A rettegett fradisták szerint a vezetők is felelősek

„Nem vagyunk angyalok, megvan a felelősségünk abban, hogy a Diósgyőr elleni találkozó félbeszakadt, azonban bocsánatot sem most, sem később nem kérünk a történtek miatt" – szögezi le az elején Horváth Krisztián, míg Goller András azzal kezdi, „…amikor kétezer-nyolc februárjában angol tulajdonba került a Fradi, örültünk, hogy itt a Kánaán, ehhez képest lassan két éve, hogy az Üllői úton semmi más nincs, csak ígérgetés".

S a két fiatalember sorolja a sérelmeket: többek között elmaradt igazolásokat, egyre csak tolódó stadionépítést, katasztrofális élvonalbeli szereplést emlegetnek.

„Azokkal ellentétben, akik csak felületesen tájékozódnak a klubról, mi jól értesültek vagyunk, mivel napi kapcsolatban állunk a játékosokkal – magyarázza Goller András. – Vegyük az igazolásokat! Bori Gábort ötmillió forintért adta volna kölcsön az MTK, az összeget annak ellenére nem fizették ki az elöljárók, hogy állítólag a miénk a leggazdagabb klub Magyarországon. Tudomásunk szerint Bodnár László is szívesen aláírt volna hozzánk, nem is kért sokat, ám óhaját még részletekben sem akarta teljesíteni a vezérkar. Laczkó Zsolt sem kellett, miként az a fiatal tehetség sem, akit szinte elüldöztek a Vasasba."

„Helyettük negyedosztályú spanyol és jamaicai játékosok érkeztek. A szezonnyitó, a ZTE ellen így is jól sikerült, a négy egyes győzelem mindnyájunkat elvarázsolt, aztán jöttek a döntetlenek és a vereségek, és mára odáig süllyedtünk, hogy a kiesés ellen küzdünk. Ha a rajt előtt nem kábítanak minket aranyéremmel, Bajnokok Ligájával, hanem azt mondják, hogy három NB II-es szezont követően a tisztes helytállás a cél, állítom, nem tört volna ki a botrány szombaton."

„Noha nem egy fórumon találkoztunk azzal, hogy tervezett akció volt, ez nem felel meg a valóságnak – mondja Horváth Krisztián. – Megértjük azokat, akik felháborodtak a hétvégi eseményeken, ugyanakkor elhatárolódunk azoktól, akik a Fradi-legendák név alatt elítélik a szurkolókat."

„A harmadik diósgyőri gól után leszedtük a kerítésről a drapériákat, majd többen azzal fordultak hozzám: mi legyen? – eleveníti fel az „emlékezetes" perceket Goller András. – Azt feleltem, nem kell balhé, de vonuljunk a székház elé, tüntessünk. A többiek elindultak, én mentem utolsónak. Egyszer csak látom, hogy az elöl haladók rohannak vissza, mint kiderült, azért, mert a kijáratnál a rendőrök lefújták őket könnygázzal. Ezt követően szabadult el a pokol, onnantól fogva mindenki saját belátása szerint cselekedett."

„Mi nem félünk, mert mi nem csináltunk semmit. Nem törtünk székeket, nem dobálóztunk – de ott voltunk" – állítják egybehangzóan. Miként azt is, hogy – Terry Robinson, az FTC Zrt. igazgatótanácsának angol elnöke hiába vádolja őket – sem Liban Abdit, sem mást nem vertek meg.

„Hibáztunk mi is, de hibáztak a vezetők is – jelenti ki Goller András. – Rajtunk nem múlik, hogy végre béke legyen, ám előbb mindenkinek a saját portáján kellene rendet tennie."

A témáról bővebben is olvashat a Nemzeti Sport pénteki számában!