Sokan emlegették az idősebb győri szurkolók közül az 1983 júniusában lejátszott ETO–Újpest meccset, amikor a győri zöldek 6–1-re náspángolták el fővárosi riválisukat, elhódítva ezzel a bajnoki címet. Azon az emlékezetes napon 28 ezren ültek az akkor még korszerűnek mondható győri stadionban. Most, majd húsz évvel később ezerötszázan ücsörögtek egykedvűen az ETO-stadion lelátóján, és nézték, amint az utódok botrányos első félidőt produkálnak. A két csapat tegnap lejátszotta minden idők legunalmasabb Győr–Újpest találkozójának első negyvenöt percét. E háromnegyed óra alatt egyetlen épkézláb támadást nem láthattunk, ehelyett viszont figyelhettünk sok-sok szabálytalanságot, s talán a huszároknál nem volt annyi bokacsattogtatás, mint Győrött a zöld gyepen. Szabó Zsolt játékvezető, ha kicsivel szigorúbb, már a talákozó elején előkaphatta volna piros lapját, ám ezt a mozdulatot meghagyta a félidő közepére. Írhatnánk afféle meccsmentségként, hogy mindkét csapatban rengeteg hiányzó volt, merthogy a hazaiaknál nem léphetett pályára Szanyó Károly, Füzi Krisztián, Igor Nicsenko, Stark Péter és Alekszandar Bajevszki is csupán a kispadon kapott helyet, de ne tegyük ezt, hiszen a tartalékoknak is tudniuk kell futballozni… A lilák is tartalékosan álltak fel, ám Szabó András vezetőedző még így sem jelölte a kezdőcsapatba az újpesti szurkolók egyik kedvencét, Tokody Tibort. Ez meglepetés volt a javából, játék híján ezen gondolkodhatott a publikum lila színért rajongó fele… És ha már szóba került Szabó András, sokan már bizton állították, ha a fővárosi együttes nem nyer Győrött, máris menesztik a fiatal szakvezetőt, azonban Gyulay Zsolt, az újpestiek ügyvezetőigazgatója cáfola mindezt. Tény, hogy a lilák számára volt nagyobb tétje a meccsnek, hiszen az újpestiek a bajnoki rajt előtt egyértelműen a nemzetközi kupaszereplést célozták meg, azt pedig csak úgy érhetik el, ha utolérik a hat ponttal vezető, második MTK-t. Ezért is volt furcsa a lilák elképzelés és lelkesedés nélküli játéka. A közönség unatkozott, és voltak, akik azt javasolták a futballistáknak, hogy mentek volna inkább tojást festeni vagy valamilyen frappáns locsolóverset tanulni, mert ők is és a nézők is megkímélték volna magukat ettől a színvonaltalan negyvenöt perctől. Említésre méltó eseményként feljegyezhettünk egy Herczeg Miklós-féle műesést, egy Marko Kartelo-kezezést, amely után a légiós mehetett az öltözőbe zuhanyozni, no meg a nagy-nagy tanácstalanságot, amely mindkét csapat játékát jellemezte. Szabó Zsolt félidőt jelző sípszava valódi megkönnyebbülést hozott mind a játékosok, mind a szurkolók számára. Jó lett volna hallani, mit mond az öltözőben a két szakvezető, hiszen nekik is látniuk, érzékelniük kellett, hogy játékosaik ezen a napon gyakorlatilag semmit nem valósítottak meg a taktikából. Mindenesetre a folytatásban valamivel élénkebb iramban zajlottak az események, bár ez is messze volt az igazi futballélménytől. A létszámfölényben lévő Újpest kezdett határozottabban, pergősebben, a lilák vezettek néhány veszélyesnek tűnő támadást, ám igazi gólhelyzetig alig-alig jutottak el. A Győr becsületére legyen mondva, tíz emberrel sem állt be védekezni, a hazaiak megpróbáltak győzelemre játszani. Tulajdonképpen nem is látszott, hogy a lilák eggyel többen vannak, bár ez inkább a vendégek kritikája. Szabó Zsolt játékvezető, aki ezen a meccsen valahogy mindig a középpontban volt (sokat sípolt, teátrálisan bíráskodott, sokszor feleslegesen), végül "helyreállította” a rendet, amikor a Kartelóhoz hasonlóan ugyancsak feleslegesen két sárgát begyűjtő Tamási Zoltánt kiállította. Ettől kezdve az ETO támadott veszélyesebben, és a hazaiaknak olykor sikerült is helyzetekig eljutniuk. A közönség is éledezett, időnként felcsattant a taps, de mielőtt belelkesedtek volna a szurkolók, egy újabb feltűnő techikai hiba vagy egy rossz passz visszazökkentett mindenkit az apátiába. Az is feltűnt, hogy az újpestiek csatársora ezen a napon láthatatlannak bizonyult: sem Kovács Zoltán, sem Horváth Ferenc nem tudott elszakadni védőjétől, Salamon Miklóstól és Jäkl Antaltól. Alighanem ezért nem tudtak ziccerekig jutni a lilák. A hajrában még megpróbált begyömöszölni egy gólt az ETO, és ezért valamivel közelebb is álltak a győzelemhez a hazaiak, de az eredmény végül is igazságosnak mondható, mert ilyen teljesítményért egyik csapat sem érdemelt volna három pontot.
Nem kapott gólt a Gyôr, és ezt Salamon Miklós (jobbra) fejjátékának is köszönhette
percről percre
2. perc: Farkas Balázs a kezdőkörnél megszerzett labdával megiramodott volt klubjának kapuja felé, aztán húsz méterről megcélozta a kaput, de a középre tartó labda Sebők biztos zsákmányává vált. 11. perc: A mérkőzés első szögletét Baumgartner ívelte be a bal oldalról, az előrelopakodó Böjte tíz méterről keresztbe küldött fejese után a labda elment a jobb oldali kapufa mellett. 14. perc: Az első nyíltszíni taps: a hazaiak harmadik szögletrúgását ismét Baumgartner ívelte Vlaszák kapujának előterébe, Tamási kifejelte a labdát, és Regedei a balösszekötő helyéről egyből, 25 méterről, ballal rátűzte, de a labda elment a léc mellett. 27. perc: Herczeg a bal oldalon, a büntetőterületen belül elgurította a labdát a rátámadó Tamási mellett, a védő belépett a csatár elé, aki átesett a lábán. Szabó Zsolt játékvezető nem látott szabálytalanságot, és műesésért a győri szélső részére mutatta fel a sárga lapot. 34. perc: Megfogyatkozott a győri csapat. Farkas Balázs ívelt a jobb oldal irányába, a visszafutó Kartelo látványosan kézzel beleütött a labdába, ezért jogosan villant számára a sárga lap, s mivel ez már ezen a mérkőzésen a második volt neki, megkapta a pirosat is. 35. perc: Ismét Herczeg viharzott el a bal oldalon, aztán átívelt a jobb oldalra, Peric egyből a kapu elé ívelt, Baumgartner a kissé mögé érkező labdát jobbal kapásból a kapu fölé lőtte. 40. perc: Rósa Dénes lövése után a kapunak háttal álló Horváth Ferenc elé került a labda, aki három védő gyűrűjéből egyből a középen őrizetlenül tartózkodó Cseri elé tálalt, de az újpesti középpályás nem találta el jól a labdát, s így az messze a kapu bal oldala mellé pörgött. 48. perc: Szélesi jobb oldali beadását követően Horváth Ferenc hat méterről szorongatott helyzetből fejelt a léc fölé. 50. perc: Kissé paprikássá vált a hangulat: húsz méterre az újpesti kaputól Vanczák kézzel ütötte el a labdát, Szabó játékvezető azonban ezt nem vette észre, majd a reklamáló Horváth Béla technikai vezetőt elküldte a győri kispadról.
Mintha csodára vártak volna – azonban a játékosokon az égiek sem könyörültek
63. perc: Kiegyenlítődött a két csapat létszáma: Tamási visszahúzta Herczeget, ezért jogosan kapott sárga lapot, s mivel hasonló színű kártyával már rendelkezett, megkapta a pirosat is. 66. perc: Ügyes győri kombináció végén Baumgartner fordulhatott kapura, de Kispál asszisztens beintése alapján – véleményünk szerint tévesen – a játékvezető lesen állította meg. 73. perc: Juhár a bal oldalról ívelt át a jobb oldalra, Simek kapta a labdát, de tízméteres, léc alá tartó lövését Sebők a keresztléc fölé ütötte.
Mestermérleg
Varga Zoltán a Győr szakmai igazgatója Dicsérni tudom a csapatomat, mert én úgy láttam, nagyon jól játszottunk ezen a meccsen. Sajnos viszonylag hamar emberhátrányba kerültünk, bár kis szerencsével az utolsó tíz percben gólt rúghattunk volna. Több játékosom nem állt rendelkezésemre, éppen ezért elégedett vagyok a mutatott teljesítménnyel és a megszerzett egy ponttal.
Szabó András az Újpest vezetőedzője Alacsony volt a színvonal, de úgy vélem, reális eredmény született, noha ezzel nem lehetünk boldogok. A játékosok görcsösen, mereven futballoztak, s talán még önbizalomhiánnyal is küzdenek, ám nem tudom, mi lehet ennek az oka. Jó lenne végre egy meccset nyernünk, mert ezekkel a döntetlenekkel nem sokra megyünk…
Fény és árnyék
Győr ünnepre készül. Az ETO szurkolói és vezetői együtt köszöntik majd május 24-én a húsz évvel ezelőtti bajnokcsapat tagjait, majd novemberben a negyven évvel ezelőtti, az első győri bajnoki címet szerzett együttes labdarúgóit. Az sem mellékes, hogy mindez már a jövőre centenáriumát ünneplő ETO tiszteletére szól majd, a múlt dicső, a jelen pedig… A mérkőzést nézve sajnos kiábrándító.
Nem lehet irigyelni Varga Zoltánt, mert játékosai meglehetősen szertelenek, sőt, fegyelmezetlenek. Hiába az edzői taktika, hiába az előre megkomponált játék és felállás, legutóbb Füzi Krisztián, most pedig Marko Kartelo állíttatta ki magát teljesen feleslegesen és meggondolatlanul. A Győr dicséretére szólt, hogy legutóbb Debrecenben és most, az Újpest ellen így is bravúros pontot szerzett.