Értelem és érzelem – Jakus Barnabás jegyzete

MÁR JANUÁR ELEJÉN bejelentette a ferencvárosi női kézilabdacsapat, hogy az idény végén távozik Allan Heine. A dán szakember eredetileg másodedzőként csatlakozott 2023 nyarán, azonban Martin Albertsen a gyenge idénykezdés után már október elején saját kérésére távozott. Az ideiglenes utódnak szánt Heine viszont úgy felrázta a fővárosiakat, hogy a kupát és a bajnokságot is megnyerték, erre a duplázásra azt megelőzően 1997-ben volt képes a klub. Maradt is a kispadon a vezetőedző, akiről látszott, érti és érzi, mit jelent egy nagy terveket szövögető csapatot irányítani, és mögötte állt az öltöző is. Azonban bármennyire is élvezte a ferencvárosi létet, a családja hiányzott neki, ezért bejelentette, az idényt még befejezi, de újba már nem szeretne kezdeni.

Úgy tűnt, ez a döntés nem töri meg a Ferencváros lendületét, amely a BL-ben először érte el egyenes ágon a negyeddöntőt, és a kupadöntőben hatalmas hajrával, ötgólos hátrányból is vissza tudott kapaszkodni, végül hétméteresekkel le is győzte az ETO-t. Ráadásul az Odense elleni odavágón döntetlent ért el a magyar bajnok, amelyet csupán egy lépés választott el a budapesti négyes döntőtől. Ám a visszavágón az utolsó perceket ezúttal elrontotta, egy góllal kikapott, így az MVM Dome álom maradt. Ekkoriban jelentették be Szöllősi-Zácsik Szandra, valamint Valerija Maszlova távozását és Andrea Lekics visszavonulását, nyilván ezek is hatottak az öltöző légkörére.

A bajnoki aranyról döntő győri meccs lett így Heine utolsó nagy megméretése, és a 40. percig elégedett is lehetett, hiszen csapata 19–18-ra vezetett. Csakhogy jöttek a hibák, az elszórt labdák, kimaradt helyzetek, és máris ellépett az ETO. Érezte is, hogy baj van, rövid időn belül kétszer is magához hívta csapatát, s már a 45. percben elhasználta az utolsó időkérését is. Elképzelései mégsem működtek, a kettős ember­előnyt sem tudta kihasználni az FTC. Nagy volt a feszültség a pálya szélén is, a rutinos Dragana Cvijics csúnyán összekapott az edzővel, a szerb beálló csapkodott, káromkodott, mire Heine a kispadra parancsolta, és heves kézmozdulataival jelezte, lezártnak tekinti a konfliktust.

Nyilván a felfokozott hangulat, a meccs tétje hatással van játékosra és edzőre egyaránt, de ezek a jelenetek nem arról tanúskodnak, hogy minden szerepkör tisztázva volt, és a döntő szót a tréner mondja ki, akinek minden szavát elfogadják a kézilabdázók… Amíg ezt nem értik meg a felek, amíg hagyják, hogy az érzelmek elragadják őket döntő helyzetekben, annak a csapat issza meg a levét.

Ahogyan gyors egymásutánban kétszer is történt a Ferencvárossal, amely így egy trófeával zárja az idényt, bár nagyon közel állt ahhoz, hogy több is legyen.

De ahhoz a kulcspillanatokban is hideg fej kell.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!