Roppant érdekesen alakult kézilabdásainknál a férfikapitány kinevezésének kérdése, amelyhez – mivel semmi okunk az ellenkezőjére – inkább pozitívan és realistán állunk hozzá.
Az eddigi kapitányduó, a Csoknyai István, Vladan Matics kettős helyére mintha kapitánytrió került volna, méghozzá három korábbi klasszis játékos, Gulyás István, Nagy László és a spanyol Chema Rodríguez, akikről sok szép emléket őrizhetnek a magyar szurkolók.
Persze szó sincs kapitánytrióról.
Csupán fel kell dolgozni a szokatlan helyzetet, hogy három összetartó, együttműködő hírességből áll a szakmai stáb. Gulyás István pedig teljességgel helyére tette a trió kérdését ezzel a mondatával: „A stáb munkáját én fogom össze, és – ha úgy tetszik – a célkereszt az én mellemen lesz, vagyis a felelősséget én viselem.”
Világos beszéd?
Szerintünk igen, és érdemes is bizalmat szavazni a „három testőrnek”, mert a nagyobb vonalakban felvázolt szakmai elképzelésük, valamint a megvalósításáról mondott tervük ugyanolyan előremutató és biztató, mint elődeiké volt. Óriási lépés lenne, ha „megfertőzné” a válogatottat is az élkluboknál tapasztalt fejlődés, a felzárkózás az európai elithez. Csakhogy ehhez magyar vezéregyéniségek (újabb Nagy Lászlók, Ilyés Ferencek, Harsányi Gergelyek, Iváncsik Gergők, Fazekas Nándorok) és magyar tehetségek kellenek, meg a tovább fejlődő magyar sportszakmai háttér. Hogy aztán a legjobbak tudása kiteljesedhessen – Gulyás szerint – akár hazai, akár külföldi topcsapatokban.
Mert ne feledjük, a kapitánynak és stábjának véletlenül sem kézisuli szervezése a dolga, hanem a jól felkészült, erős, tudatos, önbizalommal teli, kész játékosokból válogatottat, a legjobbak sikercsapatát kell összeraknia.
Nem kell feltalálni a spanyolviaszt. A fentebb vázolt feladat a kezdetektől ugyanaz. Ezt a kapitányoknak néha nem sikerült megoldani, máskor pedig hajszál választotta el a világversenyeken, mondjuk Mocsai Lajost, Skaliczki Lászlót vagy Vass Sándort a csúcstól, néhányszor az éremszerzéstől. A válogatott élén 70 év alatt – Gulyásig – 23 szövetségi kapitány állt. Külföldi szakemberre 2014-ben bízták először legjobbjainkat, aztán – nem rossz nevek… – Talant Dujsebajev, Xavier Sabaté és Ljubomir Vranjes után tavaly ősszel visszakanyarodtunk a magyar útra.
Bizakodunk, hogy ez az út felfelé vezet.