Férfi kézi: Balatonfüred? Császár Gábor nem zárja ki a hazatérést

„Egy-két hét kellett, amíg lezajlódott bennem ez az egész – utalt a magyar válogatott játékos a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetre, és arra, hogy a svájci bajnokságnak a helyi szövetség a fertőzés megjelenésével azonnal véget vetett. – Sokkal jobb, hogy már az elején megtudtuk, hogy vége a bajnokságnak, mint ha két hónapon keresztül megpróbáltam volna formában maradni, és aztán mondták volna, hogy ebből nem lesz már semmi. Mondjuk úgy, hogy elfogadtam ezt a helyzetet, és hamar alkalmazkodtam is hozzá. Ami zavar, hogy nem tudom, meddig tart ez a bizonytalanság.”

„Nagyon gyorsan találtam egy újabb célt magamnak, elkezdtem egy félmaratonra készülni, az erdőben szép nagy köröket tudok futni, és ez elveszi tőlem azt az energiát, amit az edzések szoktak. Találtam egy programot az interneten, az alapján készülök heti öt-hat edzéssel” – folytatta Császár, aki nemcsak a pályán, hanem az oldalvonal mellett is dolgozik a Schaffhausen sikereiért, elkezdett ugyanis edzősködni a klub második számú csapatánál.

A 36. életévét június közepén betöltő, 2015 óta Svájcban élő irányító próbált pozitívumot találni a jelenlegi szituációban.

„Örülök, hogy nem most jár le a szerződésem, mert ez a helyzet abbahagyathatná velem a kézilabdát. Beszéltem néhány menedzserrel és más csapatok játékosaival, rengeteg helyen azért küzdenek, hogy ezt a pár hónapot valahogyan túléljék. Az állam átvállalta a fizetésünk nyolcvan százalékát, ami rettenetesen nagy segítség a kluboknak. Remélem, hogy a következő egy évben a kézilabda- és a sportpiac is magára talál, mert jelenleg nem érzem fontosnak a munkámat. Úgy terveztem, hogy amíg a testem engedi, próbálom a maximumot beletenni a kézilabdába, nem szeretnék még levezetni. Ha pedig nem, akkor az ember hamar belátja, hogy nincs értelme tovább húzni, de egyelőre úgy látom, hogy van értelme.”

Császár Gábor a jövőjéről is beszélt. Szavaiból arra lehet következtetni, nem biztos, hogy Svájcban szeretné befejezni a pályafutását,

„Tervek, gondolatok vannak, mindenkinek új szituáció, amikor karrierje végéhez közeledik. Amíg tudom, szeretném élvezni a kézilabdát. Kényelmes helyzetben vagyunk, s bár a svájci bajnokság színvonala nem üti meg a Bajnokok Ligájában szereplő Veszprém és Szeged szintjét, de azért nem vagyunk annyira messze tőlük. A család szempontjából fontos (Császár Gábor feleségével, valamint ötéves kislányával és egyéves kisfiával él Svájcban – a szerk.), hogy országon belül legfeljebb kétórás túráink vannak, de néha hiányzik Magyarország és a család közelsége. Van olyan gondolatom, hogy az edzősködés miatt még egy évet itt maradok, és utána olyan helyre igazolni, ahol edzőként is tudok tanulni. Olyan trénerhez szívesen elmennék, akiről jókat hallok, például Spanyolországba egy jó csapathoz, de harminchat-harminchét évesen nyilván nem a Barcelona a cél. A család miatt viszont nem biztos, hogy érdemes még egy-két évet kalandozni.”

„És vajon szóba jöhet a magyarországi folyatás is?” – szólt a kérdés Császárhoz.

A magyar válogatott játékos úgy felelt, igen, de alaposan meg kellene fontolnia, hogy melyik csapathoz igazolt, mert Budapesten van üzletük a feleségével, ezért a klubváltásnál szempont lehet, hogy fővárosi vagy a környéki együttest válasszon. Konkrét klubként ugyanakkor egy vidéki együttest, a Balatonfüredet nevezte meg, melynek irányítását korábbi dunaújvárosi edzője, György László veszi át a nyáron, és a szakmai stábban helyet kap majd Imre Vilmos is.

„Régen jöttem már el otthonról, az emberek talán már nem is emlékeznek rá, hogyan lőttem annak idején az elhajlásos lövést. Örülnék, ha bele tudnék szippantani még kicsit a magyar kézilabdalégkörbe” – zárta mondandóját Császár.

A TELJES BESZÉLGETÉST A LEJÁTSZÓRA KATTINTVA, 1:02.14-TŐL TEKINTHETI MEG!