel harcolni, de arra azért nyilván mindenki kíváncsi volt, nem törtek-e le nagyon a németek elleni vereség hatására. A szurkolóknak nem lehettek efféle kételyeik, olyan hangerővel melegítettek a meccsre, mintha a döntőben buzdítanák kedvenceiket.
A 11. másodpercben torkán akadt az énekszó a közönségnek. Hong Mjung Bóhoz került a kezdés után hátrapasszolt labda, az álomcsapatba is jelölt veterán védő furcsa mozdulatokkal egy sajátos kánkánt lejtett fölötte, Ilhan belepiszkált, Hakan Sükür pedig megszerezte a vezetést. Egy dolog, hogy ez volt a vb-k történetének leggyorsabb találata, de abban a tekintetben még különlegesebb a fürgeség, hogy az a csapat kapta, amelyik a mérkőzést kezdte! Röviddel ezután Hakan Sükür újból megvillant, de ezúttal az utolsó pillanatban szerelték. (A "Boszporusz bikája” ezzel máris többet tett hírneve megőrzéséért, mint a korábbi meccseken együttvéve. S hol voltunk még a végétől…)
Az 5. percben rázták meg magukat először a hazaiak, Li Eul Jong a jobb oldalról átívelt labdára igyekezett rádőlni, de kapáslövése egy alacsonyabb lelátójú arénából talán ki is szállt volna. Odaát Emre tüzelt egy szabadrúgás-kombináció után félmagasan, de mintegy két méterrel mellé. Ôrültmód lüktetett a játék, és szerencsére nem kellett sokáig várni az újabb eseményre, egyúttal gólra. Li Eul Jong alig több mint húsz méterről elvégzett szabadrúgása után a stadion takarítószemélyzete kihúzhatta a kapu bal felső sarkát a listájáról: onnan biztos nem kell mostanában pókhálót leszedni.
Irtózatos iram, váratlan megoldások, rengeteg esemény fémjelezte a meccset, és csak nem akart ellaposodni a játék a remek kezdet után. Ilhan jól indította Hakan Sükürt, akitől okos átadást kapott vissza, a sérült Hasan Sas helyettese pedig higgadt megoldásának köszönhetően második gólját jegyezte a tornán. Még nem telt le az első negyedóra, és 2–1 állt az eredményjelzőn!
Rejtély, hogy honnan, de visszanyerték a torna első felében mutatott frissességüket a dél-koreaiak, és óriási sebességgel kezdtek el futballozni. A 17. percben Szeol Ki Hjeon csinált bohócot Alpayból a bal oldalon, végül közös erővel hatástalanította a veszélyt a török védelem. Röviddel ezután An Dzsung Hvan csodaszép cselsorozat után a tizenhatoson belülről vette célba a játékostársa által már "bejáratott” fölső sarkot, Rüstü óriási bravúrral tolta fölé a lövést. Szinte minden koreai megmozdulás – lett légyen szó kiugratásról, ívelésről, kényszerítőzésről – óriási veszélyt hordozott magában, viszont a szinte zavaróan magabiztos törökök nem rémültek meg a helyzetektől, hanem hasonló lehetőségekkel válaszoltak a túloldalon.
Sőt, a 32. percben tökéletesen sikerült a válasz: Hakan Sükür újabb zseniális gólpasszt adott ékpárjának, Ilhannak, aki hetedik vb-meccsén harmadszor volt eredményes. És továbbra sem volt megállás! Mintha a koreai játékosok tudomást sem vettek volna az ellenfél újabb találatáról, változatlan kedvvel mentek előre. Szong Csong Gug fektette le a fél védelmet a büntetőterületen belül, de közeli lövésébe beleléptek, majd a túloldalon Hakan Sükür fejesét rúgta szögletre bámulatos reflexszel Li Von Dzse.
Aztán a sors visszavett egy kicsit azon adományokból, amelyekben a vb során Dél-Koreát részesítette, An Dzsung Hvan szabályos gólját ugyanis partjelzője intése nyomán érvénytelenítette a kuvaiti játékvezető, pedig a "tettes” bizony nem volt lesen. Mindez a 41. percben történt, s elképedve konstatálhattuk volna, milyen gyorsan telt el az első játékrész, ha a vizuális ingerdömping egyáltalán hagyott volna időt nekünk, nézőknek a gondolkodásra. Ehelyett azt láthattuk, hogy a nagy kedvvel játszó Hakan Sükür két, őt gyömöszölő rivális között is kapura tudott lőni, ám az állandó nyomás alatt sem hibázó Li Von Dzse – aki egyik gólban sem volt benne! – belekapott a labdába.
Egy fikarcnyit sem változott a meccs képe a szünet után, a szemmel láthatóan minden áron bizonyítani akaró hazai együttes azonmód letámadta vetélytársát. A kontrák jelentette kockázattal nem értek rá foglalkozni, a labdának pedig álldogálni nem volt ideje, mert szüntelenül járatták a gyepen.
Szong Csong Gugot például nemigen akarták komolyan venni a török futballisták, és erre kis híján ráfizettek, mert a vállalkozó kedvű középpályás az 53. percben szörnyű erejű bombát eresztett el tizenöt méterről, a labda éppen csak fölé ment. Szinte csak másodpercek teltek el, és már megint az ázsiaiak rohamoztak: Li Eul Jong szlalomozott valószínűtlenül hosszú ideig a bőrrel, és a csavarásával bizony meggyűlt a baja Rüstünek. A túloldalon Hakan Sükür és a lesszabály viszonya vetett fel érdekes kérdéseket többször is, meg aztán Ilhan nagyon be akarta lőni a harmadik gólját, s ebből kifolyólag időnként önzőzésre vetemedett. De a játék fő terepe továbbra is a török térfél volt, Rüstünek egyszer testi épségét veszélyeztetve kellett a koreai lábak erdejébe dobnia magát, hogy elkerülje a bajt.
Erre az időszakra tehető a szédítő iram valamelyes mérséklődése, de szögezzük le: az a csoda, hogy ez nem következett be korábban. Unalomról persze szó sem volt, hogy mást ne mondjunk, Hakan Sükür majdnem harmadik asszisztját jegyezhette, de nem jutott el a labda a kapu előtt egyedül ácsorgó Ilhanhoz. A fiatal csatár később, mintegy kárpótlásként, bemutatta a brazilok ellen már megcsodált trükkjét, sarokkal emelte át ellenfelén a labdát – kár, hogy beadni már nem tudta.
Különös szituáció állt elő, mert kifogyni látszottak az ötletekből Guus Hiddink tanítványai, de érződött, ha valamiképp időben begyömöszölnek egyet az ördögien védő Rüstünek, olyan lendületbe jönnek, hogy simán kiegyenlíthetnek. Ezt maguk az érintettek is érezhették: a 80. percben hatalmas helyzet alakult ki, az alapvonalról betekert labdát több dél-koreai is rálőhette volna, végül későn, ezáltal erőtlenül tette ezt meg az elismerésre méltóan agilis Szong Csong Gug. Szemet gyönyörködtető jelenetek sorakoztak a lefújás felé közeledvén: sorozatban An Dzsung Hvan, Csa Du Ri és Li Csun Szu tüzelt, utóbbi kétszer is (közben volt még egy nagy kavarodás a kapu előtt), de úgy tűnt, a grimaszaiból ítélve fájdalmakkal küszködő Rüstün nem lehet többé kifogni. Ritkán látható, szó szerint emberfeletti erőfeszítéssel próbált faragni hátrányából a közönsége által az utolsó pillanatig hajtott koreai csapat, de amikor már a török hálóőr sem tudott borsot törni az orruk alá, akkor kevéssel célt tévesztettek, így például Csa Du Ri fejese a 90. percben.
Égbekiáltó igazságtalanság lett volna, ha ez a rendkívül rokonszenves gárda még szépíteni sem tud. Efféle járhatott Szong Csong Gug fejében, amikor a ráadás utolsó percében, ki tudja, hányadszor lövésre lendítette a lábát. Feltehetően ez a próbálkozás ugyanúgy elhalt volna Rüstü kesztyűi között, mint a korábbiak, a tizenhatoson keresztbe mozgó Csa Du Ri hátsó felén azonban megpattant a labda, és becsorgott a hosszú sarokba. A kuvaiti bírót nem hatotta meg a koreaiak heroizmusa, az előre beígért háromperces hosszabbításra egy pillanattal sem tett rá többet, egy támadás kellős közepén véget vetett a találkozónak, maradt a 3–2.
Törökország tehát egyáltalán nem tisztelte a vendéglátókat, Japán után a másik házigazdát is legyőzte. Elképesztően jó mérkőzés volt, a labdarúgás szinte összes szépségét felvonultatta, beleértve a két alakulat lefújás utáni összekapaszkodását, még ha egyeseknek túlzott érzelgősségnek is tűnhetett a közös öröm. A világbajnokság előtt bizonyára kevesen tippeltek arra, hogy a bronzmeccs lehet a legjobb az egész tornán, de eddig ez a helyzet. Számtalanszor leszólták, kigúnyolták már ezt az "intézményt”, úgyhogy a sokat szidott FIFA megérdemli ez után az összecsapás után, hogy most már mindenki békén hagyja a "döntő főpróbáját”.
Egyébként meg reméljük, hogy a finálé legalább ilyen élvezetes lesz.