Az Üllői úton történt szurkolói rendbontásnak nem csupán a játékosok és a debreceni vezetőedző esett áldozatul, hanem jó néhány újságírót és fotóriportert is durván bántalmaztak a huligánok. Pofonokat és rúgásokat kapott többek között Földi Imre, az MTI, Nagy Balázs, az Esti Hírlap, Knapp Zoltán, a Színes Mai Lap, Szabó Miklós, a Blikk, Turi Gergely, a HVG, és Szalmás Péter, a Népszava munkatársa is, illetve nem úszta meg sérülés nélkül az eseményeket az RTL Klub egyik operatőre sem. Támadás érte lapunk két fotóriporterét is."A mérkőzés lefújása után természetesen elsősorban a munkámra koncentráltam, és a pálya közepén fotóztam az eseményeket – mondta M. Németh Péter, lapunk munkatársa. – Eleinte nem tűnt veszélyesnek a helyzet, ám akkor már megijedtem, amikor valaki azzal kezdett fenyegetőzni, hogy megöl engem. Ráadásul ezután már láttam azt is, ahogy ütik-verik szegény Tököli Attilát, és inkább igyekeztem én is biztonságos helyre jutni. Néhányan üldözőbe vettek, de nagy nehezen így is átjutottam a klubház és a pálya közti kerítésen, majd megpróbáltam bemenekülni a klubházba, ám annak ellenére sem sikerült, hogy a biztonságiak látták, fotóriporter vagyok. Egyszerűen nem akartak beengedni. Szerencsémre azonban érkezett Kaszás Pál, a Fradi egyik utánpótlásedzője, aki felismert, és segített biztonságban bejutnom az épületbe. Egyet azonban nem értek: milyen megoldás az, hogy sárga mellénybe bújtatott szurkolók látják el a biztonsági munkálatokat az Üllői úton, akik ráadásul teljességgel alkalmatlanok egy ilyen feladat elvégzésre. Saját szememmel láttam, hogy miközben látszólag segítenek a debreceni játékosoknak bejutni az öltözőbe, egyikük-másikuk gyomorszájon vágja azokat… Hangsúlyozom, ezek sárga mellényes «biztonságiak» voltak!”Rosszabbul járt az ugyancsak munkáját végző Németh Ferenc, akit tettleg bántalmaztak az Üllői úton."Öten lehettek, talán hatan, akik engem is megkergettek a pályán – emlékezett vissza Németh Ferenc. – A biztonságot nyújtó kerítéshez próbáltam eljutni, miközben hátulról többször is belém rúgtak, aztán a gépemet magam elé tartva védtem ki a felém irányuló ütéseket. Naiv módon megpróbáltam szép szóval elmagyarázni a támadóknak, hogy csak a munkámat végzem, és hagyjanak békén. Végül egy rendőr közbelépésével én is átjutottam a kerítésen – közben folyamatosan üvegek záporoztak felénk –, de a klubházba már nem tudtam bemenni. A biztonságiak a szemembe nevettek, és azt mondták, ha nincs VIP-belépőm, húzzak vissza a szurkolók közé, és a másik oldalról, az utcáról menjek be az épületbe…”