Azért le a kalappal a békéscsabai vezetők előtt: nem sok olyan csapat van Magyarországon, amely tíz nyeretlen forduló után sem vált edzőt. Pedig a lilák a kiváló kezdést (egy meccs, egy győzelem) követően csak három pontot szedtek össze, így egyre inkább megragadnak az utolsó helyen.
Az elöljárók mégsem éltek az edzőváltás jól bevált eszközével – bölcsen belátták, hogy aligha Supka Attila tehet az eddigi sikertelenségről. A szakvezető tavaly már benntartotta csapatát, vélhetően idén sem lett rosszabb tréner, úgyhogy inkább a játékosok teljesítményével lehet gond. Persze az sem szólna az esetleges trénerváltás mellett, hogy az igen szűkös büdzséjű Békéscsaba aligha szeretné egyszerre fizetni a régi és az új szakembert… Mindazonáltal sokáig nem lehetett már húzni ezt a nyeretlenségi sorozatot, ideje volt a csabaiaknak megszerezni a második győzelmet – főleg, hogy a másik újoncot fogadták. Igaz, a másik újonc valamivel jobban szerepel, most éppen a dobogóra tör, és ha nem csak minden második-harmadik mérkőzésén futballozna jól, akkor még kellemesebb helyzetben lenne a PMFC szakvezetője, Nagy Tamás. Ám a Pécs mostanság hol szenved, hol parádézik – a legutóbbi győzelem után félő volt, hogy most a szenvedés lesz soron… Talán a szurkolók is megérezték, hogy nem az év meccsét hagyják ki, ha mégis az anyós ebédjét választják, ugyanis roppant kevesen váltottak jegyet. Üde színfoltként hatott viszont a pécsi tábor, amely éppen a kezdésre esett be, és rögvest fellobogózta szektorát – az embernek az volt az érzése, hogy több a zászló, mint a szurkoló… Így lengtek a piros vásznak, néha megdörrent a "Munkás!” csatakiáltás, már csak az Auróra kellett volna a tökéletes november 7-e környéki idillhez. Igazán forradalmi mégsem akkor lett a hangulat, amikor a vendégoldalról felhangzott a "Vérben áztatta zászlaját!”, hanem amikor a pécsiek egy perc alatt kétszer is letaroltak egy-egy hazai futballistát. Ekkor aztán tüntettek szépen a nézők, akik addig csendes mélabúval viselték az eseménytelenséget. Az első félórában ugyanis Valentényi Viktor ügyes fejesén és Sipos János nagy, de veszélytelen lövésén kívül nem sok minden történt. Az izgalom távollétét leginkább a szurkolók reakciójából lehetett lemérni, akiket az első félidő folyamán semmi sem tudott kizökkenteni napi rutinjukból, gépiesen emelgették szájukhoz a szotyit. Ôk így is jól érezték magukat, legalábbis amíg tartott a mag. A Pécs szinte át sem ment az ellenfél térfelére, de a csabaiak sem erőltették a támadásokat. Amikor pedig végre a vendégkapu elé kerülhettek volna, minduntalan lesre futottak a csatárok. A félidő végére talán már Bajusz Endre is megunta a lila-fehérek kedvtelenségét, balszerencsés mozdulattal a saját kapujára fejelt – megjegyzendő, ez volt a Csaba második helyzete… Persze Bajuszt ezért még nem érheti kritika, ám egy perccel később nyerő pozícióból hagyta magát kilökni a labda mellől, így Jegija Javrujan gólhelyzetbe került, amit csak tizenegyes árán tudtak megúszni a pécsiek. Kovács Béla nem hibázott, így a Békéscsaba hatalmas lépést tett afelé, hogy megint nyerjen – csekély három és fél hónap után. Valahogy nem hisszük, hogy Nagy Tamás kedélyes cseverészéssel töltötte a szünetet, és a leszúrás két cserében is megmutatkozott, s újabb csatárok érkeztek. Ezzel ugyan bátrabbá vált a Pécs játéka, de igazán komoly lehetőségig sokáig nem jutott el – itt is egy ellenfél, Bujáki József segíthetett volna, ám fejese után a labda elkerülte a hazaiak kapuját. A félidő közepéig kellett várni az első ziccerre, de Horváth Gyula lassabb volt Zankarlo Simunicnál. Pörgés itt, pörgés odaát is: előbb Javrujan totojázott addig az ötösön, míg beleléphettek a lövésébe, majd Valentin Miculescu pörgetett szépen, ám Németh Gábor védett. El is kerekedett nyomban a szemünk: hát ezek a fiúk ilyet is tudnak?
Fény és árnyék
Már megint a villanyvilágítás: hol a fény, hol az árnyék rovatban írunk arról, hogy Békéscsabán egyelôre ígéretek vannak, ám kandeláberek nincsenek – egyedüliként az élvonalbeli mezônyben. Nos, a héten történt annyi elôrelépés, hogy az önkormányzat soron kívül tízmillió forintot különített el a reflektorok megépítéséhez, így valószínűleg november végén elkezdôdnek a munkálatok.
Békéscsabán mindig is szerették a futballt. Az elsô körben itt voltak a legtöbben, a Ferencváros elleni találkozót tizenkétezren nézték meg. A gyenge szereplés viszont elvette a drukkerek kedvét a meccsre járástól, húsz perccel a kezdés elôtt talán ha harmincan voltak a stadionban. Igaz, aligha szerencsés a kora délutáni kezdés, így már megint kilyukadtunk oda, hogy nagyon nagy szükség lenne Csabán a villanyvilágításra…
Tudnak – de sajnos másmilyet is. A huszonötödik les után végre kiugorhatott egy csabai, Schindler Szabolcs egyedül vezette a labdát Némethre. Oda rúghatta volna, ahová akarja, ám ő – amúgy Javrujan módra – el akarta vinni a labdát a kapus mellett. Igen ám, de a saját magának címzett passz egy kisebb Roberto Carlos féle bombával ért fel, tehát esélye sem volt elérni a labdát a csabai főtér előtt. Így jobb híján, miként János bácsi a dalban, ő is elesett egy fűszálban. Még a csabai nézők is hatalmasat kacagtak a magánszámon. No, de legalább akadtak helyzetek, még ha a befejezések sokszor igen érdekesre sikeredtek is. Az emberelőnybe került pécsiek támadtak, lehetőségeik is voltak, ám a fellazult védekezést a Békéscsaba is megbüntethette volna. Több gól azonban nem esett, így egy gyalázatos első és egy sokkal élvezhetőbb második félidő után a lilák megszerezték második győzelmüket. S reménykedhetnek abban, hogy a harmadikra nem megint egy teljes kört kell várniuk. A pécsieket meg vigasztalja: a trend alapján a jövő héten kiváló játékot produkálnak majd az MTK ellen…
Mestermérleg
Supka Attila: "Úgy érzem, egy jó mérkőzésen megérdemelten tartottuk itthon a három pontot. A gólon kívül több helyzetünk is volt, de azok a lehetőségek kimaradtak. Remélem, elindulunk felfelé."
Nagy Tamás: "Egy mérkőzés kilencven percig tart. Ez alkalommal mi csak húszat futballoztunk. Nem tudom, a másik hetven perccel hogyan számolnak el labdarúgóink."
Percről percre
A békéscsabai Kovács Béla (balra) a mezônyben hasznosan futballozott, a tizenegyesrúgásnál pedig roppant magabiztos volt (fotó: Kiss Zoltán)
12. perc: Szabados 30 méterről lágyan, jobb lábbal a kapu felé emelte a labdát, de az jócskán a felső léc fölött hagyta el a játékteret. 15. perc: Vincze Zoltán a tizenhatos jobb sarkától két lépésre szabadrúgásból ívelte be a labdát. Valentényi a tizenegyespont tájékáról magasra felugorva a jobb alsó sarokra fejelte azt, de Németh kapus nagy bravúrral vetődve szögletre ütötte a labdát. 21. perc: Sipos 30 méteres szabadrúgásból jobb lábbal megcélozta a bal alsó sarkot, de Simunic vetődve hárította a labdát. 30. perc: Kovács Béla 26 méteres, jobblábas szabadrúgása után csúnyán fölészállt a labda. 37. perc: Hoffmann a pécsi térfél közepéről jó ütemben ugratta ki a sokat mozgó Javrujant, akit Bajusz kísért. A pécsi védő volt jobb helyzetben, Javrujan viszont harcosabbnak bizonyult, megkaparintotta a labdát, majd belépett a tizenhatoson belülre. Németh kifutott elé, de már csak a csabaiak örmény támadójának lábát tudta elhúzni. Szabó Zsolt jogosan mutatott föl a kapusnak sárga lapot, egyben tizenegyest ítélt. A büntetőt Kovács Béla a jobbra vetődő Németh mellett félmagasan a kapu közepébe lőtte. 1–0 57. perc: Erős szabadrúgása után Bujáki kis híján a saját kapujába csúsztatta a labdát, de az végül a bal felső sarok fölött suhant el centikkel. 58. perc: Kovács Norbert megiramodott a jobbösszekötő helyén, majd váratlanul 18 méterről, ballal megcélozta a bal alsó sarkot, de Németh vetődve hárította a labdát. 65. perc: Erős jól ugratta ki Horváth Gyulát, aki tízméteres vágta után már-már lőtt 14 méterről, de a jó ütemben kifutó és elévetődő Simunic remekül levette a lábáról a labdát. 68. perc: Javrujan a jobb oldali szögletzászlóig verekedte magát, majd laposan belőtte középre a labdát. Miculescu hét méterről, jobb lábbal a kapura pörgette a labdát, de az ijedtében leülő Németh kapust találta telibe. 73. perc: Márton Pest Krisztiánhoz passzolt, aki a tizenegyespont tájékáról Horváth Gyula elé passzolt. Utóbbi a jobbösszekötő helyéről, futtából, tíz méterről jobb lábbal megcélozta a bal alsó sarkot, de Simunic lábbal hárított. 77. perc: Simon a békéscsabai térfél közepén rátartott a mellette elfutni próbáló Jokisics lábára, amiért azonnal villant a sárga lap. Mivel a csabaiak középpályásának volt már egy figyelmeztetése, következett a piros lap. 90. perc: Jokisics jobbról remekül adott be középre, Bajusz nyolc méterről, óriási helyzetben a kapu jobb sarka mellé fejelte a labdát, pedig Simunic a bal kapufánál ragadt.