Csapatmunka, stabilitás, feltörekvő fiatalok – hazatérő kézisünk a francia sikerekről

A szezon végével négy meghatározó légiósa – a rutinos kapus Richard Stochl mellett Radoslav Antl, Andrej Petro és Igor Radojevics – is elhagyja az NB I-ben 9. helyen záró Eger SBS Eszterházyt, így a nyáron Tóth Edmond vezetőedzőnek újjá kell építenie csapatát. Az együttesben a következő idénytől fontos láncszem lehet Rédei István: a jobbátlövő a Franciaországban töltött hat évad után tér vissza a honi élvonalbeli bajnokságba. Rédei István: a jobbátlövő a Franciaországban töltött hat évad után tér vissza a honi élvonalbeli bajnokságba.

„Lett volna kint is újabb lehetőség, ám az egri vezetőség rendkívül kitartónak bizonyult, mert már korábban többször megkeresett, és most úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatát – mondta hazatéréséről a Nemzeti Sport Online-nak a 34 esztendős Rédei. – A család és a barátok közelsége, a környezet volt a leginkább meghatározó a döntésemben, ám elárulhatom azt is, hogy rendkívül szimpatikus az Eger szisztematikus építkezése. Bízom benne, hogy megtalálom a helyem a klubnál, ugyanis három-négy évig még a pályán képzelem el a jövőmet.”

HAT ÉV, HÁROM FRANCIA ÁLLOMÁS

A balkezes lövő 2012-ben Tatabányáról szerződött Franciaországba, ahol előbb a Dijonban, majd a Cesson-Rennes-ben játszott – előbbi és utóbbi csapattal is egy szezont szerepelt az első osztályban –, míg az elmúlt három idényben a másodosztályú Cherbourg volt az otthona. Utóbbi klubbal a bő egy hete véget ért idényben a leggyengébb bennmaradó helyen végzett a bajnokságban. „Az a helyzet, hogy a szörnyű első félév után ezt is értékelnünk kell. Januárban a legutolsó helyről vártuk a szezon második felét, ám aztán elkezdtük gyűjteni a pontokat, és ugyan a tizenkettedik hely az előzetes várakozások alapján nem jó eredmény, ennek is örülhetünk, ugyanis két körrel a vége előtt még a bennmaradásunk sem volt biztos” – vázolta fel az aktuális idényt a pályafutása elején, debreceniként a válogatottba is többször meghívót kapó játékos.

A francia ProD2 kiegyenlítettségét jól mutatja, hogy a Cherbourg mögött végző Billere és Besancon 9, illetve 7 győzelemmel zárt a 14 csapatos bajnokságban, míg a Cherbourg-nak a 8 győzelme és 13 veresége mellett 5 döntetlenje is volt. „A szezon második felét úgy kezdtük, hogy kilenc meccsből nyolcon pontot szereztünk, és a dobogósok otthonában (a Chartres, a Dijon és az Istres – a szerk.) egyaránt döntetlent játszottunk úgy, hogy a meccsek képét tekintve inkább nekünk állt a zászló. Szóval ez tényleg az a bajnokság, amelyben egyik csapat sem mehet biztosra a másik ellen. Összességében még is azt kell mondanom, hogy a gyatra első félév miatt rossz szájízzel fejeztük be az idényt” – fogalmazott Rédei.

A jobbátlövő a csapat harmadik legeredményesebbjeként 81 gólt szerzett az idényben, a támadójátéka értékelésekor mégis volt némi hiányérzete. „A kiállításokat leszámítva nagyrészt hatvan perceket játszottam, és támadásban, védekezésben egyaránt pályán voltam. A gólok számával alapvetően nem vagyok elégedetlen, de az igazság az, hogy nem a jobb oldalról szólt a taktikánk, a beállónak kiosztott gólpasszok pedig nem jelennek meg a statisztikában. Ugyanakkor a klubról összességében el kell mondanom, hogy jól éreztem magam itt, sikerült beilleszkednem a csapatba, és a közönség is megszeretett. A szurkolókról egyébként is csak jót tudok mondani, szinte mindig telt ház, 2600 néző előtt játszottunk, és még tízgólos hátrányban is úgy tudtak örülni egy-egy gólunknak, mintha vezetnénk. Remek érzés és megtisztelő volt ilyen tábor előtt szerepelni.”

A SZERETHETŐ KISVÁROS

Az átlövő összességében is pozitív történetként értékeli karrierje franciaországi részét: játszott a világ egyik legerősebb bajnokságában, a második vonalban töltött dijoni évadjában a legjobb jobbátlövőnek is megválasztották. A Cesson-Rennes-ben ugyan nem hagyták kibontakozni, egy esztendővel később viszont a Cherbourg-ban ismét magára talált. „A spanyolországi, társasági központú élet annak idején nagyon tetszett, ám az ottani időszakot eléggé meghatározta, hogy nem kaptunk fizetést – emlékezett vissza Rédei, aki a Tatabánya előtti időszakát megelőzően játszott Spanyolországban is, az eibari JD Arratéban. – Franciaországban mások az emberek, de a kisvárosokban jóindulatú a közeg. Dijonban nem tapasztaltam semmi kirekesztést, nagyon kedvesen fogadtak, pedig akkor még nem beszéltem a nyelvet, csak néhány szót, amit előzetesen megtanultam. Mindig angolul szóltak hozzám, ezért egy idő után már nekem kellett jeleznem, hogy mehet a francia is, hogy tudjak fejlődni. Cessonba már új párommal költöztem, és szakmailag nehezebb volt az életem, mert az akkori edzőm szinte a kapu felé sem engedett nézni.”

Cherbourg ehhez képest felüdülés volt számára, magánéletileg és szakmailag is megtalálta a számításait. A sorozatunk egyik korábbi részében már bemutatott Fülöp László révén magyar csapattársa is volt, s Normandia kiváló lehetőségeket kínált a szabadidő aktív eltöltésére a remek kiránduló és túrázó helyekkel, valamint a tengerparti sétákkal és biciklizésekkel. „Cherbourg szerethető kisváros, kedves, barátságos emberekkel, ami nem mindenhol általánosan jellemző a franciákra. Jól éreztük magunkat a párommal, aki korábban szintén sportoló volt, profi szinten röplabdázott" – árulta el a kézilabdázó.

CSAPATMUNKA A SIKEREK ALAPJA

Rédei Franciaországban megtapasztalhatta a francia élvonal küzdelmeit és testközelből figyelhette meg azt is, miként épül fel az elmúlt évtized leginkább meghatározó válogatottja. Az LNH Division 1 a hétvégén három csapatot is delegál a Bajnokok Ligája final fourba, erről is megkérdeztük Rédei véleményét.

„Még minket is meglepett ez a menetelés. Kíváncsi is vagyok, hogy mikor tudják majd ezt megismételni… Ugyanakkor a lerakott teljesítmény alapján nem érdemtelenül jutott Kölnbe a Nantes, a Montpellier és a PSG sem. Csapatonként lebontva egyértelmű, hogy a párizsiaknál vannak a legnagyobb egyéniségek, extraklasszisok alkotják, és úgy vélem, hogy az eddigi szezonokhoz képest most játszanak a legjobban, esélyesei a BL-nek. Ugyanakkor a Montpellier és a Nantes is fantasztikus csapatmunkát nyújt, elképesztő nézni, hogyan küzdenek minden egyes labdáért, és játékban is nagyon magas színvonalat képesek hozni, hiszen ne feledjük, hogy a Montpellier a Barcelonán keresztül jutott be a final fourba, és a győzelme egyáltalán nem volt véletlen" – emlékeztetett a magyar átlövő. És bizony a Montpellier-nek akár a francia bajnoki címre is jó esélye volt egészen addig, amíg kedden nem kapott ki egy góllal a Saint-Raphaël otthonában.

„A gazdasági különbségek egy része eltüntethető csapatjátékkal, de a francia első osztályban már jobban kirajzolódnak az erőviszonyok, mint a második vonalban. Általánosságban mégis elmondható, hogy mindenhol biztos anyagi háttér jellemző, illetve gyors támadásokra szerveződő játék. Kívülről az is látszik, hogy utánpótlásfronton folyamatosan jó eredményeket érnek el, és összességében nagyobb a merítési lehetőség. Az éljátékosok olimpiákon, világbajnokságokon, klubszinten pedig a BL-ben edződnek. Bár teljes rálátásom nincs, az utánpótlásukban sem látszik varázslat, a másodosztályban például nincsenek akadémiák, viszont már az általános iskolásokat is csapatokba terelik, és a csarnokokban edzhetnek. Az látszik, hogy miközben nálunk az utánpótlással otthon valami nincs renden, itt folyamatosak jönnek az eredmények” – összegzett Rédei.

FÉRFI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
NÉGYES DÖNTŐ, KÖLN, LANXESS ARÉNA
ELŐDÖNTŐ
Május 26.
15.15: Nantes (francia)–PSG Handball (francia) (Tv: Sport1)
18.00: Vardar Szkopje (macedón)–Montpellier (francia) (Tv: Sport1)

HELYOSZTÓK
Május 27.
15.15: bronzmérkőzés (Tv: Sport1)
18.00: döntő (Tv: Sport1)