Győrött csökkent a futballáz. Bizony már Csaplár István sem jött ki a szombati találkozóra, az pedig nagy baj. Mi több, meghökkentő esemény az ETO életében, hiszen Csaplár úr talán már a Hannich, Póczik, Burcsa középpályássor remeklése idején is árulta a győri stadionban a finom házi tökmagot, ám most úgy döntött, elég.
Inkább megy megyei, vagy járási meccsekre, ott van néző, ott el lehet adni a portékát. Szó, ami szó, van igazság ebben, hiszen ezen a simogató, langymeleg szombat estén is kevesen ültek a sok sikert megért ETO-stadion lelátóin, és volt közöttük nem is egy ember, aki kívülről fújta kedvencei statisztikáját. Azt a statisztikát, amely úgy szól, hogy Varga Zoltán kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc mérkőzésen dirigálta a győri zöldeket, és ezalatt két győzelmet ért el csapatával, mindkétszer Kispesten a Honvéd ellen, ám itthon az ő vezetésével még soha nem nyert bajnokit az ETO. A Békéscsaba elleni volt Varga Zoltán tizenharmadik próbálkozása és egyre kevesebben hisznek abban, hogy megszületik a várt siker. Pedig erre tegnap este volt esély, hiszen a Békéscsaba mégsem a Barcelona, így koránt sem tûnt verhetetlen ellenfélnek. A csabaiak különben már pénteken a közeli Öttevényben kvártélyozták be magukat a Kastély-szállóba és Supka Attila az előre megadott csapatot hat helyen változtatta meg. Varga Zoltánnak is variálnia kellett, hiszen Németh Norbert ebben az irdatlan hőségben is belázasodott, és nem afféle meccsláz volt ez, sokkal inkább valamilyen vírus. Ami pedig a mecscset illeti, bizony-bizony gyengécskére sikeredett. Az első félidőben többet birtokolták a labdát a győriek, több lehetőséget is kidolgoztak Zankarlo Simunic kapuja előtt, ám a zöldek ebben a szezonban a korábbi meccseken sem lőttek gólt, és ezzel az első negyvenöt percben is adósak maradtak. A csabaiak megpróbáltak kontrára játszani és olykor-olykor sikerült létszámfölényt kialakítaniuk a hazai tizenhatosnál, ám ahogy odaértek, hirtelen elfogyott a tudomány. A közönség leginkább egykedvûen figyelte a látnivalót, ám olykor felharsant a Győrben lassan megszokottá váló fütty… A szünetben alaposan megzavarodhattak az amúgy is zaklatott győri játékosok, tudniillik a folytatásban tíz perc alatt négy tökéletes ziccert alakított ki és rontott el a Békéscsaba együttese. A nézők méginkább dühösek lettek és jöttek a különböző bekiabálások, kritikus megjegyzések. Az ETO indiszponált kezdés után valamelyest magához tért és többször is eljutott a vendégek kapujáig. Egy alkalommal Vasile Miriuta kihagyhatatlan ziccert rontott el, sokan ekkor már hazaindultak, mondván az ETO soha sem nyer eztán… A második félidő közepétől kiegyenlítettebbé vált a nem magas színvonalú játék, de a csabai támadások sokkalta veszélyesebbnek tûntek, mint a körülményes hazai akciók. Az ETO utoljára 2002. novemberében nyert hazai pályán, akkor még Tamási Zsolt vezetésével a Dunaferr ellen 1–0-ra. A siker azóta messze elkerüli a hajdani bajnokcsapatot… A mostani siker legalább nyugalmat adhat a további munkához.
Miriuta Vasile (balra) csak helyzetig jutott (Fotó: Danis Barna)
Percről percre
6. perc: Az előrehúzódó győri védők mellett Faragó törhetett kapura, de a 16-oshoz érve lépést váltott, Stark beérte, s elegánsan szerelte a békéscsabai csatárt. 8. perc: Nyilas 25 méterről térdmagasságban ellőtt labdája a vetődő Simunicról kipattant. Nicsenko gyorsan reagált, de nyolc méterről kisodródott helyzetből az oldalhálóba lőtte a labdát. 18. perc: Miriuta 22 méterről küldött jobb lábas bombáját követően a labda elzúgott a keresztléc fölött. 20. perc: Miriuta bal oldalról a védők fölött pontosan átívelt labdája a jobbösszekötő helyén érkező Nicsenkót találta meg kecsegtető helyzetben. A több, mint négy hónapos kényszerpihenő után visszatérő csatár az eléje vetődő Simunicba vágta a labdát. 35. perc: Kalina lendülettel vezette be a labdát a vendégek kapujának előterébe, aztán öt és feles magasságából laposan a kapu elé adott, de a lendülettel érkező Bajevszki egy gondolattal lemaradt a labdáról. 44. perc: Az előretörő Horváth Róbert bevezette a labdát a 16-oson belülre, aztán 14 méterről tüzelt, a labda elzúgott a keresztléc fölött. 50. perc: Faragó ezúttal a balösszekötő helyén került ígéretes helyzetbe, de két lépés után nyolc méterről a rövid sarok mellé helyezte a labdát. 54. perc: Újabb nagy vendéglehetőség maradt kihasználatlanul: Javrujan a jobb oldalon az alapvonalig vezette a labdát, majd laposan hátra gurított, a fedezetlenül álló Faragóhoz, aki tíz méterről valósággal eltörte a labdát, amely méterekkel kerülte el a kaput. 62. perc: Jäkl tört előre a jobb oldalon, majd pontos labdával ugratta ki Miriutát, aki nagy helyzetből a kimozduló Simunic mellett 12 méterről úgy lőtte el a labdát, hogy az elsuhant a jobb oldali kapufa mellett. 90. perc: Ilyenkor kell győztes gólt szerezni: Herczeg Miklós futott el a jobb szélen, onnan középre adta a labdát, s a védők közé berobbanó Kalina hat méterről, jobb lábbal a kapuba pörgette a labdát. 1–0
Mestermérleg
Varga Zoltán a Győr szakmai igazgatója: "Végre megszületett első győzelmünk, de őszintén szólva a második félidei játék alapján erre nem szolgáltunk rá. No de hát ilyen a futball, most kárpótolt bennünket a sors."
Supka Attila a Békéscsaba vezetőedzője: "Büntetlenül nem lehet ennyi helyzetet kihasználatlanul hagyni. Csak a ziccerink alapján négy vagy góllal kellett volna nyernünk, és a végén egy figyelmetlenség miatt elvesztettük a találkozót…"
Fény és árnyék
Pedig Győrött mindent elkövetnek azért, hogy valahogyan növekedjen a nézőszám. Színvonalas mûsorfüzet jelenik meg valamennyi bajnoki találkozóra, a bérletek árát immár ötven százalékkal csökkentették, a belépők is jóval olcsóbbak mint korábban, szombat reggel kilenckor már kinyitottak a pénztárak (hét darab belépőt adtak el…), ám hiába az igyekezet, a remek marketingmunka, ha a csapat nem győz, akár még sztriptízt is rendezhetnek a pálya közepén, akkor sem lesz több szurkoló. Most azonban minden megváltozhat, hiszen – a Békéscsaba ellen végre nyertek a zöld-fehérek
Hányszor írjuk le, hogy ez vagy az a játékos sokkal többre vihette volna. Itt van például Kovács Béla, aki Kispesten meghatározó futballista volt, a Ferencvárosból pedig bekerült a válogatottba. A játékos a finnországi kitérő után Békéscsabán kötött ki, és a győri meccs elején adott néhány remek labdát társainak, ám Supka Attila valamiért mégis csak lerendelte őt a találkozó 36. percében. Ahogy Kovács Béla jött le a pályáról, gyilkos szemekkel nézett az edzőjére, kezet sem fogtak és talán még valamit mondott is. Több, sokkal több volt, illetve lehetne ebben a fiúban.