Pokrajac 1947. január 27-én született Belgrádban. Játékosként az ORK, a Crvena zvezda és a Dinamo Pancsevo csapataiban szerepelt, a jugoszláv válogatott színeiben 180 mérkőzésen 510 gólt szerzett, tagja volt az 1970-es és 1974-es vb-bronzérmes, illetve az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet nyert csapatnak.
1974-ben kezdett el edzősködni, a Dinamo Pancsevo után 1982-ben vb-ezüstöt, két évvel később olimpiai aranyat nyert a jugoszláv válogatott szövetségi kapitányaként. 1985-ben rövid ideig a spanyolokat irányította, a szöuli olimpián az Egyesült Államok kapitányaként dolgozott, majd a francia Créteil, a Crvena zvezda és a Lovcsen Cetinje után a jugoszláv juniorválogatottal 1998-ban U20-as Eb-ezüstérmet nyert.
Az 1999-es vébén Egyiptom kispadján ült, majd átvette a jugoszláv csapat irányítását, amelyet két évvel később vb-bonzéremig vezetett (a csapatnak tagja volt Sterbik Árpád, és a Tatabánya jelenlegi edzője, Vladan Matics is).
2001–2003 között a Portót irányította, 2003 és 2005 között katari kapitány volt, majd egy rövid Partizan-munka után 2010 és 2012 között a portugál Sportingnál fejezte be edzői pályafutását.
A kézilabda professzoraként az EHF egyik főelőadójaként dolgozott, több könyvet is írt. Első munkája 1973-ban jelent meg „Hogyan nyertünk aranyat” címmel, 1995-ben pedig „Tapasztalataim edzőként” címmel szakmai útmutatást vetett papírra.