Per Johansson: Edzői pályafutásom egyik legjobb meccse volt a Fradi elleni győzelem

– Tavaly augusztusban, az új játékosok bemutatásakor arról beszélgettünk, milyen célokkal vág neki az idénynek az ETO, amely tavaly megnyerte a Bajnokok Ligáját, viszont itthon trófea nélkül maradt. Azóta a Magyar Kupa-döntőt ugyan elveszítették, de a BL-ben megvan a négyes döntő, és a Ferencváros 32–24-es legyőzésével a bajnoki cím is karnyújtásnyira került. Akkor azt mondta, vissza akarja hozni Győrbe a serlegeket. Mennyire elégedett azzal, ahol most tartanak?     
– Először is, a három arany megszerzését a klub vezetősége határozta meg… – válaszolta Per Johansson, a Győr svéd edzője. – A kupa elvesztése katasztrofális volt, hiszen szinte már a kezünkben érezhettük a trófeát, mégis kicsúszott. Hét új játékos csatlakozott a kerethez, az idő segített, és mostanra már luxusproblémákkal küszködöm…

–  Mit ért ezalatt?     
– A Ferencváros ellen például Linn Blohm, Emilie Hovden és Bo van Wetering is a lelátón ült. Összeállt a keretünk, rengeteg kiváló játékosunk van kimagasló képességekkel. Meg akarjuk nyerni az idényből hátralévő négy mérkőzésünket. Hiba lenne alábecsülni az Alba Fehérvár és a Budaörs csapatát, különben „cseszhetjük” az egészet. Nagy lépést tettünk a bajnoki cím felé a Ferencváros nyolcgólos legyőzésével, de még nem nyertük meg az aranyat. Továbbá rendelkezünk azzal a képességgel is, ami a BL-címvédéshez szükséges, a lányok megmutatták az elmúlt hétvégén, mit tudnak. Talán edzői pályafutásom egyik legjobb mérkőzése volt az FTC elleni diadal.

– Miért?     
– Már az első félidőben kiválóan játszottunk, megvoltak a helyzeteink, Bruna de Paulának például nyolc ziccere volt. A hét a hat elleni védekezésünk nem működött eleinte, de aztán ötven percen át tökéletesen kézilabdáztunk. Rohantunk, végig hittünk magunkban, rengeteg lövésig jutottunk, és a védekezésünk is összeállt. Mondtam is önnek kilenc hónappal korábban, arra törekszünk, hogy a miénk legyen a világ valaha volt legerősebb védelme.

– Említette a kupadöntőt, amelyben sokáig úgy tűnt, legyőzik a Ferencvárost, de a hajrára ellenfelük ledolgozta ötgólos hátrányát és végül hetesekkel nyert. Eszébe jutott önnek vagy a lányoknak a legutóbbi meccs előtt vagy közben, hogy miként maradtak le végül arról a serlegről?     
– Intenzíven dolgoztunk ezen is. Nézze, a két csapat januári bajnokiján jobb volt a Ferencváros, ez nem is kérdéses. A kupadöntőben negyvenöt percig nagyon magas szinten játszottunk, aztán lefagytunk. Természetesen megbeszéltük a történteket, elemeztük, hogyan lehetnénk jobbak ezekben a pillanatokban. Ezúttal az egyik időkérésnél, amikor öttel vezettünk, felhívtam a lányok figyelmét arra, milyen helyzetben vagyunk. A végén nyolccal nyertünk, bár ezt nem lehetett előre tudni, de most úgy érzem, sokat tanultunk. Gyakran megkapom egyébként ezt a kérdést, jogos is, ezúttal azt tudom válaszolni, hogy igen, fejlődtünk. Már tudjuk kezelni, megvan a tapasztalatunk, hogyan birkózzunk meg ezzel a szituációval.

– Hová lehet még tovább fejlődni?     
– Harminckétszer találtunk be az FTC ellen, de legalább tizenöt ziccert kihagytunk. Ez is mutatja a képességeinket, még ezzel a sok elhibázott lehetőséggel is nyertünk, mert amikor le kellett zárni a mérkőzést, nem rontottunk. Sok múlik azon is, mikor történnek a hibák és mikor szerzel gólt. Tehát a hatékonyságot mondanám, amiben még javulnunk kell. Ahogyan a védekezésünk fejlesztésén is tudunk dolgozni. Az viszont örömteli, hogy visszatért Veronica Kristiansen, aki tökéletesen játszott abban a tíz percben, amit a pályán töltött. Kari Brattset és Ke­lly Dulfer is hihetetlenül jól teljesített, Anna Lagerquist is hozzátette a magáét.