Félelmetes bandaháború

"Takarodjatok, szemét b...i hazaárulók” – sikítja egy harminc-negyven év közötti hirtelenszőke nő háromnegyed órával azután, hogy a Ferencváros elbukta a bajnokságot. A klubház előtti kapu hűlt helyén ordibál, lába alatt a keresztléc megmaradt darabja. Egyik kezében ötévesforma kisgyerek, másikban cigaretta, vérében alighanem tetemes menynyiségű alkohol. Bár mellette szinte mindenkinek üveges a tekintete, kinek könnytől, kinek mástól. Nem messze tőle magába roskadva hangosan zokog egy fiatal srác, barátja vállvetve hiába vigasztalja. "Hol a csapatunk, hol a csapatunk?” – skandálja a többezres tömeg. A "bátrabbak” a kordon rácsait rázzák, mint akik megérezték a vér szagát. Teli borosüveg repül a biztonságiak felé, talán nem talál el senkit, reméli az ember. A pályán rengetegen fekszenek a fűben az eget kémlelve, cigarettát szíva, a másik kapunál néhány kisgyerek pénztárszalaggal rohangászik, mintha idilli majális volna.
A kordon előttiek csak nem nyugszanak. "Mocskos zsidók, gyertek ki”, üvöltik tizenévesek, még azt sem lehet rájuk mondani, hogy utcagyerekek. Márkás ruhában vannak, el lehetne várni tőlük, tudják, mit beszélnek.
Vagy tudják – és mégis?
Sokan akadnak viszont, akik azzal sincsenek tisztában, mit művelnek, csak a fölbőszült tömeg agresszióját erősítik, és kiabálnak, köpködnek és lökdösődnek. Agyontetovált, kopasz body-builder rákezd: "Most beszéljetek, most beszéljetek!”
Ekkor merészkednek elő rejtekükből ugyanis a játékosok, a székház emeleti teraszáról néznek alá. Lipcsei Péter szótlanul, kifejezéstelen arccal támasztja állát, mellette Gera Zoltán és a többiek, köztük Alekszandar Jovics, aki nem úszta meg pofon nélkül az öltözőfolyosóig tartó harmincméteres sprintet a meccs lefújása után. Senki nem szól, de látva az eszementeket, mit is mondhatnának. "Ha ennyit tudtok, takarodjatok!” – hallatszik sokfelől, egyesek a "műbrazil” Leandrót, mások a "jugoszláv, vagy cseh, vagy honnan a francból való…” Marek Penksát, megint mások Jovicsot küldik melegebb égtájakra, jóllehet, ebben az országban sehol sem forróbb a hangulat ezekben a percekben. Már sörösdobozok repülnek a futballisták irányába. A tömeg elindul a székház melletti lelátóra, az már a profibbaknak akár köpőtávnak is megfelel.
Hirtelen százával kezdenek menekülni az emberek, "Megindultak a rendőrök!”, hallatszik. Mint kiderül, vaklárma, ám éppen elég ahhoz, hogy lányok és fiatalok megrémüljenek, s tucatjával induljanak a kijárat felé. Marad a kordonnál így is több száz "Fradi-drukker”! Így, idézőjelben, nem sokkal később megérkezik tudniillik "a” Fradi-drukker. A "Hypós” néven elhíresült fiatalember kemény pitbullként járőrözik a kordon előtt, jobb lábára sántít, bal karja bekötve. "Mit képzeltek magatokról, barmok?! Saját játékosaitokat ütitek, hát milyen emberek vagytok?!” – rekedten kiáltja, néhányan hátrálni kezdenek. Hypós kiszámíthatatlan, vélik. A vezér két kézzel lökdösi arrébb a népet, amely lassan elindul. Épp időben jönnek a rohamosztagosok: nekik már csak az utómunka marad.
Az utcán azonban ekkor kezdődik az igazi őrület. A stadionból kilépve mindenfelé zöld-fehér sálas, mezes fiatalokat látni, az Üllői úti felüljáró alatt "Szabó 16”-os dresszben kapja a pofonokat "Lipcsei P. 6”-ostól. Hamar kiderül, azon megy a vita, ki miatt vesztette el az FTC a bajnoki címet; Várszegi Gábor tulajdonos miatt egy személyben, vagy összességében a "bibsik” miatt. Sokan állják körül őket, és mint bokszmeccsen, szurkolnak: "Üsd agyon!” Valaki meglát egy operatőrt, ő is ellenség, percek múltán örülhet, életben van, gépe azonban darabokban – és kapnak a fotósok, az újságírók is.
Háború ez.
A népligeti trolivégállomásnál hatalmas lángok csapnak a magasba, a Fradi söröző elől nézve olyan, mintha az egyik fa égne. Szerencsére (…) csak egy reklámtábla. Jönnek a tűzoltók, autójukból kiszállni azonban képtelenek: üvegtámadás éri a gépkocsit, kész csoda, hogy nem történik tragédia. Megmentésükre sisakos, gumibotos egyenruhások érkeznek, könnygázzal oszlatják a randalírozókat.
Szemüveges fiú kezd menekülni, "Mit képzelsz, megfutamodsz, fradistának mered te nevezni magad?”, veti magát utána egy ránézésre nála húsz kilóval nehezebb nyaktalan tarfejű, majd rúgni kezdi bakancsával.
Fél tizenegyre nyugszanak meg valamelyest a kedélyek, a rendőrség megnyitja a lezárt Könyves Kálmán körutat.
Már csak néhányan lézengenek a stadion környékén.
Hajléktalan szedi össze az üvegeket, műanyag palackokat.
Neki ünnep ez a nap…