Jérémy Toto: Nem volt stratégia, csak a labda és a szívünk      

Visszatért a tűz a világ egyik legnagyobb kézilabda-rangadójába. Noha még nem járunk ugyanazon a szinten, mint a 2005–2008 és a 2016–2022 közötti esztendőkben, de az elmúlt napokban ismét forrt a levegő a Szeged–Veszprém bajnoki döntőben. Nem kérdés, az érzelmek túlcsordulásához az kell, hogy a két csapat újra hasonló játékerőt képviseljen. Ez a mostani évadban ismét megvalósult, Xavier Pascual, a Veszprém vezetőedzője pedig egyenesen kijelentette, jelenleg a Szeged a jobb csapat.

A Tisza-partiak legutóbb a 2018–2019-es idényben győzték le háromszor a nagy riválist, amellyel szemben tavaly novemberben egy kilencmeccses, másfél éven át tartó vereségsorozatot szakítottak meg. Aztán két hónapja a Magyar Kupát is elvitték az Építők elől, amelynek vasárnapig össze kell szednie magát, különben úgy jár, mint 1987 óta egyszer sem: mindkét itthoni trófeát elbukja.

A Veszprémből a szerdai mérkőzésen hiányzott a vezéregyéniség, talán csak Ludovic Fabregas tudott meghatározó teljesítményt nyújtani. A Szeged úgy nyert 32–28-ra, hogy miután a második félidőben hét góllal meglépett, a találkozó utolsó harmadában már nem volt kérdés, hogy lesz harmadik meccs a párharcban. Gleb Kalaras 11. percben kapott piros lapja nem úgy befolyásolta az események alakulását, ahogyan arra számítani lehetett. A hazaiak onnantól kezdve elképesztően küzdöttek, beleértve az orosz játékos helyére érkező Jérémy Totót is, aki világklasszis teljesítményt nyújtott hármas védőként.

 „Ez nem az én, sokkal inkább a csapat érdeme – válaszolta arra a kérdésünkre a francia kézilabdázó, hogy szerinte is az ő beállása jelentette-e a kulcspillanatot. – Egész héten erre készültünk, ennek megfelelően mindenki nagyon koncentrált. Hihetetlen energiával játszottunk, minden ezen múlt. Mikler Roli is bemutatott néhány védést, és éreztük, hogy a közönség milyen fantasztikusan szurkolt nekünk.”

Toto kiemelte, hogy ebben a felfokozott érzelmi állapotban és légkörben, ami a Pick Arénában uralkodott, a játékvezetőket egy pillanatig sem szabad hibáztatni. Ők is ugyanúgy legjobb tudásuk szerint tették a dolgukat, mint ahogyan a Szeged és a Veszprém játékosai. Arra, hogy a 34–32-re elveszített első találkozóhoz képest milyen stratégiai változtatásokat eszközölt a szakmai stáb, így felelt:  „Őszintén? Nem volt stratégia, csak a labda és a szívünk. Teljes szívből játszottunk, ez hozta el a sikert. Minden csapattársam megmutatta, hogy ezen a szinten is versenyképes. Ugyanezzel a hozzáállással kell pályára lépnünk vasárnap is – érzelem, szív és ész. Ezek a legfontosabbak” – tekintett előre a 33 éves beálló.

Míg a veszprémi meccsen Janus Smárason, ezúttal Lazar Kukics volt igazán elemében a szegedi irányítók közül. A túloldalon Agustín Casado már éppen belejött volna, amikor egy szabálytalanságért kiállítást kapott. A labda ritkán ment le a szélre, ezen a poszton a Szeged szintén mérföldekkel jobb teljesítményt nyújtott: Mario Sostaric és Sebastian Frimmel is megbízhatóan szórta a gólokat, de a mindhárom helyzetét gólra váltó, 2007-es születésű Gáncs-Pető Mátéra sem lehetett panasz.

Érdekesség, hogy a finálé két meccsét annyival nyerte meg a győztes csapat, ahány hétméterest a vesztes fél kihagyott. Múlt hét pénteken a két szegedi, majd öt nappal később a négy veszprémi hiba is sorsdöntőnek bizonyult. Legutóbb a 2016-os Magyar Kupa-döntőben volt hetespárbaj a klasszikuson, akkor az Építők örülhetett.

Lazar Kukics, a Szeged irányítója:

„Kemény meccs volt rengeteg kontaktussal. Mindkét csapat agresszívan játszott, de taktikailag mi voltunk a jobbak. Csupán néhány apróság döntött, a kritikus pillanatokban a védekezésünk is jól működött. Igazi csapatként nyertünk, a kapusoktól az utolsó játékosig mindenki kitette a szívét-lelkét. A szurkolók óriási energiát adtak nekünk, amit mindig győzelemmel szeretnénk meghálálni. Vasárnap az utolsó másodpercekig kiegyenlített meccsre számítok, amelyen képesek vagyunk még a mostaninál is jobb teljesítményt nyújtani. Ha így lesz, hazahozzuk a trófeát Szegedre.”