Kézi: Mocsai kontrája Élesnek - az Eb-t nem lehet fiatalokra bízni

„Kollégám, tanítványom nem ismeri, hogy egy világversenyre való felkészülés során mik az elvárások – utalt Éles József véleményére Mocsai Lajos a Nemzeti Sport Online-nak. – Ezen a világversenyen a következő kvalifikációval kapcsolatban nagyon fontos lesz az elért helyezés. A magyar válogatott különben sem mehet ki úgy világversenyre – hiszen a sportirányítás és a sportvezetés részéről olyan rendszerbe van behelyezve a kézilabdázás, hogy nem veszíthet a presztízséből –, hogy célként ne a pontszerző helyek valamelyikének megszerzését tűzze ki maga elé, ami szinte kötelező. A másik dolog, hogy a fiatalabbak és az idősebbek versenyeztetése rendszerben történik. Szándékosan adtunk a felkészülésben a tizenhatodikai héttel regenerációs, karácsonyig pedig egy tíznapos időintervallumban egyéni edzést, hogy az idősebb játékosok megfelelő módon regenerálódjanak. Ebben az évben tíz klubból kellett meghívnunk a válogatottakat. Január másodikától volt együtt a csapat, hiszen a Bundesligában az év végéig játszottak. A Bahrein elleni felkészülési meccset versenyszerű edzésnek használtuk fel, míg utána a Négy Nemzet tornáján az Eb-re készülő négy válogatott egyikeként vettünk részt. Ebből adódóan minden percet ki kellett használnunk, hogy körülbelül két hét viszonylatában – hiszen a novemberi egy héttel a lehető legrövidebb időt készültünk ebben a fél évben erre a világversenyre – a meglévő sérülések és operációk után rövid idő alatt próbáljunk megfelelő, rendkívül ambiciózus csapatot felépíteni. Én azt gondolom, hogy ez sikerült.”

„Ebből adódóan volt egy regenerációs, egy csapatstratégia-építő és egy fizikailag kiegyenlítő rész, továbbá volt egy nagyon intenzív egy hét a stratégiára a kiutazás előtt. Ezért nem lehet ezt a világversenyt fiatalokra rábízni. Hogy az együttesen belüli szerkezeti problémákat, egészségügyi és egyéb dolgokat kiküszöböljük, megpróbáltuk a leghasznosabban eltölteni a közösen rendelkezésünkre álló rövid időnket. Egy olyan sportvezető, mint én, aki a tizenhetedik világversenyére készül, nagyon jól tudom, hogy mind a közvélemény, mind a sportvezetés milyen elvárásokkal van a válogatottal szemben. Nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy megfeleljünk ennek az elvárásnak, hiszen ez a magyar kézilabdasportág felelősségét jelenti a megfelelő anyagi háttér biztosítására, a versenyeztetésre és más támogatási rendszerek felépítésére. Aki nincs tisztában azzal, hogy a magyar sport milyen rendszerben kerül elbírálásra és értékelésre, csak az alkot ilyen véleményt.”