„Köszönöm, most már jól vagyok, legalábbis jobban – felelte a fradi.hu érdeklődésére Hornyák Dóra, majd részletezte az előzményeket. – A műtétet megelőző hetekben gyógytornára jártam, és folyamatosan kezeltük a térdemet, mert éreztem, hogy valami nem jó. Miután egyre jobban fájt, MR-vizsgálatot végeztek rajta, s ennek eredményéből először úgy tűnt, hogy nem annyira vészes a porckopás, de a következő konzultáció után már azt mondták, hogy érdemes lenne belenézni, hogy kiderüljön pontosan a probléma. Dr. Pavlik Attila felhívta rá a figyelmemet, hogy ha lehet, akkor csak kitisztítják, de készüljek fel lélekben ennél komolyabb beavatkozásra is...” fradi.hu érdeklődésére Hornyák Dóra, majd részletezte az előzményeket. – A műtétet megelőző hetekben gyógytornára jártam, és folyamatosan kezeltük a térdemet, mert éreztem, hogy valami nem jó. Miután egyre jobban fájt, MR-vizsgálatot végeztek rajta, s ennek eredményéből először úgy tűnt, hogy nem annyira vészes a porckopás, de a következő konzultáció után már azt mondták, hogy érdemes lenne belenézni, hogy kiderüljön pontosan a probléma. Dr. Pavlik Attila felhívta rá a figyelmemet, hogy ha lehet, akkor csak kitisztítják, de készüljek fel lélekben ennél komolyabb beavatkozásra is...”
Az operáció közben kiderült, hogy pótolni kell a porcot, és úgynevezett mozaikplasztikát hajtottak végre – olvasható a klub honlapján.
„Bár szóltak, hogy benne van a pakliban, mégsem erre készültem, így a másnap borzalmas volt, felállítottak, de gyakorlatilag nem tudtam járni, ettől pedig kicsit megijedtem, ráadásul nagyon fájt, lüktetett a térdem, szóval az első gyógytorna sem esett túl jól... Azóta napról napra egyre csökkent a fájdalom, és mostanra el is múlt, de a hajlítani még nem könnyű a lábamat.”
És, hogy türelmes-e Hornyák Dóra?
„Hát... Nem. Vagyis, csak azért, mert kénytelen vagyok, de engem rettenetesen zavar, hogy otthon ülök, és nem csinálok semmit. Nem szerettem volna ilyenkor még pihenni, azt is vállaltam volna, hogy injekciót adjanak, ha úgy tudok játszani a válogatottban, és csak utána műtenek, viszont a doki azt mondta, hogy ez nem olyan porc probléma, amit ezzel megoldhatnánk, ellenben még súlyosabb gondjaim lehettek volna, ha pályára lépek. Jó döntés volt, és legalább túl vagyok rajta. Ezzel a tervezett nyaralásunk is ugrott, de ennél sokkal jobban zavar, hogy eltűnik az izom a lábamról, és hogy nem tudok magammal mit kezdeni – már azt tervezem, hogy egy lábbal fekvőtámaszozok, vagy legalább az ép lábammal súlyzózok, illetve kértem a páromat, hogy vigyen el kondiba, mert „fekve nyomni” tudnék... Persze, tudom, türelmesnek kell lennem, még két hétig mankózom, utána kezdem majd szépen lassan a gyógytornát. Ami rossz még, hogy a visszatérés idejét sem tudjuk, az orvosok csak az után tudják belőni nagyjából, ha elhagytam a mankót, és kiderül, hogy a térdem miként reagál a beavatkozásra.”
