Megtapsolták a Loki játékosait

Angelosz Anasztasziadisz, a PAOK vezetőedzője kergette le a pályáról a játékosokat, a rendőrökön kívül ő védte a legvehemensebben a játékvezetőket. Meglepő, egyben dicséretes, hogy a pályára szaladó drukkereket pedig saját társaik rendezték le, egyiküket elkapták a lelátó előtt, és úgy megverték, hogy az odaérkező rohamrendőrök talán az életét mentették meg…
A közönség pedig tüntetett fáradhatatlanul, még akkor is, amikor a horvátok eltűntek a játékoskijáróban, majd következett az újabb meglepetés. A debreceni labdarúgók a túlsó kanyarban köszönték meg szurkolóik buzdítását, ügyet sem vetve a pálya közepén dúló tömegjelenetekre, majd elindultak befelé. A görög közönség pedig abbahagyta a fütyülést és az anyázást, s tapsolni kezdett. A meglepett debreceniek tapssal köszönték meg a sportszerű gesztust – lám, kudarc és megbántottság esetén is lehet így bánni a tisztességgel küzdő ellenféllel.
Márpedig a PAOK és összes híve nagyon megbántottnak érezte magát – tegyük hozzá, nem alaptalanul. A lefújás előtti másodpercekben Dimitriosz Szalpingidisz szabályos gólt lőtt, és ha némi empátiával kezeljük az esetet, valóban fájdalmas lehet így elszalasztani egy győzelmet. Ám gondoljunk arra is, hogy nem is olyan régen a Ferencváros kiesésében mekkora szerepet vállalt a játékvezető Koppenhágában – most a mi javunkra tévedett a bíró, mondhatni, ilyen a futball, ez benne van a pakliban. Az már kevésbé ízléses, hogy a görögök eljutottak különböző összeesküvés-elméletekig, állítólag a lest beintő Josip Novko partjelzőt látták a DVSC ugyancsak horvát kapusával, Sandro Tomiccsal beszélgetni a meccs előtt és után, s szerintük elképzelhető, hogy a PAOK a két ember jó kapcsolatának itta meg a levét.
Érdemesebb azzal foglalkoznunk, hogy a Debrecen, ha nem is kiváló, de jó teljesítményt nyújtva nem érdemtelenül ért el döntetlent Szalonikiben. Bár akadtak hibák és halványabb produkciók, a csapat nem ijedt meg, szervezetten futballozott, és ezen az összecsapáson nem tűnt gyengébbnek a hihetetlenül magabiztos görögöknél. A PAOK ezen az estén fogatlan oroszlánnak tetszett, amely a tekintélyével ér el többet, harapni viszont nemigen tud, ám nyilván ennél jobb és eredményesebb játékra is képes. Szerencsére csütörtök este ebből nem sokat láttunk.
Nincs különösebb értelme mélyebb elemzésekbe belebonyolódni, hiszen nincs ember a földön, aki megmondhatná, ez a jónak tűnő döntetlen mire lesz elég három hét múlva, a visszavágón. A PAOK állítólag idegenben veszélyesebb, aki tehát azt hiszi, hogy a Debrecen fél lábbal már a harmadik fordulóban érezheti magát, az nagyot téved. Az viszont biztos, hogy az előny most nála van, hiszen úgy játszott döntetlent, hogy idegenben gólt rúgott, ám ennek ellenére hihetetlenül nehéz mérkőzésre számíthat november 27-én.
Folytatás tehát három hét múlva. Addig is legalább van miben reménykednünk.

Boldog vendégek

Dombi Tibor így emlékezett az első félidőben kiharcolt büntetőre: "A bal oldalon jött előre a labda, és a görög védők mind abba az irányba mozdultak. Én megindultam a jobb oldalon, láttam a rést, és tudtam, hogy Sándor Tomi oda fogja rúgni a labdát. Így is lett. Az első gondolatom az volt, hogy rálövöm, de az átvételt elrontottam, emiatt inkább cselezni akartam. Észrevettem, hogy a védő messziről becsúszik, ezért toltam egyet a labdán, és ekkor már bevillant, hogy lehet ebből tizenegyes is! Bejött! Kemény meccset játszottunk, nagyon meg kellett küzdenünk a döntetlenért. A PAOK jobb csapat, jobb a körülményeket illetően is, de ezen az estén ez nem derült ki. Örülünk az eredménynek, de még nem dőlt el semmi, a visszavágó még a csütörtökinél is nehezebb mérkőzés lesz.”
"Az utóbbi három tizenegyesemet biztosan értékesítettem, ezért magától értetődő volt, hogy ezúttal is én végzem el a büntetőt – mondta a lefújást követően Éger László. – Érdekes, régóta nem éreztem ennyire biztosnak, hogy belövöm, mint most Szalonikiben. Még az sem zavart túlságosan, hogy sárga lapot kaptam, mert elmentem a labdáért, és a játékvezető ezt időhúzásnak minősítette. Aztán elszúrtam… Szerencsére Bajzát Peti kisegített, és így nem lett baj a hibámból. A szünetben Szentes Lázár közölte, nyugodjak meg, legközelebb is nekem kell a tizenegyest rúgnom. A meccsen két-három alkalommal éreztem, hogy nagyon meleg a helyzet, de sikerült ezeket a szituációkat megúsznunk. A két lesgól közül bent a pályán egyiket sem éreztem lesnek, a másodikat különösen nem, de ez már legyen a görögök fájdalma…”
"Nem volt idő hosszan gondolkodni, nagyon meglepett, hogy a büntetőt követően hozzám került a labda – kommentálta a Loki találatát az Éger segítségére siető Bajzát Péter. – Ôszintén szólva én ünneplésre készültem, megdöbbentett, hogy a kapufán csattan a labda, de aztán felperegtek az események. Kiss Zoli át akarta venni a labdát, de az elém csúszott, felnéztem, láttam, hogy a kapu bal oldala üres, és megpróbáltam odarúgni. Sikerült, végre ünnepelhettünk. A görög védők egyébként korrektül futballoztak, egyszer sem tapasztaltam alattomos, durva szabálytalanságot. A kontrákra építettük a támadójátékunkat, ezért tudtam, hogy sokszor viaskodom majd egyedül a hazai hátvédekkel, és azt mondom, a PAOK-nak éppen a védelme a leggyengébb pontja. Egyébként élmény volt ez a meccs, mert csodás hangulatban játszhattunk, és az eredmény is kedvező számunkra.”
"Amikor a játékvezető megítélte a tizenegyest, és láttam, mekkora hercehurca övezi a büntetőt, kételyeim támadtak – elevenítette fel a mérkőzés 25. percének eseményeit Szentes Lázár, a DVSC vezetőedzője. – A megérzésem azt súgta, Éger Lacit megzavarhatta a sárga lap, és bejött ez a sugallat. Ám nem volt idő csalódni vagy elkeseredni, mert szerencsére a kipattanó labdából gólt lőttünk, sikerült kiegyenlíteni. Nem szívesen mennék bele abba, hogy ez jó eredmény vagy sem, hiszen minden a visszavágón dől el. Szalonokiben azt kaptuk, amire számítottunk. Nagy nyomás nehezedett ránk, a második félidőben keveset volt nálunk a labda, de szerencsére ezt az időszakot is átvészeltük. Ez a döntetlen csupán kiindulási alap, még egy roppant nehéz meccs vár ránk.”