Jó lenne felzárkózni – Bobory Balázs jegyzete

A sportban nem létezik „ha”, nincs feltételes mód, mindenekelőtt a végeredmény beszél, aszerint pedig a magyar női kézilabda-válogatott sikerrel vette a kétmérkőzéses világbajnoki selejtezőt Izland ellen, ezzel kijutott a november végén kezdődő vb-re.

A sportban nem létezik „ha”, nincs feltételes mód, mindenekelőtt a végeredmény beszél, aszerint pedig a magyar női kézilabda-válogatott sikerrel vette a kétmérkőzéses világbajnoki selejtezőt Izland ellen, ezzel kijutott a november végén kezdődő vb-re.

Jó lenne itt pontot tenni, és meg is tehetnénk, mert a szigetországiak legyőzése kötelező feladatnak számított, minden korábbinál nagyobb blama lett volna, ha ellenük 120 perc játékidő alatt nem sikerül a kvalifikáció. Örülhetünk annak, hogy a fiatal magyar válogatott lényegében kétszer is magabiztosan nyert, és tagjai rutint szereztek, ismét együtt játszhattak, gyakorolhattak, ami az összeszoktatás szempontjából nagyon is jól jött.

Azonban most sem árt észnél lenni, nem szabad, hogy a siker elhomályosítsa azokat a problémákat, amelyek szinte minden alkalommal jelentkeznek ennél az ifjú együttesnél, és csak remélhetjük, hogy szép lassan sikerül a lányoknak maguk mögött hagyniuk a hiányosságokat.

A legnagyobb gond talán az, hogy Klujber Katrinon kívül nemigen látni, ki vehetné még hátára a csapatot a nehéz helyzetekben. Vannak másoknak is felvillanásai, jobb időszakai, de a produkció olyan hullámzó egyelőre, aminek tulajdoníthatóan nem lehet reménykedni benne, hogy Golovin Vlagyimir együttese felzárkózik a világ élvonalához.

A játékosokat továbbra is mentális gátak akadályozzák, kevés az önbizalom, és időnként hatalmas a görcs, a felelősséget kevesen merik vállalni. De ez nem is meglepő, amikor nemzetközi mezőnyben, a legmagasabb versengésben csak néhányan találkoznak igazi téthelyzettel, a hazai bajnokságban nehéz modellezni a legkiélezettebb szituációkat. Olyanoktól várjuk a csodát, akik gyakran még itthon sem tudnak „x-faktorrá” válni saját klubjukban.

Ezzel együtt nincs más lehetőség, mint bízni benne, hogy a lányok lépésről lépésre haladnak előre, fejlődnek, és az izlandiaknál nagyobb kihívás esetén is esélyük lehet a győzelemre. Nem, nem egy világverseny megnyerésére vagy éremszerzésre, ezek az idők már elmúltak. Azonban a felzárkózást muszáj elkezdeni, magasabb tempó, tudatosabb döntések és nagyobb egyéni felelősségvállalás, bátorság kell ettől a csapattól, hogy ne rossz szájízzel térjen haza a világbajnokságról.

Van addig még több mint fél év, meglátjuk, mire lesz elég.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!