Nemes bosszút állt a Postás

Azért ez már mindjárt más.
Mindjárt más, mint a két csapat másfél héttel ezelőtt lejátszott emlékezete bajnoki mérkőzése, amikor is kiütéssel, 81–55-re nyert a DKSK az akkor még veretlenül listavezető Postás ellenében. Pedig ugyanaz a helyszín, még a két játékvezető is, no meg persze a csapatok.
De utóbbiak csupán névleg.
Az akkor csak vergődő, cserélni is alig tudó Postás ugyanis erre a szerdára nagyon felszívta magát, vagy úgy is mondhatnánk, rendezte sorait. Ez látszott már a zöldek első két támadásából is, amikből öt pontot hoztak össze, tehát mind a kettőt eredményesen fejezték be, és bár a két legrutinosabb alapembere, Csávás és Balogh találataival fordított a házigazda, uralkodása csupán pünkösdi királyság volt. Meszlényi Róbert játékosait nem zökkentették ki a ritmusból a diósgyőriek hibátlan triplái, a nézők bekiabálásai, sőt még az sem, hogy a találkozó első öt személyi hibáját ők kapták. Holott ez akár érzékenyen is érinthette volna őket, mivel egyetlen irányítójuk, Englert neve mellett az ötödik percben már három fault állt a jegyzőkönyvben, őt azonban ez a legkevésbé sem feszélyezte a későbbiekben – Gaitheréket viszont valami zavarhatta, mert az első negyedben öt büntetőt is elhibáztak.
A hibázás szó, mint olyan, ezzel szemben jószerével ismeretlen fogalom volt eközben odaát, mert a soproniak mezőnybeli dobószázaléka a számítógépes statisztika szerint rendre hatvan és hetven között mozgott, vagyis nagyon pontosan kosárlabdáztak támadásban Eördöghék. Ezzel párhuzamosan a védekezésük is percről percre jobban összeállt, ami elbizonytalanította a borsodiakat. Az első játékrész hajrájától teljes mértékben eluralkodott a tanácstalanság a DKSK-n, alig tudott a négyes döntő rendezője pontot dobni a soproniaknak, vagy ha nagynéha mégis, akkor szerencsés szituációkból. Csak talált gólokkal pedig nem lehet meccset nyerni…
Így jutottunk el az első félidő végéig, amikorra kereken tízpontos különbség alakult ki a két csapat között – hogy nem a hazaiak vezettek, azt a közönség elhalkulásából is ki lehetett találni. És a diósgyőri drukkerek ekkor még nem is sejtették, mi vár kedvenceikre a fordulás után: a harmadik negyed első tizenegy pontját ugyanis a Soproni Postás dobta! Szemre is tetszetős, és legfőképpen eredményes csapatjáték vendégoldalon, amolyan "ahogy esik, úgy puffan”-típusú grundkosárlabda a másikon, ennek nem is lehetett más az eredménye, mint a látogató magabiztos vezetése.
De persze a Diósgyőr Diósgyőrben nem adhatta fel. Még a 23. percben, 21 pontos Postás-előnynél sem. Nagyban megnehezítette azonban a dolgát, hogy külső sorát szinte teljesen kivették a játékból Csákányék, így a pontszerzés a sokat rontó Gaither, Burse-párosra hárult. Becsületükre legyen mondva, az amerikaiak derekasan küzdöttek, ám csak nagyon lassan sikerült farigcsálniuk a hátrányból a miskolciaknak, miközben a hátralévő idő vészesen fogyott. Mármint számukra vészesen.

Mert ugye Eördöghéknek meg éppen az volt a céljuk, hogy mihamarabb leperegjenek a hátralévő percek, ennek megfelelően a hajrában már visszább fogta kicsit addigi félelmetes tempóját a Postás. A szurkolók meg a hangerőből vettek vissza, amikor a sokadik hazai felzárkózási kísérletet sem koronázta siker. Ekkor már a szerencse sem a DKSK mellett állt, mert jó néhányszor szinte a gyűrűből perdültek ki Szemerédiék labdái, de akik ebből esetleg azt a következtetést vonnák le, hogy nem érdemelte meg a győzelmet a Postás, azoknak annyit tudunk üzenni, ne tegyék.
Remek teljesítményükkel a zöld-fehérek rászolgáltak a döntőbe jutásra. Hátha valamely tehetős cég figyelmét éppen ez az eredmény kelti fel…

Mestermérleg
Milen Vukicsevics: – Köszönjük a közönség segítségét, a szurkolóink nélkül még ennyire sem futotta volna. Sajnálom, hogy nem okoztunk örömet, talán túl nagy volt a tét számunkra, és ez nyomasztólag hatott.
Meszlényi Róbert: – Először is azzal kezdeném, nagyon örülök, hogy ennyien voltak a csarnokban. Noha természetesen nem nekünk drukkoltak, így is felejthetetlen volt a hangulat. Ennél persze jóval nagyobb öröm számomra, hogy nyert a csapat, hogy visszavágott a bajnoki vereségért. Remélem, maradt annyi erőnk, hogy méltó ellenfelei legyünk a Pécsnek, sőt akár le is győzzük.