Önbizalomhiányos magyar foci

Miközben az Amerikai Egyesült Államokban, illetőleg Európa tőlünk nyugatra eső részében felismerik, az élsportolók minél magasabb teljesítményének eléréséhez elengedhetetlen a versenyzők messzemenő mentális felkészítése, Magyarországon elvétve alkalmaznak sportpszichológust a kluboknál, csapatoknál, válogatottaknál. Az észak-amerikai profibajnokságokban (baseball, kosárlabda, jégkorong, az amerikai, illetőleg a konzervatív európai futball) komplett szakmai csapatok dolgoznak azon, hogy a sportolók a lehető legjobban viseljék a sztárságot, avagy éppen a súlyos sérülés utáni rehabilitációval járó nehézségeket; továbbá a stresszhelyzeteket, az összezártságot, a család hiányát, a monoton életvitelt, a kudarcot vagy éppen a sikert.Az edzőknek is kell a segítség

A sportpszichológus segítségével az edző sok mindent megtudhat csapatának tagjairól, hogy a témát aktualizáljuk: pontosan megtudhatja, a futballcsapatban ki az, aki elvállalhat egy sorsdöntő tizenegyest – Cipruson a Románia elleni döntőben ugyebár Tököli Attila büntetőt rontott, és Lothar Matthäus nem hagyta szó nélkül, hogy a csapatkapitány Gera Zoltán e fontos lövés jogát oly könnyedén átadta a csatárnak. Szóval a sportpszichológus munkája megkönynyítheti a trénert választásában, hogy az ilyen kiélezett szituációban kit állítson a labda mögé. Hosszasan lehetne fejtegetni továbbá, az utánpótlás-nevelő egyesületek mennyi hasznát vennék a sportpszichológusnak. Ezzel szemben hazánkban a sport tudományos(abb) megközelítése várat magára.
A többi között a sydneyi olimpián ezüstérmet szerzett női kézilabda-válogatott felkészítését segítő Nagy Sándor szerint elsődlegesen nem anyagi okai vannak annak, hogy pszichológus nálunk nagyritkán segít abban, hogy egy-egy csapat, sportoló eredményesebb legyen.

Legyőzhetők a világsztárok

"Magyarországon a pszichológiai kulturáltság az angolszász, sőt a nyugat-európai területekhez képest is jelentős lemaradásban van – mondta érdeklődésünkre Nagy Sándor. – A rendszerváltásig a »szovjet barátság« behatárolta a tudomány területeit, ugyanis a szakirodalom nyugat felől csak cenzúrázott formában jutott át a határon. A kilencvenes évek elejéig a pszichológiai szakkönyvek mindössze alig fél, legfeljebb egy százaléka volt hozzáférhető magyarul, és a világnyelveken megjelentek tekintetében sem volt sokkal jobb a helyzet. Azóta valamelyest előreléptünk, ám az emberek nagy része mindmáig idegenkedik az orvoslás ezen területétől – szemben a tengerentúllal, ahol már-már státus, ha valakinek magánpszichológusa van."
Problémát jelent az is, hogy az országban korántsem megoldott a sportpszichológusok képzése, ugyanis ilyen nem létezik. Diplomaosztás után autodidakta módon szakosodhat az ember, bár Nagy Sándor szerint azért ez nem ilyen egyszerű. Úgy véli ugyanis, a sportolói előmenetel roppant fontos, noha kizárólagos elméleti megközelítéssel is felmérhető a sportolói lélek.
Egyes vélemények szerint a magyar labdarúgás már azzal sokat nyerhetne, ha nem a mindennapi anyagi problémákkal, stadionrekonstrukcióval, pályagondokkal foglalkoznának az illetékesek. Az edzők, vezetők azonban nemigen igénylik, hogy pszichológussal próbálják eredményesebbé tenni a csapatukat. Természetesen a lélekbúvár alkalmazásával a gondok nem oldódnának meg egyik napról a másikra, mindazonáltal sokat segíthetne a meccsek élvezhetőségén, ha pluszhatás érné a játékosokat, akik tudnának küzdeni.
2002 augusztusában a Zalaegerszeg a Puskás Ferenc-stadionban torokszorítóan izgalmas Bajnokok Ligája-selejtezőn 1–0-ra legyőzte a klasszisokkal jobb játékosok alkotta Manchester United együttesét, és azóta kering megválaszolatlanul a kérdés: hogyan fordulhatott elő ez, főleg annak tükrében, hogy azóta az egerszegiek bukdácsolnak a bajnoki meccseiken?
Meglehet, abban a nagy sikerben a motiváció közrejátszott, ám a szakértők szerint a koncentrációnak tudható be, hogy a másfél évvel ezelőtti BL-selejtezőn a ZTE győzött.
No, lám…
Nem véletlenül hangoztatta Lothar Matthäus, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a ciprusi tornáról hazatérve, hogy meglátása szerint a magyar játékosok semmivel sem rosszabbak a külföldieknél – játéktudásban; a mentalitás terén azonban rengeteget kellene fejlődniük honfitársainknak.

Az örvény, ami mindent elnyel

A német futball sikerein felnőtt és a dicsőségekben tevékenyen részt vállaló híresség ehhez hozzátette, hogy a magyar futballisták nem hisznek a győzelemben, magukban, a pályán nem merik felvállalni, amit tudnak, és a kapitányt felháborította, hogy a csapatkapitány Gera Zoltán átengedte a románok elleni döntőben a tizenegyesrúgás jogát Tököli Attilának, ahelyett, hogy odaállt volna, és önbizalommal telve bevágja a kapuba a labdát.
Lothar Matthäus mellé aligha szükséges sportpszichológus, hiszen ő nyerő típus, aki semmibe veszi azt az örvényt, amely próbálja mind mélyebbre húzni a futballunkat, ő azt mondja: higgyetek bennem, és kivezetlek benneteket Németországba, a 2006-os vb-re.
A játékosokkal is el kell hitetni mindezt – és ez az igazán nagy kihívás.