Németh Krisztián: Ma is azt érzem, várnak tőlem valamit, ha pályára lépek

Újabb egy év – lapunk is beszámolt róla, hogy az MTK Budapest megállapodott Németh Krisztiánnal, aki újabb egy évig a kék-fehérek játékosa. A harminchétszeres válogatott a következő idényben, januárban tölti be a 37. életévét, a felek egyelőre nyilván nem akartak távolabbra tekinteni, egy évvel meghosszabbították a megállapodást.

„Novemberben lesz húsz éve, hogy bemutatkoztam az élvonalban – mondta lapunknak Németh Krisztián. – A Győr–MTK bajnoki volt az, éppen a szülővárosomban játszhattam. Februárban lesz húsz éve, hogy a második mérkőzésemen, a REAC ellen megszereztem az első gólomat, így bennem volt: kereken húsz évem lehet a profi labdarúgásban, ez szerintem nem akármi. Nem is volt nehéz megállapodni, úgy éreztem, tudok segíteni a csapatnak.”     

Rohan az idő: furcsa belegondolni, hogy jövő nyáron már tíz éve, hogy részt vettünk a franciaországi Eb-n, Németh Krisztián kezdett az emlékezetes, Ausztria elleni győzelem (2–0) alkalmával. Visszatérve az NB I-re: az előző bajnokságban 23 mérkőzésen lépett pályára, három gólt szerzett, egy gólpasszt adott, egy sárga és egy piros lap szerepel a neve mellett. 

„Sérülés miatt a felkészülés jelentős részét ki kellett hagynom, ezt sajnos végig éreztem – értékelt a futballista. – Furcsa kettősség volt bennem, az én idényem inkább felemás volt, viszont a csapat előrelépett, jól teljesített, nyilván szerettem volna magam is többet hozzátenni. Most rendben vagyok, de szükség van a pihenésre, voltam a feleségemmel Mikonoszon, aztán a Balatonon, és még utazunk Athénba. Másfél évtizede futballoztam ott, voltam az Olympiakosz és az AEK játékosa is, de hosszú évek óta nem jártam a görög fővárosban. Annak idején találtam ott barátokat, jó lesz velük is újra összefutni. Persze teljesen nem szabad leállni a mozgással, padelezek, lábteniszezünk az ismerősökkel, a felkészülés előtt kapunk programot, fokozatosan egyre nagyobb terheléssel vágunk neki a nyári munkának. Nagyon bosszantott a sérülés, végig éreztem a hatását, bizakodom, hogy ezen a nyáron nem hátráltat ilyen probléma.”     

A gólok száma lehetett volna több: a hajrában az MTK–FTC örökrangadón Dibusz Dénes védte a csatár közeli lövését.

 „Dini megetetett – idézte fel a pillanatot Németh Krisztián. – Bemutatta, hogy jobbra vetődik, és ahogy elém pattant a labda, gyorsan a bal keze mellé céloztam: számított rá, visszanyúlt, elérte. Ő sem ma kezdte, rutinosan csinálta, a lefújás után megöleltük egymást, már akkor gratuláltam neki: hátha jövőre én nyerem a csatánkat, ha elé kerülök…”     

A csatár elmondta: éveken át csak azt tudta elképzelni, hogy a kezdőcsapat tagja és lehetőleg minden mérkőzést végigjátszik, de mára elfelejtette ezt.

 „Jó a közösség, ez a kulcs, emiatt is szerettem volna legalább még egy évet itt maradni. Az MTK mindig is kiemelten figyelt a fiatalokra, és megtaláltam a szépséget abban, hogy húsz-harminc percre szállok be. Egyrészt ma is azt érzem, várnak tőlem valamit, ha pályára lépek, bíznak benne, hogy viszonylag rövidebb idő alatt is adhatok pluszt a támadójátékunknak. Én is szeretném megmutatni magamnak és a társaimnak, hogy számíthatnak rám. Nincs bennem sértődés, mert mások több időt töltenek a pályán. Megvan bennem a motiváció, hogy ebben a szerepkörben is hasznos csapattag legyek. Egységesek voltunk a bajnokság során, ezért is végezhettünk az ötödik helyen. A korosztályom tagjai, a kicsit idősebbek gyakran kritizálják a mostani generációt, de én másképpen látom: nálunk jó mentalitású gyerekek vannak. Ha pedig szükség van a tanácsunkra, összeülünk Kádár Tamással, Bognár Istvánnal, Stieber Zoltánnal, megbeszéljük, közbe kell-e lépnünk, ha igen, ki és miként tudná a leghatékonyabban átadni az üzenetünket. A csapat sikere a legfontosabb, ez vezérel a következő idényemben is, és örülök, hogy még mindig élvezem a futballt: nemcsak a mérkőzéseket, az edzéseket is.”