A hátvéd nagy csalódása

"Úgy tűnik, az adott szó már Debrecenben sem ér annyit, mint régebben"

"Nem így kellett volna végződnie ennek a kapcsolatnak" – idézhetnénk a DVSC labdarúgócsapatának vezetőit, vagy akár Szekeres Tamást, a Debrecenből három év után távozó védőt, csakhogy a történet tökéletesen magyarosra sikeredett – ezt bizonyítja az idézőjeles rész is.
Mint arról már beszámoltunk, a hatszoros válogatott hátvéd féléves, teljesítményhez kötött szerződéskötési pénzét (kétmillió forintot) nem fizeti ki a futballcsapatot működtető rt., azon egyszerű okból, mivel Szekeres Tamásnak nem sikerült teljesítenie a megállapodásban leírtakat. Eszerint amennyiben a labdarúgó a bajnoki találkozók 30 százalékát formahanyatlás (nem sérülés!) miatt kihagyja, úgy nem jogosult a fent meghatározott összegre.

Nos, a hátvéd öt összecsapásról hiányzott – a 30 százalék ugyanakkor csak 4.8-es "mellőzöttséget" engedélyezett volna.
"Ha az utolsó fordulókban sérültet jelentek, akkor bebiztosítom magam, és minden gond nélkül felvehetem a pénzem, de ez becsületes lett volna? – kérdezett vissza Szekeres Tamás. – Nem kerestem a kiskapukat, játszani akartam, bajnokságot nyerni a csapattal. Kegyetlen dolog a padról végignézni, ahogy kicsúszik a kezünkből az aranyérem."
A DVSC álláspontja szerint amennyiben a labdarúgó hozzáállása az idény végén, valamint a Spartak Trnava elleni Intertotó-kupa-mérkőzéseken megfelelő lett volna, úgy a vezetők (egy korábbi megállapodás szerint) eltekintettek volna a szerződésben leírt megszorítástól. Szekeres Tamás sérülés miatt nem vállalta a nagyszombati és a debreceni találkozót – ezzel szemben a vezetők úgy látták: a probléma nem a futballista lábával volt…
"Talán rajtam akarják számon kérni a kiesést az Intertotó-kupából – felelte a felvetésre a védő. – Nos, Kraszits István doktor úr, a csapat orvosa megvizsgált, a diagnózis szerint izomszakadásom volt, amelyet az előző idényből hoztam át. A lényeg: nem voltam százszázalékos állapotban, így pedig nem lehet felelősségteljesen vállalni a szereplést. Mert mi történik, ha mégis játszom, ám a sérülésem következményeként lefutnak, és ezért úszik el a meccs? Azt mondhatják: nem voltál ott fejben, avagy azt: milyen hozzáállás ez?! Szóval sok lehetőség nincs. Egyébként pedig kissé furcsa összemosása ez a bajnoki teljesítménynek és az Intertotó-sztorinak. Ráadásul ezt a nemzetközi sorozatot a klub részéről sem vették igazán komolyan – egészen a kinti három nullás vereségig."
A végeredmény?
A DVSC nem fizet (a szerződés alapján nem is kell), vezetői csöppet sajnálkoznak, hogy a csapat egyik igazán profi játékosától ilyen körülmények közepette kell búcsút venniük, míg Szekeres Tamás szintén méltatlankodik.
"Abban az emberben, a debreceni labdarúgást szinte egyedül életben tartó Szima Gáborban kellett csalódnom, akiben tökéletesen megbíztam, akinek a szava mindig garanciát jelentett. Úgy tűnik, az adott szó már Debrecenben sem ér annyit, mint régebben. Aki ismer, vagy látott futballozni, sok mindent mondhat rólam, csak azt nem, hogy ne tettem volna meg mindent aktuális csapatom sikeréért. A két és fél éven át abszolút korrektül működő kapcsolat becsődölt az utolsó két hónapra. Hogy milyen volt a viszonyom vele, csak egy példa: tavaly, amikor kiharcoltuk az UEFA-kupa-szereplést, én is kaptam jutalmat, habár szerződésem szerint ez nem járt volna. Ennek ellenére nem érzem, hogy ez feljogosítaná adott szavának megmásítására. A legutolsó közös »ügyünk« csupán egy apró, de fontos pont, ami megkönnyíti a búcsút a klubtól, amelyben három eredményes évet töltöttem, na és a szurkolóktól, akiktől rengeteg biztatást, szeretetet és figyelmet kaptam."
Ami tehát tény: Selymes Tibor (AEL Limassol) és Vincze Gábor (Győr) után Szekeres Tamás a harmadik biztos távozó a bronzérmes gárda keretéből, amelyet Szentes Lázár két részre oszt a holnapi edzőmeccsekre. Az egyik 15.30 órakor a Vágóhíd utcában a szlovák Rimavská Sobota együttesével, a másik 18.00 órai kezdettel az Oláh Gábor utcában a Békéscsabával találkozik.