Nem adják ingyen – L. Pap István jegyzete

KÉT ÉVE MÁR LÁTTUK, milyen az, amikor Európa négy legjobb csapatából kettő magyar, és az MVM Dome-ba szervezett női kézilabdaünnep valamennyi meccsén van kinek szurkolni.

Most sem vagyunk ettől messze, de az már a győriek és a ferencvárosiak első negyeddöntős meccsén látszott, hogy ehhez nem lesz elég a vakszot a pályára küldeni. Ha már a csoportkör ilyen szépen sikerült, és mindkét elitklubunk megteremtette magának az esélyt, hogy egyetlen győztes párharccal odaérjen a négyes döntőbe, illene ezt ki is használni. De a visszavágókon minimum a tudás nyolcvan százalékára szükség lesz ahhoz, hogy május és június fordulóján az MVM Dome-ban ne csak nézőként legyenek ott az ETO és a Fradi játékosai. (Lehet, hogy százra, ezt azonban inkább csak tartogassák a lányok a final fourra.)

A címvédő ETO egy éve éppen a Bietigheimet verte meg simán a trófeáért, amelynek jogutódja HB Ludwigsburg néven éppen a Győr által uralt csoport ötödikjeként jutott be a rájátszásba – a csoportkörben idegenben öt, az Audi Arénában 13 góllal maradt alul a favorit magyar csapattal szemben. Most eggyel. A 25–24-es siker persze nem rúgja fel az erőviszonyokat, józan ésszel nehéz elképzelni, hogy a szombati, hazai visszavágón felborulna a papírforma, ugyanakkor nem árt az óvatosság.

Hát még a most már bevallottan Európa trónjára törő Ferencvárosnak! A zöld-fehérek idehaza már befogták a Győrt, kettejük bajnoki és kupacsatáiban jellemzően nüanszok döntenek, a Bajnokok Ligájában azonban egyelőre a két évvel ezelőtti döntő a csúcs, és a Népligetben úgy tervezik, hogy 2025 lesz az áttörés éve. Ehhez képest a dán Odense a Győr csoportjában lett harmadik (az idevezető úton éppen a dánok ellen szenvedte el egyetlen vereségét az ETO, a Rába partján héttel nyertek az északiak). Jó előjel, hogy a dániai, első mérkőzésen akkor sem vesztették el a fejüket Klujber Katrinék, amikor már négy góllal ment az Odense, és a 27–27-es döntetlen minimum reményt keltő szombatra. De ahogyan a győriek, a ferencvárosiak továbbjutását sem adják ingyen, az utóbbiért az Érd Arénában is tenni kell.

Igaz, ha mérget nem is vehetünk arra, hogy 2023 után ismét két magyar klub lép pályára az MVM Dome-ban, erre azért messze jobbak az esélyeink, mint például a sorozat ugyanezen fázisában két éve, amikor az Elek Gábor távozását kiváló érzékkel menet közben bejelentő FTC mínusz hatról Franciaországban fordította meg a Metz elleni negyeddöntőt.

Most ehhez Győrben és Érden is elég „csak” nyerni – miért ne sikerülne?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!