Kockázatok és mellékhatások

Nos, Furulyás János elnök eleget tett a köz óhajának, hiszen a sportigazgató Tepszics Ignác, valamint Pintér Attila vezetőedző és Keller József pályaedző is ősfradistának számít. Az edzői csapatban az egyetlen kakukktojás a másik pályaedző, Farkas József, aki viszont a nyár óta Pintér Attila segítőjeként dolgozott a Matáv Sopronnál. Az FTC-hez három és fél évre szerződő vezetőedző a keddi beiktatása után már nyilatkozott lapunknak, ez alkalommal három munkatársa mondja el, milyen reményekkel állnak munkába január 5-én a Ferencvárosnál.
Tepszics Ignác sportigazgató:
"Csaknem másfél évtizedet húztam le zöld-fehérben, 1967 és 1989 között százhetvennyolc alkalommal léptem pályára a Ferencváros szerelésében. Válogatott lettem, tagja voltam a huszonegy éve magyar bajnokságot nyerő együttesnek, hetvenkilencben pedig a Magyar Kupát emelhettem magasba. Itt lettem azzá, aki vagyok. Szóval minden túlzás nélkül mondhatom: hazatértem! A keddi sajtótájékoztatón pontosan ezért nem akartam hosszasan beszélni: könnyen megeshetett volna, hogy túlságosan elérzékenyülök. Aki ismer, az amúgy is tudja, mit jelent számomra ez a kinevezés. Hiszen még most is tisztán emlékszem arra a napra, amikor a barátaimmal először kisétáltunk az Üllői útra. A szomszédos József Attila-lakótelepen gyerekeskedtem, közel volt az Üllői út, kijártunk ide focizni. Istenem, most is megelevenedik előttem a környék, látom, melyik edzőpálya helyén volt a kis salakos, merre volt a földes pálya, ahol annyit, de annyit futballoztunk. Na, ez az, amire mostanság nem lesz időnk: a múlton merengeni! Mert december huszonharmadikától csak előre szabad néznünk, hiszen intenzív munka vár ránk! A vezérigazgatói poszt megszűnésével Furulyás János veszi át a részvénytársaság gazdasági ügyeinek intézését, magam pedig a sportszakmai kérdésekben döntök majd. Feladatom lesz a szervezési ügyek kézben tartása, a kapcsolattartás a Magyar Labdarúgó-szövetséggel, a különböző partnerekkel, továbbá az én hatáskörömbe került a versenyeztetés megszervezése is. Az edzői stáb által szerződtetni kívánt játékosokról véleményt formálhatok, esetleg labdarúgókat ajánlhatok a csapatnak. Szóval lesz dolgom bőven, ráadásul úgy, hogy egy olyan pozícióban dolgozom, amelyet sokan irigyelhetnek tőlem, amelynek megvannak a maga kockázatai, mellékhatásai. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, emiatt támadások is érhetnek a jövőben. Hogy mást ne mondjak, kritizálhatnak például azért, mert a korábbiakban nem dolgoztam élvonalbeli együttesnél hasonló munkakörben. Pedig a Százhalombattánál voltam vezetőedző, szakmai igazgató, ügyvezető elnök, azaz alapos rálátásom van egy futballegyesület működésére. Csak hát a Ferencváros a Ferencváros, itt a legapróbb baki is komoly következményekkel járhat. Na, nem mintha tartanék ettől, ellenkezőleg! A tét is a minél jobb munkára ösztönöz majd. Mindent megteszek annak érdekében, hogy a lehető legjobban végezzem a munkámat, és azon leszek, hogy a most kinevezett szakmai stáb a lehető legjobb eredményeket érje el. S hogy karácsonyi ajándéknak tekintem-e a felkérést? Abban a tekintetben mindenképp, hogy meglepetésszerű volt Furulyás János elnök megkeresése. Már az ünnepek alatt hozzáláttunk ahhoz, hogy minél hamarabb megtörténjen a dokumentumok átadása-átvétele, hiszen január ötödikén elkezdődik a csapat tavaszi felkészülése. A szerződésem meghatározatlan ideig szól, s ez számomra annyit jelent, hogy miként futballistaként, sportigazgatóként is lehúzok a Ferencvárosnál több mint tíz évet. Mert ha ennyi ideig tényleg itt maradok, akkor biztos lehetek benne, jól végzem a munkámat."

Keller József pályaedző:
"Noha az Üllői úton lettem igazán ismert játékos, nagyon sokat rágódtam azon, elfogadjam-e a felkínált posztot. Tudniillik a nyáron részben éppen azért igazoltam a Budapesti Honvédhoz, mert ott még számítottak a játékomra. Márpedig én imádom a labdarúgást, el sem képzeltem eddig, milyen lesz, amikor már nem úgy kelek reggelente, hogy hamarosan edzésre indulok. Évtizedek óta ezt csinálom, annyira hozzászoktam már a mindennapos mozgáshoz, hogy arról lemondani az egyik napról a másikra nem lehet. Furulyás János a múlt hét közepén keresett meg – be kell vallanom, hatalmas meglepetést jelentett a hívása –, mégpedig azzal, hogy térjek vissza a Ferencvároshoz, és segítsem Pintér Attila munkáját. Természetesen óriási megtiszteltetésnek tekintem a felkérést, ám egészen hétfő estig mérlegeltem, mitévő legyek. Leültem a családommal, de beszélgettem a barátokkal, az ismerősökkel is. Egyrészt, ugye, ott volt, hogy harmincnyolc évesen is úgy érzem, játékosként van még bennem egy-két év, másrészt pedig tényleg hatalmas lehetőséget kínált a klubelnök, akivel még szakosztályelnöki tevékenykedése idején ismerkedtem meg. Végül úgy döntöttem, befejezem az egyik, azaz a futballista-, s elkezdem a másik, tehát az edzői pályafutásomat. Úgy gondolom, hagynom kellett, hogy meggyőzzenek az érvek. Amelyek között előkelő helyen szerepelt, hogy Furulyás János fiatal, a Ferencvároshoz kötődő szakembergárdát akart a csapat élére. Bár nem dolgoztam még Pintér Attilával, jól ismerem, hiszen együtt szerepeltem vele a Fradiban. A habitusa azóta mit sem változott, belőle sugárzik az állandó győzni akarás. A döntésemben persze az is szerepet játszott, hogy ha már az élvonalban az Üllői úton kezdtem – háromszázhuszonháromszor szerepeltem bajnoki meccsen a Ferencvárosban, összesen pedig ötszáznegyven díjmérkőzést vívtam, ezzel az FTC-ben az ötödik legtöbb alkalommal játszottam –, akkor hol kezdjem az edzői ténykedésemet, ha nem a Fradiban? Igaz, hogy az év első felében már Garami Józsefnek is segítettem pályaedzőként, ám azt gondolom, most sokkal nagyobb szerepem lesz a gárda felkészítésében. Nem hinném, hogy gondot okoz, hogy hárman vezetjük a csapatot, idővel elválik, pontosan kinek mi lesz a feladata. Mindenesetre sok dolgunk lesz, az biztos, már január ötödikéig, az év első edzéséig is. Fel kell térképeznünk a keretet, végig kell gondolnunk, szükséges-e frissíteni a társulatot, meg kell ismernünk egymást, a játékosokat, ki kell dolgoznunk a felkészülés pontos programját. Ha összegeznem kellene, azt mondhatnám: egyszerre vagyok boldog és szomorú is. Boldog, mert újra a Ferencvárosnál lehetek, és szomorú, mert véget ért életem egyik korszaka. Mindazonáltal az vigasztal, ha tétmeccsen nem is, az edzéseken lesz még módom bőven futballozni…"

Farkas József pályaedző:
"Azt hiszem, kevéssé ismert, hogy tíz évvel ezelőtt már majdnem fradista lettem. Akkoriban a BVSC-ben futballoztam, és az a Fradi hívott, melynek Nyilasi Tibor volt akkoriban az edzője. Szóban lényegében már mindenben megállapodtam a Ferencvárossal, ám időközben kiderült, hogy az olasz Anconából hazatérő Détári Lajos a zöld-fehéreknél folytatja, így az én szerződésemből végül nem lett semmi. Pintér Attilával ennek ellenére együtt játszottam, igaz, a Szőnyi úton. Aztán az idén nyáron megint összehozott minket a sors, mivel Attila lett a Matáv Sopron edzője. A kinevezését követően rögvest leültünk beszélgetni, és én megkérdeztem tőle, akar-e velem dolgozni, bízik-e bennem. Legnagyobb örömömre azt mondta, számít a munkámra, és azt hiszem, az eredmények jelzik, nem alkottunk rossz csapatot. Már véget ért az ősz, lejátszottuk az elhalasztott, Békéscsaba elleni meccsünket, amikor először hallottam, hogy Pintér Attila is esélyes a Fradi kispadjára. Aztán egy napon Attila odajött hozzám, és megkérdezte, ha úgy alakul az élet, mennék-e vele az Üllői útra? Azt feleltem neki, ha egyszer leteszem a voksomat egy kolléga mellett, akkor követem őt; így volt ez Simon Tiborral is, hiszen szegény Simivel együtt dolgoztunk a BVSC-nél és a REAC-nál, s onnan kerültünk Sopronba. Szóval azt mondtam Pintér Attilának, ha megegyezel a Fradival, és megtisztelsz azzal, hogy a pályaedződnek választasz, rám biztosan számíthatsz. A szakmai érvek mellett a váltás mellett szólt, hogy így több időt tölthetek a fővárosban élő családommal, ugyanakkor meg kell mondanom: nagyon megszerettem Sopront, az ott élő embereket, a csapatot, a játékosokat, és nagyon hálás vagyok a Matáv vezetőinek, hogy bizonyítási lehetőséget kaphattam. Ha csak három meccs erejéig, ha csupán megbízott edzőként, de mégiscsak Sopronban mutatkozhattam be trénerként az élvonalban, és ezt sosem felejtem el. Miután kiderült, én is a Ferencvárosnál folytatom, sokan megkérdezték, nem ijeszt-e a feladat, elvégre ennél a csapatnál csak a győzelem az elfogadott eredmény. S ugyan mi mást várhatna egy – rajtam kívül – ősfradistákból álló stábtól a publikum, mint aranyérmet és sikeres nemzetközi szereplést? Nos, tény, hogy kemény munka vár ránk, de én világ életemben igyekeztem pozitívan szemlélni a világot. S ugyan mikor vágtunk volna bele életünk nagy szakmai kalandjába, ha nem most, fiatalon, tele erővel, energiával? A munkamegosztásról még nem beszéltünk, majd január elején eldől, Keller Józsefnek és nekem mi lesz a konkrét teendőnk, ám attól csöppet sem félek, hogy esetleg unatkozom majd. Ami a folytatást illeti, kétségkívül a sors különös fintora, hogy az első tavaszi meccsünket a Matáv vendégeként játsszuk. Remélem, a soproniak barátsággal fogadnak, hiszen a város mindig is a szívem csücske marad, ám az edző élete már csak ilyen, s nekem ezentúl a Fradi sikereiért kell dolgoznom. Arra gondolni sem merek, hogy csak a lelátóról nézhetem végig a Matáv–FTC meccset, bár tény, hogy a Békéscsabával vívott összecsapás hajrájában a játékvezető reklamálás miatt elküldött a kispadról. Sajnálom, hogy hevesen reagáltam, de edzőként öt év alatt még sosem voltam eltiltva, és bízom benne, e tényt a fegyelmi bizottság is szem előtt tartja majd…"