Árazás alatt – Thury Gábor jegyzete

Futballbajnokságunk őszi szezonjának vázlatszerű értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar labdarúgást végső soron a nemzetközi szereplés árazza be, továbbá a szurkolók érdeklődése. Ebből a szempontból nincs változás az elmúlt időszakhoz képest, és az sem lendített az ügyön, hogy válogatottunknak a csoportjában gyakorlatilag esélye sem volt a vb-pótselejtező kivívására. S ez még akkor is tény, ha a nemzeti csapatot alkotó játékosok egy része külföldön játszik, pontosabb megfogalmazás szerint: próbál szerencsét. Ez utóbbihoz is az kell(ene), hogy ezt megelőzően a hazai bajnokságban kiemelkedőt nyújtson.

Ha feltesszük a kérdést, mennyit ér a bajnokság, ha magyar, legalább ennyi objektív észrevételt illik tenni. A miheztartás végett. S csak most írjuk le, hogy vannak pozitívumok, viszont nagy kérdés, hogy a hatásuk hosszú távú-e.

Noha Herczeg András, a Loki vezetőedzője nem ilyen eredményre számított a DVTK elleni utolsó őszi fordulóban, a debreceniek szereplése a bajnokság egyik kellemes meglepetése, s nem mond ennek ellent, hogy a Diósgyőrt irányító Bódog Tamás munkája is minden dicséretet megérdemel. Nem voltak kétségeim, hogy Marko Nikoliccsal a Videoton az őszre összeáll – bár a Haladástól elszenvedett vereséggel Fehérváron nyilván nem kalkuláltak. Nem meglepetés, hogy a Bp. Honvédot bajnoki címig vezető Marco Rossi nélkül a kispestiek ott tartanak, ahol – ráadásul az öntörvényű tulaj, G. F. Hemingway a róla a holland sajtóban nem éppen hízelgően nyilatkozó Erik van der Meert győztes meccs után tette lapátra. Tizenhárom pont persze így is, úgy is nagy hátrány, a 12 csapatos rendszerben ledolgozhatatlannak tűnik. Legalább ilyen negatívum a Vasas szereplése is, ám az is lehet, hogy a piros-kékekkel kapcsolatban a vágyakat a realitáshoz kell igazítani. Úgy egyébként meg nekünk is: legyen öröm egy-egy jó félidő, de az itthoni játékot hívjuk focinak a kinti futballhoz képest.

Két játékost is nevesítek a „jó” oldalról: Joseph Paintsil a Fradi szekerét húzza, a DVTK-ban pedig Ugrai Roland játéka érdemelt figyelmet. Amíg a ghánai cselgép elsősorban jó befektetés a klubnak, a honi futballista átvitt értelemben jó befektetés lehet a magyar labdarúgásnak is. Az ősszel mutatott formája alapján Ugrainak a válogatottban a helye!

A végére az élen telelő Ferencváros maradt. A legnépszerűbb magyar klub esetében a legnehezebb a vágyakat és a realitást szinkronba hozni. Pedig el kell fogadni, hogy a magyar bajnokságot a BL- és az El-selejtező árazza be.