Minden Németországban kezdődött: eddig nem ismert történetről is beszélt Marco Rossi az NL-meccs előtt
„Aki azt mondja, hogy elbuktunk az Európa-bajnokságon, az nem objektív – kezdte a német szövetség honlapjának adott interjúját Marco Rossi. – A Svájc elleni, három egyes vereséggel végződő meccsünkön a szünetig túlságosan is ijedten játszottunk, és taktikai félreértések is történtek. Szerintem ebben a félidőben veszítettük el az Európa-bajnokságot, mert a szünet után már jól futballoztunk. A Németország elleni mérkőzésen, amelyen kettő nullára kikaptunk, nagyon erősek voltunk, azonban nem volt mellettünk a szerencse. A harmadik meccset pedig megnyertük Skócia ellen. Ezután szükségünk lett volna Portugáliára, amely azonban váratlanul elveszítette a Grúzia elleni találkozót. Balszerencsénk is volt.”
A DFB munkatársa az interjúban felvetette, hogy az Eb után Rossi lemondásáról is lehetett hallani, ezt azonban a szövetségi kapitány ezúttal is határozottan cáfolta: „Sohasem mondtam, hogy elmegyek. Csak pihenőre volt szükségem, ki kellett tisztítanom a fejem. Kellett egy kis idő, hogy megemésszem a tornán történteket” – fogalmazott Rossi.
A Németország elleni szombati Nemzetek Ligája-találkozóról Rossi azt mondta: „A Németország elleni meccsek sosem unalmasak, főleg nem Julian Nagelsmann ellen. Egy okos edzőről van szó, és a játékosai is nagyon sokoldalúak. Szerintem Spanyolország mellett ők voltak a legjobbak az Európa-bajnokságon, nagy kár, hogy ilyen korán találkoztak egymással.”
Egy kérdés erejéig aztán szóba került, hogy Rossi 1996 és 1997 között az Eintracht Frankfurt játékosa volt, ám csak 15 találkozón lépett pályára. A német futballközeget illetően viszont – a rövid kapcsolat ellenére is – kétségkívül közelebbi tapasztalattal rendelkezik ennek köszönhetően: „Az első meccseket még Dragoszlav Sztepanovics edző irányítása alatt játszottam, és egyfajta Beckenbauer-szerepem volt liberóként. A FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung – a szerk.) napilap egyszer »Az új Császár« címmel írt egy cikket rólam. Aztán sajnos októberben és novemberben sérült voltam, mivel eltört a bokám. Télen pedig már Horst Ehrmantraut volt az edzőnk, s én egy nap késéssel tértem vissza a téli pihenőnkről, az első erőnléti tesztem pedig elég rosszul sikerült. Utána már nem volt olyan jó a kapcsolatunk, de Ehrmantraut amúgy is inkább bízott a német játékosokban.”
A szakember elmondta azt is, hogy a magyar futballban való szerepvállalásának története – bármilyen meglepő is – szintén Németországban kezdődött el íródni: „Valóban. A frankfurti időkben mindig elmentem egy helyi olasz étterembe, ahol Pippo Giambertone tulajdonos és én jó barátok lettünk. Később Budapestre költözött, 2009-ben meghívott magához, és a Budapest Honvéd sportigazgatójával az ő éttermében találkoztam. Ezután pedig már minden ment a maga útján…”
„2011 óta élek Magyarországon, és nagyon jól érzem magam ebben az országban, különben nem is tudnám elvégezni a munkámat. Nagyapám nagy rajongója volt a Puskás Ferenc-féle Aranycsapatnak, úgyhogy Magyarország valahogy mindig is jelen volt az életemben” – mondta még az interjúban Rossi, hozzátéve: megtisztelve érzi magát amiatt, hogy az olasz mellett már magyar állampolgár is lehet.
