Ha kupa, akkor pécsi kosárarany

Néhány perccel később, Englert triplája és Csákány találatai nyomán pedig már kifejezetten megnyugtató előnyhöz, amibe a soproniak eredményes támadójátéka mellett az is belejátszott, hogy pécsi részről leginkább rossz dobásokat és eladott labdákat láthattunk a mérkőzés elején.
Nehéz nem összefüggést találni Érika játéka és aközött, hogy a PVSK játékosai által elkövetett bakik száma radikálisan csökkent. A brazil ugyanis a hatodik percben került a pályára, és ekkortól kezdett el csökkenni a különbség, mi több, az első negyed hajrájában már a baranyaiak előnyét jegyezhettük fel – no meg a csokibőrű légiós hetedik pontját. És még hátra volt a slusszpoén pécsi részről, mivel Iványi a játékrész legutolsó másodpercére tartogatott egy demoralizáló hárompontost.
Folytatta remeklését az első kisszünet után is a címvédő, Vilutyté triplájával már hét ponttal tartottak előbbre a fekete-fehérek, úgyhogy Meszlényi Róbert, a Postás edzője elérkezettnek látta az időt egy időkérésre. Öt pont jelezte Eördöghék részéről, hogy bizony ők nem szeretnének leszakadni, de a Pécs ekkor már nagyon magas fordulatszámon pörgött, így egyenlíteniük nem sikerült a zöld-fehéreknek. Sőt. A palánk alatt sokkal határozottabb Rátgéber-együttes a második negyed derekán egy 6–0-s szériának köszönhetően nyolc ponttal meglógott, és bár innen megint felkapaszkodott kettőre a bajnokság jelenlegi első helyezettje, a nyolcegységnyi különbség visszaállt a mérkőzés felére. És hogy kinek köszönhetően? Két nevet említenénk: Iványiét és Ujváriét. Előbbi egy kettő plusz egyes kombinációval borzolta a soproniak idegeit, utóbbi pedig bevágott egy hárompontost. "Természetesen” ő is a dudaszó pillanatában…
Mintha nem lett volna elég baja a Postásnak, a második félidő azzal kezdődött, hogy Ambrus megkapta az ötödik személyi hibáját. Az amúgyis meglehetősen szűkös keretből dolgozó Meszlényi Róbert együttese egyik alappillérét vesztette el a személyében, rögtön ezt követően egy Iványi-tempóval tízre nőtt a baranyai előny, és ez a távolság sokáig állandósulni is látszott a felek között. Mígnem változtattak a védekezésükön a zöld-fehérek, és ez meghozta az eredményét, szorossá tették az eredményt, a harmadik játékrész utolsó percében már csak hárommal vezetett a MiZo. De ki nem találnák, mi következett ezek után. Egy újabb "negyedzáró” pécsi hárompontos, amit ezúttal Károlyi dobott. Ez volt egyébként a válogatott bedobó első kosara a mérkőzésen.

A Postás-lányokat azonban még ez sem törte meg, a zárófelvonás elején tovább kapaszkodtak, araszolgattak egyre közelebb ellenfelükhöz.
Érezte a szektornyi pécsi B-közép, hogy bajban vannak a kedvencek, mert bár vezettek Iványiék, belekezdett a "Mindent bele!” skandálásába. Eközben a diósgyőri drukkerhad egy emberként szurkolt csapatuk egy nappal korábbi legyőzőjének, és hatalmas üdvrivalgással vette tudomásul, hogy Csákány révén átvette a vezetést a Postás. Már csak három perc volt hátra, és másodpercről másodpercre nőtt a feszültség a csarnokban. Ám a kiélezett szituációkban oly rutinos pécsiek keze nem remegett meg, a fordításra négy gyors ponttal válaszoltak, majd az utolsó percben 61–60-as baranyai vezetésnél Vilutyté jutott két büntetőhöz. Az egyiket elhibázta, támadhattak a soproniak, ám náluk is elrontott egyet a számára megítélt szabaddobásokból az amerikai Barnes. És ezzel ki is alakult a végeredmény, mert a legvégén a PVSK lenyelte a labdát, vagy ha úgy jobban tetszik, a hátrányban lévő Postás nem tudta megszerezni azt.
A Pécsi VSK viszont ezzel megszerezte az aranyérmet a Magyar Kupában. Sorrendben hetedszer egymás után. Nem kell ecsetelni, mekkora bravúr ez.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Mind a két csapat nagyon akarta a sikert, különböző okok miatt. Az, hogy zsinórban hetedszer sikerült megnyernünk a kupát, fantasztikus sporttörténelmi győzelem. Szeretném azt is megköszönni a szenzációsan játszó játékosaimnak, hogy embert faragtak belőlem – hiszen ezzel az aranyéremmel beértem feleségemet, Csák Magdit, már én is tizenkét győzelmet számolhatok. Köszönöm szépen!
Meszlényi Róbert: – Sajnos ezúttal sokkal tompábbak voltunk, mint az elődöntőben, ám azt hiszem, mindez érthető. Küzdeni tudásunk azonban ismét megmutatkozott, a döntőhöz méltó teljesítménnyel rukkoltunk ki, és ha egy kicsit több szerencsénk van, akár győzhettünk is volna. Gratulálok a lányoknak!


A PVSK-tábor a hetedik mennyországban

Az angyali mosoly nem hatja meg Benczur sporttársat. Hiába próbálja Papp Krisztina a harmadik minutum végén "rákenni a balhét” Branzovára, hiába fortélyoskodik a Postás centere, a bírót nem hatja meg, a "tejes” lányok javára ítélkezik. A bolgár hölgy rögvest egy tökéletes tempóval áll bosszút a trükkért, első ízben talpra ugrasztva az elődöntőhöz képest duplájára hízó miskolci PVSK-s különítményt.
Ugrik persze a diósgyőri mag is, rigmus egy, rigmus kettő, a lavina megállíthatatlan.
Kölcsönös mutogatás veszi kezdetét, a "Gyere ide, ha mersz!” magasröptű eszmecsere a hangulatfelelős orrát is csípni kezdi.
Láss csodát, a mikrofonba üvöltő kérés nyitott fülekre talál: a "Hajrá Pécs!” és a "Hajrá Diósgyőr!” buzdítás veszi át a kiabálós szerepet.
Hogy a baranyaiak a sporttörténelmi győzelemre aspiráló Postás-hölgyekkel tusakodnak? A diósgyőri szurkolókat nem zavarja. Ôk ugyanis, mint mondják, nem fognak a zöldekért szorítani, különben is, pont a Meszlényi-alakulat "Eördöghi” játékának köszönhetik, hogy kedvenceik nézőként vesznek részt az aranyderbin.
Így hát marad az ellendrukkolás. Jobb híján. Ez hol a soproni pontok megtapsolásán, hol az elrontott baranyai kísérletek gúnyos kinevetésén, hol a miskolci hölgykoszorú éltetésén, hol pedig a módfelett utált pécsiek szidásában nyilvánul meg.
Az idő múltával aztán csak belefárad a hazai "B”-közép az egészbe, és miután Postásért szorító egyéneket keresve sem találni a csarnokban, a fekete-fehérre mázolt, a legkülönfélébb sálakkal, dobokkal és helyenként merész fantáziára valló transzparensekkel felszerelkező vasutashívek öröme jelenti az unikumot.
Odabent a parketten sincs ez másként, hol kevesebbel, hol többel jár előbbre a MiZo, száguld, robog az aktuális cél felé.
Papp Kriszti sem mosolyog már, igyekszik ő szakadatlanul, a hátára veszi csapatát, lepattanókat kapar össze, a végsőkig életben tartva ezzel reményeiket. Új életre kel azonnal a szunyókálásból ébredő diósgyőri csoportosulás, Eördögh ziccerénél ördögi a hangulat, döbbenetes a fordulat.
Angyali csapat a Postás, ám a záró akkord újra a pécsieké, ők jutnak a mennyországba.
Ráadásul zsinórban a hetedik alkalommal. Ez már több, mint angyali…