Sándor Tamásnak nem ismeretlen a PAOK Szaloniki. A Debrecen rutinos támadója az izraeli Beitar Jerusalem játékosaként találkozott a görög csapattal, és az emlékei nem túl szívderítőek.
– Bár Hamar István a meccs elején nekünk szerzett vezetést – mondta –, kaptunk három gólt, és vesztettünk. A visszavágó három három lett, ezzel természetesen ki is estünk.– Akkor milyen volt a PAOK?– Jó. Ugyanolyan, mint most, azaz egyetlen neves sztár sem játszott a csapatban, de ettől még erősek és fanatikusak voltak.– A mai Debrecen jobb az akkori Beitarnál?– Jó kérdés... Nehéz megítélni. Nincs két egyforma meccs, tehát az akkoriból sem lehet messzemenő következtetéseket levonni a mára vonatkozóan. Maradjunk annyiban, nagyon remélem, a mostani Debrecen csütörtök este sokkal eredményesebb lesz annál a Beitárnál. – Nem játszana most szívesebben egy igazi sztárcsapat ellen?– Erre is nehéz válaszolni. Sajnos a magyar futballban mindenki úgy fogalmaz, hogy ha már ki kell esnünk, kapjunk ki egy neves, sztárokat felvonultató csapattól, mert akkor legalább több a bevétel, ám szerintem most az a legfontosabb, hogy hosszú idő után magyar csapat is érdekelt lehet a nemzetközi kupasorozatok tavaszi folytatásában. Ha továbbjutunk, semmi gond, a harmadik fordulóban már úgyis csak igazán neves ellenfelet kaphatnánk.– Mi a titka annak, hogy az UEFA-kupában remekelnek, még veretlenek, ugyanakkor a hazai bajnokságban olykor kínos kudarcok is érik a csapatot?– Talán az, hogy a külföldi együttesek nem ismernek minket, óvatlanul akarnak nyerni, és emiatt vállalják a szokottnál nyíltabb játékot. Otthon viszont mindenki felkészül belőlünk, és ezért nehezebb nyerni. Ez valahol elismerés, hiszen tartanak tőlünk.– Most mennyire tartanak a görögöktől?– Nem jobban, mint amennyire szükséges. Remek társaság a miénk, kiváló a hangulat a mérkőzések előtt, tehát egészséges önbizalommal lépünk pályára. Tudjuk, hogy van esélyünk, tudjuk, hogy az egész magyar labdarúgást képviseljük a nemzetközi porondon, azt is tudjuk, hogy pokoli hangulat lesz a meccsen, de egyik sem nyomaszt bennünket. Nem látok a jövőbe, tehát azt nem tudhatom, hogy mi lesz az eredmény, de egyben maradéktalanul biztos vagyok. Megijedni és félve futballozni nem fogunk.