Emitt Kareem, Magic, Worthy és Scott, amott Thomas, Dumars, Laimbeer és Rodman. Showtime és Bad Boys. Sztárok és "kevésbé sztárok". Ja, hogy az 1989-ben volt? Sebaj, idén itt van az újrafeldolgozott változat!
A Pistons játékosainak nem lesz könnyű megállítani Shaquille O'Nealt
A Pistons játékosainak nem lesz könnyű megállítani Shaquille O'Nealt
Most Payton, Bryant, George, Malone és Shaq pattogtat majd Billups, Hamilton, Prince és a két Wallace ellen. Lenyűgöző a hasonlóság a ’89-es és a mostani szituáció között. Domináns magasak (Abdul-Jabbar és Shaq), nagy sztárok (Magic és Worthy, Kobe és Malone), védekezőspecialista (Rodman és Ben Wallace), remek kisemberek (Thomas és Dumars, Billups és Hamilton), csillogás (Lakers) és csapatmunka (Pistons). Nyolcvannyolcban még a hollywoodiak voltak a jobbak, egy évvel később viszont már ők sem tudtak ellenállni az autógyáriaknak. Ez a döntőbeli közös múlt folytatódik idén. "Lefutott meccs, a Detroit nem nyerhet" – mondja mindenki. Pedig háború lesz ez a javából, mégpedig vérre menő fajta. Nézzük csak, miért!
Először is az edzők miatt. Larry Brown New Jersey-i tevékenykedése alatt esett meg, hogy munkát kért tőle bizonyos Phil Jackson. Ők ketten ma a liga talán két legelismertebb mestere. Előbbi legendás tanító, utóbbi rendkívüli motivátor. De míg egyikük (Brown) 25 év edzősködés után az első, másikuk (Jackson) 15 év alatt már a tizedik bajnokságát készül megnyerni, megelőzve ezzel az örökranglistán az eddigi non plus ultra Red Auerbachot. Rekordjaik önmagukért beszélnek, felkészültségük határtalan, motivációjuk végtelen. Előny: egyenlő.
A nézők és a szakértők kíváncsiságát leginkább fokozó kérdés, hogy mit kezd majd a Detroit Shaquille O’Neallel. Ben Wallace ugyan kétszer is volt már az Év Játékosa, de még afro frizurájával is eltörpül a behemót mellett. Nem kifejezett center alkat, ennek ellenére lekapkod úgy 14 lepattanót a 3 blokkja mellé, azonban meccsenkénti 10 pontja kevés lesz ahhoz, hogy komolyan megdolgoztassa ellenfelét védekezésben. Márpedig ha le akarja lassítani a "Big Dieselt" és el akarja kerülni, hogy Shaq hozza a nagydöntőkben szokásos 30 pontos és 15 lepattanós formáját, védekezésre kell kényszerítenie. Egyedül erre senki nem képes, így Rasheed Wallace is kénytelen lesz odatenni magát a monstrum elé/alá néhány alkalommal. Persze a világot megváltani ő sem fogja. Előny: Los Angeles.
És, ha már a volt portlandi botrányhősnél tartunk… Amióta Sheed megérkezett Detroitba a Hawksból (egy szem meccset volt Atlantában), megmaradt hősnek: a botrányokat nem hozta magával, a sokoldalúságát és a védekező-tehetségét azonban igen. Ezekre szüksége is lesz, ha Karl Malone ellen is meg akarja állni a helyét az erőcsatár poszton, hiszen az öreg 41 évesen is a legjobbak közé tartozik. A Houston ellen támadásban alakított nagyot, a rájátszás további köreiben pedig lelassította vagy megfogta az utóbbi két MVP-t, Tim Duncant és Kevin Garnettet is. Wallace azonban az említett uraknál sokkal jobban dob távolról, és sokkal gyorsabb is, mint a Postás. Mindezek kiegyenlítik Malone mentális fölényét, előny: egyenlő. ---- Mindkét csapat gépezetének másik fő darabja a dobóhátvéd: Kobe Bryant és Richard Hamilton. A legjobban egy-egyező játékos a legjobb középtávoli dobó ellen. Két pontgyáros (Kobe 25, Rip 22 pont környékén termel átlagban a playoffban), akik a társakat is képesek bevonni a játékba (Bryant 5.8 gólpasszt, Hamilton 4.3-at jegyez), és kemények védekezésben is. Nagy kérdés lesz, mire lesznek képesek egymás ellen. Mindkettőjüknek szüksége lesz segítségre a másik lelassításához, hiszen míg Bryant arany-lila villámként cikázik át az ellenfél védelmén, Hamilton ezt kék-pirosban teszi meg, ráadásul közben felhasználja a társai által kreált számtalan zárást, hogy tiszta dobóhelyzethez jusson. Akinek az intenzív védekezés mellett több energiája marad a támadásokra, hatalmas lökést adhat csapatának. Ezzel együtt nincsenek egészen egy súlycsoportban, Kobe külön klasszist képvisel a ligában, így e téren előny a Los Angelesnél.
Elszántságban és győzni akarásban Malone mellett manapság Gary Payton a példakép Hollywoodban. Ő is hatalmas dollárkötegeket hagyott ott a bajnoki gyűrű lehetőségéért, és néha kissé egyénieskedő játékát is feláldozta a csapatérdekeknek megfelelően. Új szerepkörében elsősorban a védekezésre és a csapat összetartására kell figyelnie, panaszkodott is már épp eleget, hogy nem tetszik neki a rendszer. A playoffban azonban elcsendesedett, érzi a vérszagot, fogcsikorgatva küzd a sikerért. Az ő ellenfele az a Chauncey Billups lesz, aki sokak szerint a liga egyik legjobb irányítója lehet, ha kiegyensúlyozottabb teljesítményre lesz képes. A 35 éves, lassuló Payton ellen megmutathatja, hogy az utóbbi idők labdaosztogatói szerepe mellett pontokat szerezni sem felejtett el. Ha csak kicsiben másolja le azt az ámokfutást, melyet Tony Parker (San Antonio) rendezett azon az emlékezetes első két meccsen, a Lakers felkötheti a nadrágját. Előny: Detroit.
Az egyetlen poszt, amelyen nem szupersztár játszik a Jackson-gárdában, a kiscsatár Devean George-é. Az ő ellenlábasa a pályán az a Tayshaun Prince lesz, aki a tavalyi rájátszásban robbant be a köztudatba, amikor megtalálta Tracy McGrady "OFF"-gombját, aki az idén a Milwaukee ellen a playoff első körében átlagban 17 pont fölött hintett, és akin az idei Év védője, Ron Artest szintén rábukkant arra a bizonyos kikapcsoló gombra az Indiana elleni konferenciadöntőben. Igazi csapatember George is, Prince is, de – érthető módon – nem rájuk épül majd a játék. Fontos azonban, hogy a kulcspillanatokban 1-1 kosárral, vagy blokkal betegyék a részüket a közösbe (kérdezzék csak meg Reggie Millert), amire Prince-nek lesz több lehetősége, mert – szintén érthető módon – előbbre van a csapaton belüli rangsorban, mint George. Előny: Detroit.
Ha a kezdők elfáradnak, jöhetnek a cserék. A detroitiak védekezését ebben a szegmensben sem kell félteni, hiszen Mike James és Lindsey Hunter is kitűnően oldja meg ilyen feladatait, míg középen Elden Campbellre lehet számítani. Támadásban azonban már igencsak instabil lábakon áll a társulat, egyedül Corliss Williamson és Mehmet Okur talál be olykor-olykor, ez pedig kevés az üdvösséghez az ellen a Lakers-kispad ellen, amely nemcsak védekezni, hanem pontot szerezni is tud. Derek Fisher és Kareem Rush a távoli, Slava Medvedenko a közeli dobásaival, Rick Fox pedig (Fisher és Medvedenko segédlete mellett) a védekezésével kergetheti őrületbe az ellenfelet. Előny: Los Angeles.
Előttünk tehát egy olyan döntő, amiről mindenki álmodott. Két csúcsformában levő csapat, két csúcsedző, csúcssztorik, és remélhetőleg csúcsmeccsek. Izgalom, szoros eredmények, dráma és öröm (és búcsúk?). Kívánhatunk még többet? Aligha. Tipp: 4-2, bajnok a Los Angeles Lakers.
Szavazás
---- – Larry Brown még New Jerseyben kereste kenyerét, amikor bizonyos Phil Jackson kopogtatott az ajtaján – munkát kérve. Bő egy évtizeddel később, 2001-ben egymással nézhettek farkasszemet a döntőben, amelyet – természetesen – a Shaq-vezette Jackson-alakulat nyert 4–1-re.
– Bryant és Hamilton gyerekkori jó barátok, sokat játszottak már egymás ellen. Többek között az 1996-os, középiskolák közötti állami bajnokság döntőjében, amelyet Bryant nyert a Lower Merion High játékosaként Hamilton és a Coatesville Area High ellenében. "Nincs semmi új a játékában, pontosan ugyanaz a stílusa, mint a középsuliban. – mondja Kobe. – Csak éppen mindent jobban csinál." "Hihetetlen harcos, egyszerűen nincs olyan pillanat, amikor nem a maximumot nyújtja. Jó buli lesz megint egymás ellen játszani." – hangzik Hamilton véleménye.
– Hasonló cipőben jár Derek Fisher és Corliss Williamson is. "Örülök, hogy végre lehetősége van gyűrűt nyerni. De miután ez épp ellenünk adatott meg neki, mindent meg fogok tenni, hogy ne nyerje meg. Minden más esetben neki szorítanék, de így … inkább én a negyediket, mint ő az elsőt." – vigyorgott Fisher.
– Egyik csapat sem teljes értékű, nagy kérdés lesz, hogy mennyire sikerül Fisher és Malone lábait, illetve Rasheed Wallace láb- és Ben Wallace könnyebb hátsérülését kezelni. Hamilton pedig már egy ideje maszkban kénytelen játszani orrtörése miatt.
– Malone és Payton nem Shaq és Kobe négy szép szeméért hagyott parlagon egy-egy közepes kazal pénzt (összesen kb. 30 millió dollárt) és érkezett Los Angelesbe, sokkal inkább négy szép kezéért. Ők bizony bajnokságot nyerni jöttek, és ha már eddig eljutottak, nem fognak a kapuban kopogtatva megállni. Malone szerint "Megérte? Hát persze, hogy megérte!". Rick Fox erről így vélekedik: "Az az elszántság és nyerni akarás, amely belőlük árad, végigsöpört a csapaton. Újra éhesek vagyunk a sikerre, újra át akarjuk érezni a győzelem ízét!"
– Szinte az egész szezon Bryant és a Lakers ügyes-bajos dolgairól szólt. Hol Shaq lábujja, hol Malone térde, hol Payton panaszkodása zavarta meg az állandó témákat: "Bryant és a per", "Bryant és Jackson vitája", "Bryant, a szabadügynök". Nem szabad elfelejteni azonban, hogy szerződésének lejárta, vagy lelépési klauzulája miatt nem csak Kobe, hanem a csapat kétharmada távozhat a nyáron, köztük Malone, Payton, Fox, Fisher, és nem utolsó sorban Phil Jackson is. Előfordulhat, hogy utolsó együtt játszott meccseik tanúi leszünk, és megszűnik a Jackson–Shaq–Kobe dinasztia. Hogy ez mennyi plusz motivációt jelent a csapatnak, meglátjuk.
– Ami az egyik oldalon gond, gond a másikon is: Detroitban lejár Rasheed Wallace és Okur szerződése is. Joe Dumars igazgató szeretné mindkettőjüket megtartani, de nagy lesz a harc a nyáron a New Yorkkal és a Dallasszal, ugyanakkor még akár a Denver is bejelentkezhet valamelyikükért. Az általános vélekedés szerint legalább egyikük marad, és ez elég is a jövő évi újabb hosszú és sikeres rájátszásbeli meneteléshez.
Szavazás
---- A hazai előny a Lakersé, de a döntők hagyományos 2-3-2-es lebonyolítási rendje miatt a középső meccsek Detroitban lesznek.
A döntő menetrendje
Első mérkőzés: június 6., Los Angeles Második mérkőzés: június 8., Los Angeles Harmadik mérkőzés: június 10., Detroit Negyedik mérkőzés: június 13., Detroit Ötödik mérkőzés (ha szükséges): június 15., Detroit Hatodik mérkőzés (ha szükséges): június 17., Los Angeles Hetedik mérkőzés (ha szükséges): június 20., Los Angeles ----