Újra térden – Simon József jegyzete

Elhal vagy inkább elcsuklik az ember hangja…

Átok ül a Veszprémen, a férfi kézilabdavilág egyik legerősebb sztárcsapatán, amelynek egy ország szorított vasárnap este, hogy – 2002, 2015 és 2016 után negyedik nekifutásra – végre hazahozza a BL-trófeát Kölnből. Már megint nem sikerült, mert a Magdeburg, a Barcelona és a Kielce után a Vardar is jobb volt nála a fináléban.

Pedig a David Davis edző által hét hónapja vezetett magyar együttes az előző tizenkét BL-meccsét sorozatban megnyerte, és úgy érkezett Kölnbe, hogy valószínűleg a Barcelonával vív meg a rettenetes külsejű, de nagyon értékes „robotkartrófeáért”.

Köln azonban hű maradt önmagához. Pontosabban ahhoz a „szokásához”, hogy a négyes döntőben nincs, illetve csak nagyon ritkán érvényesül a papírforma, sőt inkább a „kicsik” táltosodnak meg.

A fogadóirodák által toronymagas favoritnak kikiáltott Barca az elődöntőben pottyant ki, és az ellene nyertes Vardar – amelynek a végső sikerére 14-szeres (!) pénzt ígért a fogadóiroda – a fináléban az oda várt Veszprémet is térdre kényszerítette.

De hogyan!

Legjobbjai közül Sterbik Árpád és Nagy László sérülten vállalta a döntőt, mégis volt esélye a csapatnak még a hajrában is, hogy végre BL-győztes legyen. Négy perc volt hátra, és csak eggyel vezetett a Szkopje, lendületben volt a Veszprém.

És mégsem. Elpattantak a labdák, védett a szkopjei kapus, betaláltak az ellenfél gólfelelősei… Nekik minden összejött a végjátékban, emitt meg semmi.

A hetekkel korábban feloszlásnak induló, aztán mégis együtt maradó Vardar óriási lelkierővel megszerezte második BL-trófeáját – ezzel országa legeredményesebb csapata maradt.

Nehéz vigasztaló szavakat találni, pedig tovább kell lépni. Annak dacára, hogy Nagy László és Momir Ilics nem ilyen búcsúmeccsre számított és várt. Miként társaik, edzőik és a szurkolók sem. Az új BL-idény kezdetéig alig három hónap van hátra, majd egy év múlva újra Köln. Talán ismét a Veszprémmel, talán a trófea elhódításával.

Most, megint térdre kényszerítve, csak a remény marad.