Mitől kellene tartani? – Vincze Szabolcs jegyzete

Tagadhatatlan, hogy a Chema Rodríguez vezette magyar férfi kézilabda-válogatott látványosan előrelépett az elmúlt években, amit sikerrel megvívott selejtezők és a világversenyeken elért jó helyezések bizonyítanak, de az is igaz, hogy ezen a világbajnokságon még nemigen láttuk, nemzeti csapatunk mire képes.

Észak-Macedónia ellen még nem nagyon ment a játék, de ezt tudjuk be annak, hogy nekünk az első meccs valamiért mindig nyögvenyelős, és azt is adjuk meg, hogy vert helyzetből felállva, egy roppant kellemetlen és nem is mindig sportszerű ellenfél ellen egy pontot mégiscsak sikerült megmentenünk. Guinea ellen pedig egyszerűen nem lehetett felpörögni a két csapat közti különbség miatt, ha akartunk volna, sem biztos, hogy sikerül, annyival gyengébb volt az ellenfél.

Hollandia ellen azonban nincs választásunk, csak akkor győzhetünk, ha teljes erőbedobással, koncentráltan robotoljuk végig a hatvan percet. Másképp egyszerűen nem fog menni. Beszélhetünk itt revansról a három évvel ezelőtti, de a mai napig fájó hazai vereség miatt, ami kiesést ért az Európa-bajnokságról, azonban legyünk pragmatikusak: a hollandok elleni győzelem azt jelentené, hogy három pontot viszünk magunkkal a középdöntőbe, tehát lenne esélyünk valami nagyot alkotni ezen a vb-n. Ellenkező esetben viszont szinte biztosan nem…

Már a vb előtt tudtuk, hogy a Hollandia elleni lesz a legfontosabb csoportmeccs, de azért mítoszt se gyártsunk az ellenfél köré, amely ugyan nagyon jó csapat, de 2020-ig nem járt Európa-bajnokságon, a hatvanas évekbeli egy alkalmat leszámítva 2023-ig világbajnokságon sem, olimpián pedig még soha. Miközben mi kint voltunk Párizsban, és az ominózus hazai Eb-t leszámítva valamennyi világversenyen előrébb végeztünk nála.

Előre semmitől sem kell tartani, csak játsszuk azt, amit tudunk, amiben jók vagyunk, hiszen Hollandia nem verhetetlen, és arra is volt már példa a sportág történetében, hogy Luc Steinst levédekezték, hiába ügyes és villámgyors. Hollandia legyőzésével pedig azt is bizonyítanánk, hogy újra és újra képesek vagyunk átlépni a saját árnyékunkon.

De minden számolgatáson, reménykedésen és jósláson túl ott áll az az egyszerű összefüggés, hogy ha kikapunk, akkor nem tudjuk a legjobbak közé verekedni magunkat a világbajnokságon. Hiszen ha már nem bírunk a hollandokkal sem, akkor mire megyünk, mondjuk, a dán, francia, svéd trió valamelyikével?!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!