A bajnoki bronzérem megtartása a minimális cél Tatabányán

„Szeretnénk Tatabányára hozni olyan fiatalokat, akik potenciálisan válogatottak lehetnek. Ehhez persze le kell tenni valamit az asztalra. Tavaly még nehéz lett volna, viszont ilyen szezon után megnyíltak számukra az ajtók és a lehetőségek. Csak olyan játékosokban szeretnék gondolkodni a jövőben is, akik fejlődőképesek, és ők is igazán ezt akarják – mondta Tóth Edmond, aki nagyon örült, hogy a klubnak a rajt előtt három bajnokcsapat részvételével sikerült erős nemzetközi tornát rendeznie. – Előtte a felkészülés során többféle stílusú külföldi csapattal találkoztunk, sokat tanultunk és több hibát láttunk, ami jól jött. Erős ellenfelekkel kezdtünk, így vereségek követték egymást, ezt követően jött a Celje elleni bronzmérkőzés hazai közönség ellen. A csapat nagyon szeretett volna bizonyítani, ez látszott is. Rosszul kezdtük a mérkőzést, kicsit görcsösen játszottunk, de ezen átbillentünk, hétgólos hátrányt ledolgozva az utolsó percben győztünk. Látszott, hogy nagyon akart mindenki, és ez nekem egyértelműen a tavalyi idény juttatta eszembe, amikor rengeteg meccset nyertünk meg így, hogy az utolsó öt-tíz percben fordítottuk meg az állást. Ez az igazi nagy siker, hogy amikor nem megy a játék, akkor addig mész, amíg felőrlöd az ellenfelet.”

A legutóbbi idényt még Szegeden töltő Bodó Richárd a visszatérésről is beszélt: „Visszatértek a régi emlékek, hiszen néhány edzés erejéig a régi Földi Imre-csarnokban voltunk, amely a korábbi tatabányai időszakom alatt az otthonunk volt. Igyekeztem lezárni a Szegeden történteket, végigdolgoztam a nyarat, most már teljes erőbedobással edzem és a Tatabánya sikeréért harcolok. Örülök, hogy Tóth Edmond bízik bennem, és szeretnék a teljesítményemmel bizonyítani. A számos csapatösszetartó programnak köszönhetően nagyszerű a hangulat, összetartó a közösség, és a magyar nyelvű viccelődések már nagyon hiányoztak, szinte elszoktam ettől, ez Tatabányán remekül működik.”