Godoi Plata nagypapa korában is emlékszik majd egy bizonyos gólra. Persze, hiszen ő rúgta, és nem is akármelyik csapat, Brazília kapujába.Guatemala, Görögország, Norvégia, Magyarország és ezzel a sor végére is értünk, hivatalos válogatott összecsapásokon ugyanis csupán ezen országok büszkélkedhetnek azzal, hogy nemzeti együttesük veretlen Brazília ellenében. (Más kérdés, hogy a maiak, élükön Dida kapussal, Ronaldóval, Kakával és Ronaldinhóval valamennyi együttes ellen komoly győzelmi eséllyel vennék fel a harcot&)
Didát, a brazil válogatott egyesét a világ legjobbjai között tartják számon (naná, ô is világbajnok…). Kérdés, hogy a dél-amerikai együttes kapusa bizonyíthatja-e tudását a budapesti mérkôzésen. Ha a magyar támadókon múlik, akkor igen, ha a brazil v
Didát, a brazil válogatott egyesét a világ legjobbjai között tartják számon (naná, ô is világbajnok…). Kérdés, hogy a dél-amerikai együttes kapusa bizonyíthatja-e tudását a budapesti mérkôzésen. Ha a magyar támadókon múlik, akkor igen, ha a brazil v
Bár a futballtörpe közép-amerikaiak a fent nevezett úriember találatával egy az 1998-as Arany-kupán elért döntetlennel, míg Hellász fiai 1974-ből egy barátságos riói 0–0-val "tüntetnek", kétségkívül a "Norvégia-dosszié" a legizgalmasabb: a két fél háromszor adott randevút egymásnak az elmúlt bő másfél évtizedben, és a mérleg brazil szempontból oly lesújtó, mint a magyar vonatkozásában, habár… – no, de erről később. Az északiak listája amúgy a következőképp fest. 1988., Oslo: 1–1; 1997., Oslo: 2–4 (!), és talán a legfájóbb (lévén az idézett két találkozó barátságos volt) az 1998-as vb-ről, Marseille-ből: 1–2 (!!). Nem tudni, a derék norvégok is bejelentkeztek-e a Brazil Labdarúgó-szövetségnél április 28-ra, mindenesetre az előzmények ismeretében talán nem túlzás azt állítani: ellenük ugyanolyan elánnal vetné (pardon, vetette volna…) magát a küzdelembe a pillanatnyilag Carlos Alberto Parreire dirigálta "tánckar", mint vélhetően ellenünk teszi majd, habár…
Nos, részükről a tamáskodásra egy 1965-ös találkozó ad okot, e szerint ugyanis hivatalos A-válogatott találkozókon bizony nem vagyunk veretlenek velük szemben. Apró szépséghiba, hogy ők "élesként" könyvelték el a Sao Paulo-i derbit, míg mi nem. Mellettünk szóló érv, hogy aznap (november 21-én) a brazil válogatott Rióban is fellépett, mégpedig a Szovjetunió ellen (2–2), s a Népsport aktuális száma a következő felütéssel tudósított a mérkőzésről: Brazil B-válogatott–Budapest-válogatott 5:3. Utólag böngészve a vendéglátók összeállítását, megállapítható: valóban a "Nagy Testvérrel" hadakozó brigád volt az "igazi" brazil válogatott, azt vezényelte a zseniális Vicente Feola kapitány is (talán ezért vesszük komolytalanra ezt a meccset), csakhogy a szerényen, a magyar főváros neve mögé bújtatott Baróti-csapatban a következők szerepeltek: Gelei, Géczi, Mátrai, Mészöly, Sóvári, Káposzta, Novák, Sipos, Nagy I., Solymosi, Farkas, Bene, Göröcs, Albert, Rákosi, Varga Z., Juhász, dr. Fenyvesi – ütős kis "városi társaság", nemde? Amúgy csupán két futballista hiányzik erről a listáról (a megfejtés: Szepesi, Mathesz), akik 1966 nyarán pályára léptek a nevezetes, 3–1-re végződött vb-találkozón, amelyen Farkas János az évszázad gólját vágta Gilmar kapujába. Mi azóta is erre vagyunk büszkék – Guatemala pedig Godoi Platára.