Férfi kosár Eb: nem kell szupersztár, csak egység és iparosok

Számos váratlan eredményt és meglepő fordulatot hozott a vasárnap este véget ért 41. férfi Európa-bajnokság. A négy ország (Németország, Grúzia, Olaszország, Izrael) öt városában (Tbiliszi, Milánó, Tel-Aviv, Köln és az egyenes kieséses szakasznak otthont adó Berlin) megrendezett kontinensviadal kapcsán az első, ami eszébe jut az embernek, hogy noha az egész tornát a szupersztárokra építette fel a nemzetközi szövetség (a PR- és a marketingosztály biztosan jelest kapott osztályzatul), a döntőben győztes spanyol válogatott a csapatmunkával érte el negyedik Eb-sikerét. Ugyan a sportág csúcsbajnokságának számító észak-amerikai profi bajnokság (NBA) talán korábban sosem látott számban képviseltette magát klasszis és iparos játékosaival a kontinensviadalon, az aranyérmes és regnáló világbajnok nem a kirakatliga fran­chise-kosarasaira építve diadalmaskodott. Az NBA-ben rendszeresen játszó négy (Rudy Gobert, Evan Fournier, Timothé Luwawu-Cabarrot, Theo Maledon) és az Euroligában szereplő klubnál hat alapembert (Élie Okobo, Amath M’Baye, Thomas Heurtel, Vincent Poirier, Guerschon Yabusele, Moustapha Fall) felvonultató franciákat tulajdonképpen simán legyőző Spanyolország keretében több volt az iparos, mint az igazi sztár, ám ez döntőnek bizonyult a 18 nap alatt lejátszott kilenc mérkőzésen.

A LEGJOBB CSAPAT NEM A LEGJOBB JÁTÉKOSOKBÓL ÁLL

„A csapat a lényeg, nem a sztárok. Rengeteg NBA- és Euroliga-, valamint vb- és Eb-selejtezőt néztem meg az elmúlt években, s a látottak alapján megállapítható, hogy Európában a legjobb, az NBA-ben általában a legjobb játékosokat felvonultató csapat győz. Ez óriási különbség, és ezt nem kritikaként fogalmazom meg, egyszerűen ilyen a játék” – nyilatkozta az Eb kapcsán a 63 éves David Blatt. Az amerikai-izraeli edzőguru korábban nyert Euroligát és Európa-kupát, Adria-ligát, edzősködött az NBA-ben és az orosz válogatott szövetségi kapitányaként 2007-ben Európa-bajnok is volt, azaz érdemes odafigyelni arra, amit mond. Ráadásul az előző 18 napban látottak alapján csak egyet lehet vele érteni: az NBA öt legnagyobb sztárja közül három is képviselte hazáját a tornán: Luka Doncic (Szlovénia), Janisz Adetokunbo (Görögország) és Nikola Jokics (Szerbia) is részt vett az Európa-bajnokságon, jó, rutinos játékosokkal egy csapatban, ám a fent említett gárdák egyike sem jutott el még az elődöntőig sem. Nem úgy a spanyolok, akik tulajdonképpen kényszerből érkeztek átalakulóban lévő együttessel a tornára: a 2019-ben világbajnoki címet nyerő csapatból mindössze hárman – a Hernangómez testvérek, Willy és Juan, valamint a 37 éves Rudy Fernández – maradtak hírmondónak, s a mostani 12-es keretből heten Eb-újoncok voltak… Nem véletlen, hogy előzetesen nem sorolták a gárdát az éremesélyesek közé sem, sőt, a nemzetközi szövetség (FIBA) erősorrendje szerint nyolcadikok voltak a rajtot megelőzően.

Az olasz sztáredző, Sergio Scariolo azonban remekül felépítette „átmeneti” csapatát, s azokat is elvitte a tornára, akik nem az NBA-ben vagy az Euroligában játszanak, ezáltal év közben is mindig rendelkezésre álltak a világbajnoki és Eb-selejtezőkön. Ez kulcsfontosságúnak bizonyult, mert hiába alkották az ellenfeleket többre taksált, nívósabb versenysorozatokban és elitcsapatokban játszók, a csapategység felülkerekedett az egyéni kvalitásokon. Részben muszáj is volt újraépíteni az együttest az olasz mesternek, hiszen a Gasol testvérek, Marc és Pau kiöregedtek, Sergio Llull és ­Ricky­ Rubio sérülés miatt nem lehetett ott a tornán, Sergio Rodríguez pedig lemondta a válogatottságot. A spanyolok – akik 1999 óta mindig a négy közé jutottak – titka az utánpótlásban (is) keresendő: a 2022-es naptári évben U16-tól felfelé kilenc korosztályban az öt férfi- és négy női válogatottjuk egyformán döntőt játszott, s ezekből négyet meg is nyert.

A BOTRÁNY ÉS A SZENZÁCIÓK NAPJA

Szeptember 4-én szinte feje tetejére állt a kosárlabdavilág az Eb-n: a csoportkör 3. fordulójában a belgák megverték a későbbi győztes spanyolokat; a bosnyákok a címvédő Szlovéniát; mi, magyarok pedig karnyújtásnyira voltunk attól, hogy meglepjük az olimpiai ezüstérmes franciákat. Emellett sajnos negatív felhangok is felcsaptak, hiszen botrányos körülmények között ért véget a török–grúz meccs Tbilisziben, ahol két játékost kiállítottak, majd verekedés tört ki az öltözőfolyosón. A törökök visszalépéssel fenyegetőztek, végül maradtak, a FIBA pedig még mindig vizsgálódik. A 2015 óta bevált formula, azaz hogy négy ország rendez, ezúttal annyira nem jött be, Tbilisziben néha ezren sem voltak a lelátón, Prágában és Milánóban is ritkán teltek meg a csarnokok, egyedül Kölnben volt igazi az Eb-légköre, ám ott, ahogyan azt mi is megtapasztaltuk, időnként rendezési hiányosságokkal is meg kellett küzdeni.

REKORD ÉS TRIPLA DUPLA

S ha már a kirívó eseteknél járunk, mindenképp meg kell emlékezni Luka Doncic rekordjáról, hiszen a szlovén zseni a franciák elleni csoportmeccsen (ha nem látjuk a saját szemünkkel, még hihetetlenebb lenne…) 47 pontot dobott, ezzel a kontinensviadalok történetében minden idők második legeredményesebb játékosa lett az egy mérkőzésen szerzett pontokat tekintve. A rekorder a belga Eddie Terrace 1957-ből, aki 63 ponttal szomorította az albánokat – Doncic a legendás görögöt, Nikosz Galliszt (46 pont 1983-ban) előzte meg. Emellett megszületett a tornák történetének negyedik tripla duplája is, s nem, nem Doncic jegyezte, hanem a lengyel Mateusz Ponitka, aki a szlovénok elleni negyeddöntőben, amelyen óriási meglepetésre a címvédő kiesett, 26 pontot, 16 lepattanót és 10 gólpasszt ért el.

Sokak szerint az Európa-bajnokság azért volt ennyire érdekes, izgalmas és hozott megannyi meglepetést – az olaszok szerbek elleni parádés sikerét a nyolcaddöntőben még nem is említettük –, mert öt évet kellett várni az előző torna után, és mert olyan sokat fejlődött a sportág Európában, hogy adott napon még egy lengyel vagy egy belga gárda is legyőzheti az egyik favoritot. Talán mindkettő igaz, mint ahogy az is, hogy a magyar válogatott úgynevezett „halálcsoportjából”, ahol mi sajnos a realitással találkozva nem tudtunk mérkőzést nyerni, két gárda is eljutott a legjobb négy közé.