Férfi kézi: Nem kirándulni megyek a Kielbe, szeretném megmutatni, hogy ezen a szinten is megállom a helyem – Imre Bence

– Mikor kereste meg először a Kiel? Hogyan jutottak el a szerződés aláírásáig?
– Amikor Szilágyi Viktor, a klub sport­igazgatója az Európa-bajnokság után azt mondta, hogy magyar játékosok iránt is érdeklődik, nem gondoltam volna, hogy én vagyok az egyik – mondta Imre Bence a Nemzeti Sportnak. – Két-három héttel ezelőtt telefonon beszéltem vele először, utána már csak akkor, amikor Szegeden személyesen találkoztunk a kieliekkel, hogy megbeszéljük a részleteket. Pozitívak, közvetlenek voltak , úgy álltak hozzám, mintha már be is fogadtak volna, nagyon várom a közös munkát. Nem kirándulni megyek oda, szeretném megmutatni, hogy ezen a szinten is megállom a helyem. Mivel Németországban volt az Európa-bajnokság, nem voltam ismeretlen a kieli szurkolóknak sem, de az ősszel ez már semmit sem számít, az ottani teljesítményem alapján ítélnek meg. A Kiel elvárja tőlem, hogy szeptember-októberre megtanuljak németül. Ugyan már elköltöztem otthonról, de azzal, hogy külföldre megyek és teljesen új kultúrába csöppenek, tovább önállósodom.

– Volt kedvenc csapata gyerekként?
– Nem kimondottan, inkább csak szerettem a jó kézilabdát nézni. Több olyan játékos is volt, akinek a játékát nagyon kedveltem. Ha egyet ki kell emelnem, Luc Abalót mondanám. Egyike volt azoknak, akiknek a lövőtechnikáját sokat figyeltem az internetes videókon. Sok edzőm volt gyerekkoromban, akiktől különböző dolgokat tanulhattam.

– Mi az, ami a legjobban hiányzik majd a Fradi-családból?
– Nehéz egyvalamit kiemelni, nekem tényleg a Fradihoz köthető a családom. A kishúgom itt nőtt fel, anya is itt van harminc éve, gyerekként a legjobb barátaimmal együtt kézilabdáztam. Suli után általában egyből idejöttem, itt ebédeltem, itt pihentem. Minden ideköt, most is jó közegben játszom, a felnőttcsapatban is jó a csapatkohézió. Fájó szívvel megyek el, de tudom, hogy ez azért történik, mert a pályafutásomat szem előtt tartva lépnem kell. Szeretném megköszönni a Ferencváros vezetőségének, hogy támogatott és segítette az átigazolásomat.

– Technikás szélsőnek tartja magát? Ez a legfőbb erőssége?
– Inkább a gyorsaságom és a mentalitásom. Nem szeretek feladni semmit, a végsőkig küzdök. Fizikailag jól bírom a meccseket, nem fáradtam el az Európa-bajnokságon sem. Remélem, jövőre is így lesz, amikor nem egy-két hétig kell ebben a tempóban játszani, hanem a teljes idényben. Nem biztos, hogy rendszeresen hatvan percet játszom, de örülnék neki.

– Mi az, amit édesanyjától, Kökény Beatrixtól tanult a kézilabdázásról?
– Őszinte leszek, annyira nem szeretem kikérni a véleményét, de ezt tiszteletben tartja. Eleinte megpróbált tanácsokkal ellátni, az utóbbi időben már kevesebbet beszélünk a játékomról, rám hagyja, mit hogyan csinálok. Büszke rám, örül, hogy mostanában jól megy a játék. Azért ha úgy van, egyszer-kétszer megosztja velem a meglátásait.

– Mit szólna, ha jó egy hét múlva az állna a neve mellett, hogy Európa-bajnoki ötödik kézilabdázó, a Kiel jobbszélsője, az olimpiai résztvevő magyar válogatott tagja?
– Nagyon szeretném, hogy így legyen, ráadásul hazai pályán harcolhatunk a párizsi részvételért. Sok játékosnak lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalma az olimpiára kijutni. Mi, fiatalok már csak miattuk is küzdeni fogunk, nagyon megérdemelné az egész csapat. Mindent megteszünk, hogy sikerrel járjunk.