Hosszabbítás: Nagy László és a második vonat

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2015.02.13. 16:51
null
Nagy László mindenre büszke, amit eddig elért – van mire (Fotó: Szabó Miklós)
Címkék
Székesfehérváron született, Szegeden nőtt fel, Barcelonában vált azzá, akivé, Veszprémben úgy élvezi a játékot, mint gyerekkorában, Budán lakik. Gyakorlatilag mindenhol otthon érzi magát – legfőképpen a pályán. Miközben felső fokon űzi a kézilabdát, a Juhász Gyula Tanárképző, illetve a Kodolányi János Főiskolán két diplomát szerzett. Tizedik éve, hogy boldog házasságban él, a családi idillt Debora érkezése tette teljessé. Mindenre büszke, amit eddig elért, de még többre vágyik. Interjú a magyar válogatott és az MKB-MVM Veszprém csapatkapitányával.

 

– „Barcelonában más szemléletet tanultam” – fogalmazott egy korábbi interjúban. Pontosan mit értett ezalatt?
– Nehéz ezt szavakba önteni. Az embereknek meg kellene élniük azt, amit én, hogy megértsék, mire utaltam. Ami abszolút szembetűnő volt, az a spanyol fiatalok hozzáállása. A mentalitásuk teljesen más volt, mint amit idehaza tapasztaltam. Abban a másfél-két órában, amit a pályán kellett tölteni, kizárólag a kézilabdára koncentráltak. Valero Rivera, mint Fidel Castro, gyakorlatilag diktátorként viselkedett, de amit elértünk, ennek volt köszönhető! Egy: fegyelem volt. Kettő: a többiekre való tekintettel minden játékos maximálisan odatette magát, mind a meccseken, mind az edzéseken. A sikerorientáltság már az ifjaknál tetten érhető volt. Tisztában voltak azzal, honnan hova szeretnének eljutni, és azzal is, hogy mennyit kell dolgozniuk ennek érdekében. Itthon ezt nemigen érzékeltem. Aki tizenhét-tizennyolc évesen már komolyabb szinten játszott, kicsit elájult önmagától – tisztelet a kivételnek –, és úgy volt vele, valahogy majd csak alakul a karrierje. Hát ez nem így működik. Mindenkinek úgy alakul az élete, ahogyan alakítja.

– Riverára visszakanyarodva: a közösen megélt sikerek ellenére sosem kívánta a háta közepére?
– Biztos, hogy voltak ilyen pillanatok... A viszonyunk alapvetően kiváló volt, de ha valami nem tetszett neki, azonnal a tudtomra hozta. Valerónak nem lehetett ellentmondani. Volt, aki a legnagyobb tisztelet hangján, csapatérdektől vezérelve megtette – a kapitányi tisztségébe került.

– Utolsó két barcelonai évében ön viselhette a sárga-piros karszalagot. Apropó, beszélt katalánul?
– Csapatkapitányként kötelességemnek éreztem, hogy úgy nyilatkozzak. Egyébként is érdekelt a nyelv, és ha már a klub lehetővé tette, hogy tanuljam, megtanultam. A katalánok öntudatosak, díjazták, hogy külföldi létemre az ő nyelvükön szólaltam meg.

– Mennyiben volt más az a Nagy László, aki kétezerben kiment Barcelonába, mint az, aki tizenkét év elteltével hazatért?
– Aki nem ismer, bizonyára egy nagyképű Nagy Lacit képzel el...

A Nagy Lászlóval készült interjú további részleteit elolvashatja a szombaton megjelenő Nemzeti Sport Hosszabbítás című mellékletében!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik