– A bajnoki döntő mindhárom mérkőzése hatalmas csatát hozott, hogyan élte meg a mindent eldöntő összecsapást?
– Nagyszerű találkozón csodálatos trófeát nyertünk – jelentette ki Xavier Pascual, a Veszprém spanyol vezetőedzője. – Ha az egész idényt nézem, megérdemelten lettünk bajnokok, mert az első helyen zártunk huszonhat fordulót követően, aminek köszönhetően kiharcoltuk a hazai pálya előnyét a döntőben, az első és az utolsó meccset is a One Veszprém Arénában játszhattuk. A múlt szerdai, szegedi vereségünket követően elmondtam, hogy ellenfelünk jobb volt nálunk, ezúttal viszont föléjük nőttünk, megérdemelt a sikerünk.
– Hogy látta a kispadról, mi döntött ezen az utolsó meccsen? Több alkalommal is ellépett ellenfelétől a Veszprém, de a Szeged rendre visszazárkózott, kivéve a hajrában.
– Nagyon mozgalmas összecsapás volt, azt emelném ki, hogy a védekezésünk kiválóan működött. Palasics Kristóf sorozatban háromszor is védett a mérkőzés vége felé, ez a pillanat bizonyult döntőnek, mert így megőrizhettük a kiépített előnyünket. A Szegednek előtte megvolt a képessége, hogy visszajöjjön, Mikler Roland is kiválóan teljesített, mindig nehéz egy ilyen erős csapattal játszani.
– Mennyire látta a fejlődés jeleit együttesén?
– Alig ért véget a bajnokság, ilyen hamar nem könnyű levonni a következtetéseket. Jó irányba haladunk, de oda kell figyelni arra, ki van közel hozzánk. Álláspontom szerint ez a mostani Szeged más, mint öt-hat évvel korábban, tudtuk, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, de az én csapatom hihetetlen teljesítményt mutatott vasárnap, a hiányzók ellenére is nyertünk, és azt láttam, végig küzdöttünk. Ha veszítettünk volna, mindenki nagyon csalódott és szomorú lenne.
– Ez volt az első veszprémi idénye, a bajnoki cím mellett a klubvilágbajnokságot is megnyerték, viszont a kupadöntőben alulmaradtak, és a Bajnokok Ligájában sem sikerült a négyes döntőbe jutni, pedig nagyon közel állt ehhez a csapata. Mennyire elégedett?
– Nem vagyok az, és soha nem is lehetek, attól függetlenül, hogy mit nyertünk. Mindenhol elsők akarunk lenni, ugyanakkor az is lényeges, hogy felismerjük, ki is az ellenfelünk. A Szeged áprilisban megérdemelten megvert bennünket a kupadöntőben, ez a vereség rávilágított arra, hogy fejlődnünk kell. Aztán a BL negyeddöntőjében egy gól döntött az erős Magdeburg ellen, csalódott voltam, de azt nem állíthatom, hogy a játékosaim ne küzdöttek volna, büszke lehetek rájuk. Ha az összképet nézem, ez a hozzáállás két mérkőzést leszámítva megvalósult, a kivétel az őszi, Sporting elleni idegenbeli, 39–30-as vereség és a múlt heti szegedi találkozó. Az igazi problémát az jelentette, hogy szűk a keretünk, több játékosra lenne szükségünk, nem játszhatunk döntőt csupán három átlövővel.
– Lát esélyt a keret bővülésére a nyáron?
– Meglátjuk, de remélem, hogy igen.